A büszke kő

Történt egyszer, hogy kis szürke
Kő a hegyre felkerült,
Égbe nyúló, égbe ugró,
Magas ormára ráült.

A hegy alatt, ott lent, alant
Hevert a sok többi kő,
S közben ott fent, a hegyen fent,
Hitte, sokkal különb ő.

Kis büszke kő, kis hiú kő,
Honnan jött, most lenézett,
Kikacagta, kigúnyolta,
Többi kőre lenézett.

Bárányfelhő, viharfelhő,
Felhő felhőt követett,
Villámokat, tűznyilakat
A hegyre az ég vetett.

Kis büszke kő, kis hiú kő
Most bizony nem kacagott,
Lent heverő, bizton fekvő
Kövek közé levágyott.

Felhő dörrent, villám csörrent,
A kő a hegyről lehullt,
Porrá törve, porba törve,
Gúnyolt kövek alá bújt.

2009. március 27.

 

v200: (657 b)