A fák jótékony hatása környezetünkre

díszvonal


esztétika oxigén porkötés klíma zajcsökkentés talajvédelem indikátor

Esztétikai funkció:

Ha szemlélünk egy fát vagy akár csak felidézzük azt gondolatainkban, érezzük a látszólag mozdulatlan fából sugárzó életet, állandóságot és biztonságot. Természetes szépségét mindenki tapasztalhatja, ha tavasszal elsétál egy virágzó vadgesztenyesor előtt vagy végighordozza tekintetét a lombkoronák őszi színein. Az emberi lakhely elengedhetetlen része a fa, mert csak így alkotnak egységes egészet. Külön jelentősége van az utcai fasoroknak, mert ekkor a fák csoportja tájképet alkot. Megtöri a házak monoton sorát és emberivé varázsolja környezetét. A fák díszítőértékének kifejezői a törzsmagasság, a lombkorona mérete és alakja, valamint azok színeinek összhangja a környezettel. Ezek kombinációi széles választékot biztosítanak.






Oxigéntermelés:

Egy autó 10.000 kilométer megtétele közben 20 ember évi oxigénszükségletét fogyasztja el. Ez a megdöbbentő adat nem túlzás. Statisztikai adatok alapján, ha egy gépkocsi 15.000 kilométert tesz meg évente, akkor 5250 kg oxigént fogyaszt el, egy felnőtt ember pedig 175 kg-ot, azaz csak a harmincadrészét*. A kutatók szerint egy fa egy év alatt 200 kg oxigént termel a vegetációs időszak folyamán. Ez a mennyiség több, mint egy felnőtt ember évi szükséglete, melyet egy 80 éves fa képes megtermelni. Ugyanezt teszi két 70 és öt darab 50 éves fa**.




A gáznemű szennyezőanygok és a por megkötése:

A fák levelei felveszik a levegőben előforduló gázokat, szennyező gázokat - pl. szén-monoxid, szén-dioxid ózon, kén-dioxid, stb.- és az anyagcserefolyamataiknál felhasználják azokat. Más szennyező anyagokat pedig akkumulálnak, így csökkentve mérgező hatásukat
A szilárd szennyező anyagok közül a legnagyobb mennyiségű a por. A levegő portartalma a növényzettel nem fedett területeken jelentősen nagyobb, mint a növényzettel fedett részen. Radó D. (1983) vizsgálatai szerint egy harminc éves juhar 40.000 levele vegetációs időszakban 100 kilogramm port köt meg.
Fontos tény azonban, hogy a levegőbeli por megkötésére csak a húsz évnél idősebb fák képesek. Ha a város körül erdő található, az azt jelenti, hogy évente 30-70 tonna portól szabadulnak meg a városlakók. A fák és cserjék porszűrőképességét azok fajtája , fejlettsége, leveleik mérete és alakja határozza meg. A fák koronái a szél útját állják és a benne lebegő porrészecskék így lerakódnak. Egy egészséges, szépen fejlett utcai fa 66-80%-kal csökkentheti a levegő portartalmát,
mivel levélfelületén több mázsa port tud megkötni. Az eső lemossa a lerakódott porréteget a levelekről és újból képes a por megkötésére. A laza facsoportok több port kötnek meg, mint a sövényszerűen záródó fasorok***. A nővényzet szűrőhatása révén a levegőben lévő kórokozókat is csökkenti, például allergológiai vonatkozások miatt ez egyre fontosabb egészségügyi kérdés. Igaz, pollen részecskéket is termel, melynek lehetnek allergén hatásai, mint például a nyárfánál.


Mikroklímát módosító hatás:

A város nem természetesen kialakult forma, más, mint egy teljesen növényborította terület. A városi burkolatok sokkal gyorsabban vezetik a hőt, mint a talaj. A fák klíma-befolyásoló hatása abban rejlik, hogy megváltoztatják a napsugárzási viszonyokat, növelik a légnedvességet és légáramlatokat idéznek elő. Ezen tevékenységük a fa koronájának átmérőjétől, a fa magasságától, és a levelek helyzetétől függ.
A falevelek a nap sugarainak 10-30%-át visszaverik és körülbelül 20%-át átengedik. A sugárzott energia 50-70%-át elnyelik, hogy felhasználják transpirációjukhoz. Ezzel a tevékenységgel hőt vonnak el a környezetükből, így a fák alatt hűvösebb a levegő. Mindezt a nyári forró napokon tudjuk igazán értékelni.
A vegetációs periódus folyamán egy lombköbméter 47 liter vizet párologtat el, mellyel a levegő páratartalmát 5-6%-kal megemeli****. A páratartalom emelkedésének a jelentőségét akkor tudjuk igazán mérlegelni, ha figyelembe vesszük, hogy a városok azon részein legtöbb az orr- és garatmegbetegedések száma, ahol legalacsonyabb páratartalom adatokat mértek.A fák és cserjék az épület falainak is védelmet nyújtanak, amire leginkább a dél-nyugati, nyugati oldalon van szükség az erős napsugárzás miatt.


Zaj és rezgés elleni védelem:

A lakosság zajterhelése meglehetősen magas Magyarországon , ami közel 50%-ot jelent. A lakóhelyek legjelentősebb zajforrása már a hetvenes években is a közlekedés volt. Ez a helyzet mostanra sajnos csak romlott, hiszen jelentősen megnőtt a gépkocsiforgalom.
A növényeknek jelentős szerepe van a zajártalmak mérséklésében, hiszen egy meghatározott fajtájú és ültetésű növénysor zajcsökkentő hatása nagyobb, mint egy téglából rakott falé. Mivel a lombos fa levele lemezes felépítésű, a hangrezgéseket felveszi és továbbítja, miközben elnyeléssel tompítja és visszaveri a hullámok egy részét. A szél hatására a falevelek folyamatosan mozognak és ez egy egyenletes zajszintet eredményez, amely elviselhetővé teszi az emberi idegrendszer számára a zajhatást. Ez az elfedés jelensége.
A fa rezgést, mechanikai rázkódást gyengítő hatása nemcsak a vegetációs időszakban, hanem egész évben jelentkezik. Ez a hatás jelentősen meghosszabbíthatja az épületek élettartamát, mivel a házak előtt álló fák a tömör útburkolatot gyökerükkel megszakítva megakadályozzák, hogy a rezgések továbbterjedjenek.


Talajvédelem:

Ahol a növényeket kipusztítják, ott elpusztul a termőföld és kezdetét veszi az erózió, a defláció és a sivatagosodás, de tömegkatasztrófákhoz vezethet a folyók vízgyűjtőin a fairtás. A termőtalaj védelme és vízháztartásának megóvása egyaránt megkívánja a fák, a növényzet jelenlétét.

talaj            földcsuszam



Műtárgyvédelem:

Az ún. vonalas létesítmények (utak, vasutak) egyaránt ki vannak téve a szél, a hóviharok hatásának. Ugyanez a helyzet a hidakkal, valamint egyéb közlekedési, ipari, honvédelmi és közösségi-, vagy lakólétesítményekkel. Az időjárás viszontagságai ellen hatásos védelmet nyújt a növényzet, különösen a cserjékkel kombinált fasor, amely egyben a közlekedők biztonságát is szolgálja.



Bioindikátor szerep:

Ezt a funkciót leginkább a zuzmók és mohák reprezentálják a városokban. A zuzmókat elsősorban a kén-dioxid terhelés "műszereként" veszik figyelembe, de érzékenyen reagálnak például a környezet nitrogén-oxid, klór-, ózon-, nehézfém- és növényvédőszer-tartalmára is. A zuzmótelepek pusztulásának mértékéből más növények, például fák károsodására is következtethetünk.
A mohák bioindikátor képessége meghaladja a virágos növényekét, mivel csak speciális ökológiai viszonyok között élnek meg. A környezetüknél nagyobb mennyiségben halmozzák fel a különböző elemeket, így sokkal megbízhatóbban használhatók indikátorként, mint a talaj, vagy a víz.
Ugyanakkor potenciális biológiai indikátorok lehetnek a fák is, melyek megtalálhatók az adott környezetben és lehetőség van nagy területen azonos időszakban történő mintavételre. A fák levéltünetei és a kémiai összetétel alapján meghatározhatók a vizsgált területen előforduló káros anyagok.

laptető

fa
főoldal


*Messuer, F. B., 1974 in.: Radó, 1981
**Radó,1983
***Kovács M.,1985
****Tóth J. A.,1998