Bűncselekmények, Btk, Bűntetőeljárás
Jogellenes cselekmény az a társadalomra veszélyes emberi magatartás (tevékenység vagy mulasztás), amelyet a jogalkotó szerv a társadalomban általánosan elfogadott normák (érdekek vagy értékek) megsértése vagy veszélyeztetése esetén azzá nyilvánít.
A jogellenes cselekményeke a társadalomra veszélyességük alapján két csoportba soroljuk:
- enyhébb, csekélyebb: szabálysértés
- súlyosabb: bűncselekmény
A jogellenes cselekményekkel szembeni fellépést meghatározó jogszabályok:
* szabálysértést törvény, kormányrendelet, önkormányzati rendelet határozhat meg
- az 1999. évi LXIX. tv. a szabálysértésről
- a 218/1999. kormányrendelet az egyes szabálysértésekről
* bűncselekményt alapvetően törvény, miniszteri rendelt, alkotmánybírósági határozat, nemzetközi szerződés határozhat meg.
- az 1978. évi IV. tv. a Büntető Törvénykönyvről (a továbbiakban Btk.)
- a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX tv. (a továbbiakban Be.)bűncselekmény minden olyan szándékosan, vagy ha a törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli, gondatlanságból elkövetett cselekmény, mely veszélyes a társadalomra, és a törvény büntetni rendeli.
A bűncselekménnyé válás feltételei:
- csak emberi magatartás lehet
- a magatartásnak bűnösnek kell lennie: - szándékos, gondatlan
- a társadalomra veszélyesnek kell lennie
- büntetendőnek kell lennie
Ezen feltételek bármelyikének hiányában a cselekmény nem bűncselekmény.
.
A bűncselekmények csoportosítása:
Súly szerinti (súlyosság szerinti) felosztás:
Bűntett:
A súlyosabb bűncselekmények csoportja. Minden szándékosan elkövetett bcs., melyre a törvény 2 évnél súlyosabb szabadságvesztés büntetés kiszabását rendeli.
Vétség:
Az enyhébb súlyú bűncselekmények csoportja. Valamennyi gondatlan bcs. Függetlenül a büntetési tételtől, valamint a szándékos bűncselekmények, melyekre a törvény 2 év, vagy annál enyhébb büntetés kiszabását rendeli.
Másik felosztási szempont a védett jogi tárgy szerinti felosztás:
- állam elleni bűncselekmények, pl. lázadás, hazaárulás
- emberiség elleni bűncselekmények, pl. népirtás, háborús fosztogatás
- személy elleni bűncselekmények, pl. emberölés, testi sértés
- közlekedési bűncselekmények, pl. ittas járművezetés, közúti balesetokozás
- nemi erkölcs elleni bűncselekmények, pl. erőszakos közösülés, szemérem elleni erőszak
- közrend elleni bűncselekmények, pl. garázdaság, kábítószerrel való visszaélés
- gazdasági bűncselekmények, pl. pénzmosás, pénzhamisítás
- vagyon elleni bűncselekmények, pl. lopás, csalás, sikkasztás
A bűncselekmények elkövetői csak természetes személyek lehetnek, akik 14. életévüket betöltötték, és beszámítási képességgel rendelkeznek, és a bűncselekmény elkövetése részükről vagy szándékos, vagy gondatlan. A Btk. az elkövetőt az „aki” szóval jelöli.
A bűncselekmény elkövetői, vagyis az alanyai két részre oszthatók:
Tettesek Részesek
- önálló tettes - felbujtó
- társtettes - bűnsegéd
- közvetett tettes
Önálló tettes: maga egyedül valósítja meg a bcs. törvényi tényállásának elemeit.
Társtettes: azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás cselekményéről tudva, közösen valósítják meg, vagy azok egy részét valósítják meg. Legkevesebb kettő személy. Három vagy annál több elkövető esetén - a társtettességen túl - bűncsoportról beszélünk.
Közvetett tettes: a bcs. elkövetéséhez olyan személyt használ fel, akivel szemben valamilyen büntethetőséget kizáró ok áll fenn.
Felbujtó: aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.
Bűnsegéd: aki a bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt. (fizikai bűnsegély, pszichikai bűnsegély) A büntetési tételek ugyanazok.
A bűncselekmény elkövetéséért való felelősség:
A bűncselekmény elkövetői (alanyai) csak olyan személyek lehetnek, akiket a bűncselekmény elkövetéséért a törvény szerint felelősség terhel.
A bűncselekményi felelősség alapja az alanyi felelősség és a bűnösség.
Alanyi felelősség akkor állapítható meg, ha a természetes személy (élő személy) a szabálysértés elkövetésekor a 14. életévét betöltötte, továbbá rendelkezik beszámítási képességgel.
A bűncselekmény elkövetőjének bűnössége akkor állapítható meg, ha cselekményét szándékosan vagy gondatlanul követi el.
Szándékos, ha magatartásának * következményét kívánja vagy
* nem kívánja, de a következményekbe belenyugszik.
Gondatlan, ha * előre látja magatartásának következményeit, de
könnyelműen bízik annak elmaradásában vagy
*azért nem látja előre magatartása következményét, mert a tőle elvárható figyelmet
vagy körültekintést elmulasztja.
Felelősségre vonás bűncselekmény elkövetése miatt akkor lehetséges, ha
- az elkövető jogellenes cselekménye bűncselekménynek (és ne szabálysértésnek) minősüljön
- nem áll fenn felelősségre vonási akadály.
A felelősségre vonási akadályok olyan körülmények, melyek vagy kizárják vagy megszüntetik a felelősségre vonást. Kizáró ok esetén nem valósul meg a bűncselekmény, mert annak valamelyik eleme (büntető jogellenesség, büntetendőség, bűnösség) hiányzik, és ez már az elkövetés pillanatában kizárja a felelősségre vonást.
A megszüntető okok jellemzője, hogy ezeknél megvalósul a bűncselekmény, de az elkövető nem büntethető, mert a büntethetőséget egy később keletkezett körülmény utólag megszünteti.
Büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okok:
a) a gyermekkor,
b) a kóros elmeállapot,
c) a kényszer és a fenyegetés,
d) a tévedés, (a-d büntethetőséget kizáró okok)
e) a jogos védelem,
f) a végszükség,
g) a jogszabály engedélye,
h) a törvényben meghatározott egyéb ok. (e-g büntetendőséget korlátozó okok)
A gyermekkor
Nem büntethető, aki a büntetendő cselekmény elkövetésekor a 14. életévét nem töltötte be, kivéve az emberölés, az erős felindulásban elkövetett emberölés, a testi sértés, a rablás és a kifosztás elkövetőjét, ha a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, és az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással. (elmeorvosi vizsgálat)
A kóros elmeállapot
Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában követi el, amely képtelenné teszi cselekménye következményeinek a felismerésére, vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen.
A tévedés
•Nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott.•Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van.•Nem zárja ki a büntethetőséget a tévedés, ha azt gondatlanság okozza, és e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli.A jogos védelem
Nem büntetendő annak a cselekménye, aki a saját, illetve a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzése céljából telepített, az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz, feltéve, hogy a védekező mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy az általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet.
A végszükség
Nem büntetendő annak a cselekménye, aki saját, illetve más személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelme érdekében így jár el, feltéve, hogy a cselekmény nem okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett.
•Nem büntethető, aki azért okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett, mert ijedtségből vagy menthető felindulásból nem ismeri fel a sérelem nagyságát.•Nem állapítható meg végszükség annak javára, akinek a veszély előidézése felróható, vagy akinek a veszély vállalása foglalkozásánál fogva kötelessége.A jogszabály engedélye
Nem büntetendő az a cselekmény, amelyet jogszabály megenged, vagy büntetlennek nyilvánít.
A büntetőjogi felelősségre vonást akadályozza
a) a magánindítvány,
b) a feljelentés hiánya.
Megszüntető okok:
a) az elkövető halála,
b) az elévülés,
c) a kegyelem,
d) a tevékeny megbánás,
e) a törvényben meghatározott egyéb ok.
Az általános törvényi tényállás szerkezete és elemei
A tényállás fogalma: a bűncselekményi tényállás azon magatartások, és körülmények összessége, melyek tevésével vagy nem tevésével a bűncselekmény megvalósul.
A tényállások osztályozás több szempont alapján történhet.
Minősítése szerinti felosztás:
- alapeseti
- minősített eseti
- privilegizált eseti
alapeseti: a bcs. leggyakrabban előforduló, tipikus eset
minősített eseti: a bcs. ritkábban előforduló, az alapesetnél súlyosabb esete. Nem minden bűncselekmények van minősített esete. Amennyiben van, akkor az az alapesetnél súlyosabb büntetést von maga után. Pl. lopás bűncselekmény esetében minősített eset, ha valaki úgy lop el valamit, hogy ezért dolog elleni erőszakot alkalmaz.
privilegizált eseti: a bcs. igen ritkán előforduló, az alapesetnél enyhébben minősülő esete, úgy mondható, hogy a bűncselekmény kedvezményezett esete. Ritkán fordul elő, ilyenkor lényegesen enyhébb büntetés kiszabására kerül sor. Pl. az emberölés esetében az erős felindulásban elkövetett emberölés.
A tényállás konkrétsága szerinti felosztás:
Történeti tényállás a legkonkrétabb tényállási fajta, lényegében a bcs. elkövetésekor a valóságban megtörtént, büntetőjogi szempontból jelentős magatartások, körülmények összessége. Pl. a B tételben szereplő történeti tényállás.
Különös törvényi tényállás: a BTK-ban megfogalmazott, a bűncselekmény megállapításához az szükséges ismérvek összessége, tehát a bűncselekmény törvényi meghatározása.
Általános törvényi tényállás: a büntető jogtudósok által létrehozott elméleti rendszer, mely összefoglalja a Btk.-ban megfogalmazott bűncselekményekből általánosítással elvont ismérveket, melyek segítségével a bűncselekmény elemezhető, értékelhető.
Általános törvényi tényállás elemei:
Jogi tárgy: olyan védett társadalmi érdek, Vagy érték, illetve jog, vagy jogos érdek. melyet az adott bűncselekmény sért vagy veszélyeztet. Pl. testi épség sérthetetlensége.
elkövetési tárgy: lehet fizikai értelemben vett dolog, amire nézve a bűncselekmény megvalósul, de lehet személy is, ( ez esetben passzív alanynak nevezzük ) akinek a sérelmére a bcs.-t elkövetik, tehát aki ellen az elkövetési magatartás irányul.
elkövetési magatartás: az a tevés vagy mulasztás mellyel a bcs. megvalósul. Pl. lopásnál az idegen dolog elvétele.
eredmény: a bcs. elkövetési magatartásával kapcsolatosan a külvilágban bekövetkezett változás. Csak úgynevezett materiális bcs.-nek van eredménye.
Lehet sérelem, vagy veszély, pl. halál, sérülés. Vagy sérüléssel fenyegető veszélyhelyzet. Pl. csalásnál a kár, vagy emberölésnél a halál.
ok-okozati összefüggés: az elkövetési magatartás kell, hogy az eredményt létrehozza. Az elkövetési magatartás az ok, az eredmény pedig az okozat.
szituációs ismérvek: elkövetési hely, idő, mód, eszköz, hol, mikor milyen módon, vagy milyen eszközzel történt a bcs. elkövetése.
alany: a bcs. elkövetője, az a személy, vagy személyek, akik az elkövetési magatartást tanúsítják
általános alany: ha nincsen semmilyen speciális feltétel támasztva az elkövetővel szemben, tehát az elkövető bárki lehet. míg speciális alanyról beszélünk, ha valami külön feltétel van támasztva az elkövetővel szemben pl. az elkövető hivatalos személy kell. hogy legyen.
bűnösség: az elkövető és az elkövetési magatartás viszonya, ami vagy gondatlan, vagy szándékos.
motívum: az a belső hajtóerő, szükséglet, vágy, ami a személyt a bűncselekmény elkövetésére ösztönzi pl. aljas indokból, bosszúból való elkövetés.
célzat: olyan helyzet, állapot, melynek elérése érdekében cselekszik az elkövető pl. anyagi haszonszerzés.
A bűncselekmény elkövetőivel szemben kiszabható büntetések, intézkedések
A büntetés a bűncselekmény elkövetése miatt törvényben meghatározott a joghátrány. A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megakadályozása, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el.
A törvényben meghatározott büntetéseket két csoportba osztjuk. Ezek a főbüntetések és a
mellékbüntetések. A büntetéseken kívül az elkövetővel szemben még egyéb intézkedések is kiszabhatóak.
A főbüntetések kategóriájában három főbüntetési fajtát ismerünk, ezek a szabadságvesztés, a közérdekű munka és a pénzbüntetés.
1. A szabadságvesztés
Amióta az Alkotmánybíróság a halálbüntetést hatályon kívül helyezte, a legsúlyosabb főbüntetés a szabadságvesztés. A szabadságvesztés büntetés lehet határozatlan idejű, vagy meghatározott ideig tartó. Határozatlan ideig tart az életfogytig tartó szabadságvesztés. Ezt a büntetést azzal szemben lehet csak kiszabni, aki a bűncselekmény elkövetésekor betöltötte a 20. életévét. Minden más esetben a bíróság meghatározott ideig tartó szabadságvesztés büntetést szab ki. Ennek legrövidebb időtartama 2 hónap, leghosszabb időtartama pedig 1-5 év, illetve halmazati, vagy összbüntetés esetében 20 év.
A szabadságvesztés büntetést fogházban, börtönben vagy fegyházban kell végrehajtani. A szabadságvesztés büntetés alatt szünetelnek az elítéltnek azon jogai, melyek a büntetés céljával ellentétesek.
2. A közérdekű munka
A közérdekű munka a második legsúlyosabb főbüntetés, mely az elítélt személyi szabadságát csak részben korlátozza. A közérdekű munkára ítélt személy köteles a bíróság által részére meghatározott munkát végezni. Személyi szabadsága ezen kívül nem korlátozható. Közérdekű munkaként olyan munkát kell meghatározni, figyelemmel az elítélt egészségi állapotára, és képzettségére is, melyet várhatóan el tud végezni. A közérdekű munkát az elítélt hetente legalább egy napon, heti pihenőnapján, vagy szabadidejében végzi, amiért díjazás nem illeti meg. A közérdekű munka legrövidebb ideje egy nap, míg maximális időtartama 50 nap. Amennyiben az elítélt nem hajlandó a részére kiszabott közérdekű munkát elvégezni, úgy a közérdekű munkát szabadságvesztésre kell átváltoztatni, úgy, hogy 1 napi közérdekű munka fejében egy nap szabadságvesztést kell megállapítani.
3. A pénzbüntetés
A pénzbüntetés a legenyhébb főbüntetési nem, annak összegét az állam részére kell megfizetni. A pénzbüntetés kiszabása két lépésben történik. Elsőként a bíróság az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyára, súlyosságára figyelemmel meghatározza az Úgynevezett napi tételek számát. Ez legkevesebb 30, legtöbb 540 napi tétel lehet. Ezt követően a bíróság az elítélt anyagi helyzetére, jövedelmére figyelemmel meghatározza az egy napi tételnek megfelelő összeget.
Ezen egy napi összeg minimum 100 Ft maximum 20.000 Ft lehet. Ezután a napi tételek száma és a napi tételnek megfelelő összeg szorzata adja a pénzbüntetés tényleges összegét.
Ennek megfelelően a pénzbüntetés minimum összege tehát 30 napi tétel szorozva 100 Ft-tal vagyis 3.000 Ft, míg maximum összege 540 napi tétel szorozva 20.000 Ft-tal, vagyis 10.8 millió Ft lehet. Ha valaki nem fizeti meg a pénzbüntetés összegét, akkor azt szabadságvesztésre kell átváltoztatni, úgy, hogy egy napi tétel egy napi szabadságvesztésnek felel meg.
A főbüntetések mellett kiszabható mellékbüntetések.
1. Közügyektől eltiltás.
Akit szándékos bcs. miatt végrehajtandó szabadságveszésre ítélnek, és méltatlanná válik a közügyek gyakorlására. azt a közügyektől el kell tiltani. (nem szavazhat, nem választható, nem lehet hivatalos személy stb.)
2. Foglakozástól eltiltás
Aki szakképzettséget igénylő foglalkozás szabályainak megszegésével követ el bűncselekményt (p1. villanyszerelő hanyagul jár el és áramütést okoz valakinek) illetve a bűncselekmény elkövetéséhez foglalkozását használja fel (orvos altatás után a nő öntudatlan állapotát közösülésre használja fel), foglalkozásának gyakorlásától el lehet tiltani.
3. Járművezetéstől eltiltás
A járművezetéstől el lehet tiltani azt, aki a bűncselekmény elkövetéséhez járművet használ, vagy a járművezetés szabályainak megszegésével követ el bűncselekményt. További mellékbüntetések lehetnek még a kitiltás, kiutasítás, és a pénz mellékbüntetés. A büntetéseken kívül az elkövetővel szemben alkalmazhatóak még Úgynevezett intézkedések, melyek az alábbiak lehetnek:
- megrovás (önállóan)
- próbára bocsátás (önállóan)
- kényszergyógykezelés (önállóan)
- alkoholisták kényszergyógyítása (büntetés mellett)
- elkobzás (büntetés mellett)
- vagyonelkobzás (büntetés mellett)
- pártfogói felügyelet (büntetés vagy intézkedés mellett)
Büntethetőséget kizáró ok esetén is alkalmazhatók!
A büntetőeljárás alapelvei és a Büntetőeljárási törvény hatálya
A jelenleg hatályos büntetőeljárás törvény az 1998. évi XIX. Törvény, mely 2001. július 01-én lépett hatályba. Ezzel a korábbi büntetőeljárás-jogi törvényt, mely az 1973. évi L Törvény volt hatályon kívül helyezte. Az új törvény megalkotására és hatályba léptetésére az Európai Uniós jogharmonizáció miatt volt szükség.
A büntetőeljárás-jogi törvény célja, az állam büntetőjogi igényének érvényesítése, hogy a bűncselekmények ne maradhassanak felderítetlenek, és a bűncselekmények elkövetői ne maradhassanak büntetlenek.
Egy olyan törvénynél, mely alapján az eljárás alá vont személy akár személyi szabadságától is megfosztható lényeges, hogy legyenek garanciák arra, hogy az eljárással érintettek jogaikat érvényesíthessék. Ezen garanciák a büntetőeljárás alapelveit jelentik.
Alapelvek:
1. Az eljárási feladatok megoszlásának elve: A büntetőeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól elkülönül. Tehát nem járhat el bíróként az ügyben, aki védő, vagy a vád képviselője, nem lehet védő az, akinek feladata a vád képviselete. Ez az alapelv garancia a visszaélésekkel szemben.
2. A bíróság eljárásának alapja: A bíróság az ítélkezés során a vád alapján jár el. Csak annak a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek, és csak olyan bűncselekmény miatt, melyet a vád tartalmaz. (ha az eljárás során kiderül, hogy más is részt vett a bűncselekmény elkövetésében a vádlotton kívül, azon személlyel szemben a bíróság nem hozhat ítéletet, csak másik vagy új eljárásban)
3. Jog a bírósági eljáráshoz: Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ellene emelt vádról a bíróság döntsön. Bárkivel szemben ítéletet hozni, csak a bíróságnak van joga.
4. A bizonyítási teher: A vád bizonyítása a vádlót terheli. A kétséget kizáróan nem bizonyított tényt nem lehet az elkövető terhére értékelni. Ezen alapelv alapján kizárt, hogy az eljárás alá vont személynek kellene az ártatlanságát bizonyítani.
5. A védelem joga: A terheltet megilleti a védelem joga. A törvényben meghatározott esetekben a védelem kötelező. Ilyen estek: a terheltet fogva tartják, a terhelt süket, néma vak, vagy kóros elmeállapotú, a terhelt a magyar nyelvet illetve az eljárás nyelvét nem ismeri, a terhelt fiatalkorú. A terhelt jogosult személyesen védekezni, de védelmét az eljárás bármely szakában védő is elláthatja.
6. A hivatalból való eljárás: A bíróságnak, az ügyészségnek és a nyomozó hatóságnak a törvényben meghatározott esetekben kötelessége a büntetőeljárást megindítani és lefolytatni. Büntetőeljárás csak bűncselekmény gyanúja esetén indulhat, és csak olyan személlyel szemben, akit megalapozott gyanú terhel.
7. Az ártatlanság vélelme: Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, míg bűnösségét a bíróság jogerős határozatban nem állapította meg.
8. Az önvádra kötelezés tilalma: Senki sem kötelezhető arra, hogy önmagára nézve terhelő vallomást tegyen, vagy magára nézve terhelő bizonyítékot szolgáltasson. A gyanúsított nem köteles beismerő vallomást tenni, vagy a bizonyítékokat önként előadni.
9. Az anyanyelv használatának joga: A büntetőeljárás nyelve a magyar. A magyar nyelv nem tudása miatt senkit nem érhet hátrány. Az eljárás során mindenki jogosult saját anyanyelvét használni.
A büntetőeljárás hatóságai és a büntetőeljárásban résztvevő személyek
A büntetőeljárásban három hatóság vesz részt, ezek az alábbiak:
- a bíróság
- az ügyészség
- a nyomozóhatóságok
A bíróság feladata az igazságszolgáltatás, vagyis az ítélkezés, tehát a büntetőjogi felelősség megállapítása. A bíróság egyes bíróként vagy tanácsban jár el.
A bíróság dönt szabadságelvonással és szabadságkorlátozással járó kényszerintézkedésekről, így az előzetes letartóztatásról, a lakhelyelhagyási tilalomról, a házi őrizetről és az ideiglenes kényszergyógykezelésről.
A vádirat benyújtása előtt a bíróság feladatát a nyomozási bíró látja el.
A bírói eljárás kétszintű: első és másodfokú eljárás.
Első fokon jár el Másodfokon jár el
- helyi bíróság - megyei bíróság
- megyei bíróság - ítélőtábla
Az ügyész a közvádló. A közvádas büntető ügyekben vádat emel, a bíróság előtt a vádat képviseli, a vádat elejtheti vagy módosíthatja.
Az ügyész nyomozhat vagy nyomozást végezhet.
Ha a nyomozó hatóság önállóan végez nyomozást vagy egyes nyomozati cselekményeket, akkor az ügyész felügyel arra, hogy a Be. rendelkezéseit, szabályait betartva folyjék az eljárás, illetve hogy az eljárásban résztvevő személyek jogaikat érvényesíthessék, vagyis az ügyészség törvényességi felügyeletet gyakorol a nyomozó hatóság felett.
Az ügyészség legfontosabb feladata a vádemelés. Ha a terhelttel szemben a bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja a nyomozati iratok alapján megállapítható, az ügyész vádat emel. Az ügyész vádemeléskor elkészíti a vádiratot.
A nyomozó hatóságok végzik a hatáskörükbe utalt és illetékességük alá tartozó esetekben a nyomozást.
A nyomozó hatóság feladata a nyomozás teljesítése, vagyis a bűncselekmények felderítése, bizonyítása, a terhelő és mentő körülmények felkutatása. Ez egyben a nyomozás célja is. A nyomozó hatóság végezheti a nyomozást önállóan vagy az ügyész utasítására.
Általános nyomozó hatóság a Rendőrség. Egyéb esetekben jogszabály alapján nyomozó hatóság még:
- Vám és Pénzügyőrség (csempészet, vámorgazdaság, jövedéki bűncselekmények)
- A Rendőrség határrendészeti szolgálati ága (embercsempészet, határjelrongálás)
- Ügyészség (hivatali és hivatalos személy által elkövetett bűncselekmények)
- Külföldön tartózkodó magyar kereskedelmi hajó vagy polgári légi jármű fedélzetén elkövetett bűncselekmény esetén a hajó, ill. a légi jármű parancsnoka.
A büntetőeljárásban résztvevő személyek.
1. A terhelt
2. A védő
3. a sértett (magánvádló, pótagánvádló, magánfél)
4. A tanú
5. A szakértő
A terhelt, aki ellen a büntetőeljárást folytatják. A terhelt csak természetes személy lehet. A nyomozati szakban a terhelt: gyanúsított (ha kihallgatása megtörtént). Az ügyészi szakban, miután vádat emeltek ellene: vádlott. A bíróság jogerős ítélete után: elítélt.
A terheltet különféle jogok illetik meg az eljárásban, pl.:
- jogosult megismerni a vád tárgyát, annak változását
- az eljárási cselekményeknél jelen lehet
- az eljárás során az őt érintő iratokba betekinthet
- megfelelő időt kell, hogy kapjon a védekezésre való felkészülésre
- vallomástételét megtagadhatja, a korábban tett vallomását visszavonhatja
- jogorvoslattal élhet
- az eljárás befejezését követően az eljárás valamennyi iratát megtekintheti
A védő, a védő a terhelt képviselője, akit az eljárásban a terhelt jogai illetnek meg, kivéve azokat a jogokat, amikkel kizárólagosan a terhelt van felruházva. Védőként kirendelés vagy meghatalmazás alapján ügyvéd járhat el. Védőt elsősorban a terhelt hatalmazhat meg, de a terhelt törvényes képviselője vagy nagykorú hozzátartozója is megteheti.
A védő kirendelésére akkor kerül sor, ha a törvény szerint a védelem kötelező, de a terheltnek meghatározott védője nincsen. Védő kirendeléséről a hatóság gondoskodik (bíróság, az ügyész, a nyomozóhatóság).
Egy terhelt érdekében több védő is eljárhat, ilyenkor közülük vezető védőt kell választani.
Több terhelt érdekében egy védő csak akkor járhat el, ha a terheltek között érdekellentét nincsen.
A kötelező védelem esetei:
- a terheltet fogva tartják
- a terhelt süket, néma, vak vagy kóros elmeállapotú
- a terhelt a magyar nyelvet vagy az eljárás nyelvét nem ismeri
- a terhelt más okból nem képes személyesen védekezni
- egyéb, törvényben meghatározott esetben
A sértett, a büntetőeljárásban sértett az, akinek jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette. A sértett természetes és jogi személy egyaránt lehet. A sértett jogi személy jogait a jogi személy gyakorolja.
Magánvádló, ha a törvény másként nem rendelkezik, a könnyű testi sértés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése, rágalmazás, becsületsértés és kegyeletsértés esetén a vádat mint magánvádló a sértett képviseli.
Pótmagánvádló, a sértett, a törvényben meghatározott esetekben pót-magánvádlóklóként léphet fel, ha a feljelentését az ügyész vagy nyomozó hatóság elutasította, vagy a nyomozást megszüntette, az ügyész elejtette, vagy részben mellőzte.
További eljárásban résztvevő még a magánfél (polgári peres ügyekben), az egyéb érdekelt, a képviselők, valamint a segítők.
A tanúként az hallgatható ki, akinek bizonyítandó tényről lehet tudomása.
A tanú vallomástételének akadálya lehet, ha titoktartásra kötelezett foglalkozása közben jutott érdemi információhoz pl. lelkész, egyházi személy, orvos, továbbá ha államtitok, szolgálati titok birtokában van, és annak közlésére nem kapott engedélyt.
További vallomástételi akadály, ha a tanú olyan fogyatékkal rendelkezik, amely kizárja, hogy objektív vallomást tehessen. Ez lehet fizikai (pl. vakság) és szellemi fogyaték is.
A tanú a vallomást megtagadhatja, ha azzal önmagára vagy hozzátartozójára tenne terhelő vallomást.
Hatóságok hatásköre, illetékessége:
A hatáskör kijelöli, hogy milyen szerv és annak milyen szintű (központi, területi, helyi) szervei kötelesek és jogosultak eljárni az adott szabálysértés esetén (pl. mezei lopás – rendőrkapitányság; emberölés – megyei főkapitányság; nemzetközi drogcsempészet – ORFK).
Az illetékesség azt határozza meg, hogy az azonos hatáskörű (szintű) szervek közül melyik lesz az, amelyik konkrétan köteles és jogosult eljárni az adott szabálysértés esetén (pl. a hevesi, vagy a füzesabonyi rendőrkapitányság)
A közigazgatási szabálysértési hatóságok működése meghatározott földrajzi területre terjed ki, melyet az adott hatóság illetékességi területének nevezünk.
A bizonyítás elvei
(1) A szabálysértési hatóság és a bíróság az ügy megítélése szempontjából lényeges körülményeket köteles tisztázni. Amennyiben a rendelkezésre álló adatok az érdemi döntés meghozatalához nem elegendőek, a tényállás tisztázása érdekében bizonyítást folytat le.
(2) Az eljárás alá vont személy nem kötelezhető ártatlanságának bizonyítására, felelősségének bizonyítása a szabálysértési hatóságot, illetőleg a bíróságot terheli.
A bizonyítás eszközei
Személyi jellegűek:
1. a tanúvallomás,
2. a terhelt vallomása,
3. a szakvélemény,
Tárgyi jellegűek:
4. a tárgyi bizonyítási eszköz,
5. az okirat.
Bizonyítási eljárások:
a szemle,
a bizonyítási kísérlet,
a helyszíni kihallgatás,
a felismerésre bemutatás,
a szembesítés,
a szakértők párhuzamos meghallgatása.
A tanúvallomás
Aki jogellenes cselekményről tud, azt látta, arról lényeges információval rendelkezik, az köteles a hatóság tudomására hozni. A hamis tanúzást (a hatóság félrevezetését) a törvény bünteti.
Az elkövető vallomása
A jogellenes cselekményt elkövető nem köteles magára nézve terhelő vallomást tenni, de ha ezt megteszi (beismeri az elkövetést, segít a körülmények tisztázásában), akkor ez a vallomás már bizonyító erejű. A bíróság azonban csak akkor fogadja el egyértelmű bizonyítékként, ha azt a hatóság egyéb módon is alátámasztja, pl. tárgyi bizonyítási eszközökkel, szemlével.
A szakvélemény
A hatóság a történtek tisztázása érdekében szakértőt(-ket) vehet igénybe. A szakértő elfogultságtól mentesen, kizárólag elfogadott (bizonyításra alkalmas) tudományos módszerekkel mond véleményt olyan kérdésekről, melyeket a hatóság tesz fel. (Pl. közlekedési baleset körülményeinek tisztázásakor a keréknyomok alapján a gépjármű sebességének tisztázására; orvostani szakértő állapítja meg a rendkívüli halál okát; fegyverszakértő nyilatkozik a lövedék és a feltalált lőfegyver kapcsolatáról…)
A tárgyi bizonyítási eszköz
Tárgyi bizonyítási eszköz minden olyan dolog, amely a bűncselekmény elkövetésének nyomait hordozza, amely a szabálysértés elkövetése útján jött létre, amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy amelyre a bűncselekményt elkövették.
Amennyiben a tárgyi bizonyítási eszköz nem alkalmas lefoglalásra, akkor a bűncselekménnyel kapcsolatos egyedi tulajdonságainak leírását rögzítő iratot vagy fényképet kell az iratokhoz csatolni.
Az okirat
Az okirat a szabálysértési felelősségre vonás szempontjából jelentős tény, adat, esemény vagy nyilatkozat megtételének igazolására alkalmas irat.
Az okiratra vonatkozó rendelkezések érvényesek minden olyan tárgyra, amely műszaki vagy vegyi úton adatokat rögzít (fénykép, film-, hangfelvétel, mágneslap, mágnesszalag stb.).
A szemle
Amennyiben a tényállás tisztázásához személy, tárgy vagy helyszín közvetlen megtekintése, illetve megfigyelése szükséges, a hatóság, illetőleg a bíróság szemlét rendel el.
A szemle alkalmával a bizonyítás szempontjából jelentős körülményeket kell rögzíteni. A szemle tárgyáról, ha lehetséges és szükséges felvételt, rajzot vagy vázlatot kell készíteni és azt a jegyzőkönyvhöz kell csatolni.
A bizonyítási kísérlet
A bíróság, illetőleg az ügyész bizonyítási kísérletet rendel el és tart, ha azt kell megállapítani vagy ellenőrizni, hogy valamely esemény vagy jelenség meghatározott helyen, időben, módon, illetőleg körülmények között megtörténhetett-e.
A bizonyítási kísérletet lehetőleg ugyanolyan körülmények között kell lefolytatni mint ahogyan a vizsgált esemény vagy jelenség megtörtént, illetőleg megtörténhetett.
Helyszíni kihallgatás
A bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság a helyszínen hallgatja ki a terheltet és a tanút, ha az addigi kihallgatás után is szükséges, hogy a bűncselekmény helyszínén nyilatkozzék, és mutassa meg az elkövetés helyét, a bűncselekménnyel összefüggő más helyet, tárgyi bizonyítási eszközt vagy a cselekmény lefolyását.
A felismerésre bemutatás
A bíróság, illetőleg az ügyész felismerésre bemutatást rendel el és tart, ha az személy vagy tárgy felismerése céljából szükséges. A terheltnek vagy a tanúnak felismerésre legalább három személyt vagy tárgyat kell bemutatni. A terheltnek vagy a tanúnak - ha más lehetőség nem áll rendelkezésre - felismerésre személy vagy tárgy fényképen, illetőleg más adathordozón rögzített kép-, illetőleg hangfelvétele is bemutatható.
A szembesítés
Ha a terheltek, a tanúk, illetőleg a terhelt és a tanú vallomásai egymással ellentétesek, az ellentétet szükség esetén szembesítéssel lehet tisztázni. A szembesítettek a vallomásukat egymással élőszóban közlik; megengedhető, hogy egymásnak kérdéseket tegyenek fel.
A szakértők párhuzamos meghallgatása
Ha a szakértők véleménye eltér, az eltérést a szakértők egymás jelenlétében való meghallgatásával lehet tisztázni.