A kincsvadász

Vannak emberek, kik élik nyugodtan
A mindennapi életüket,
És vannak, akik arra születtek, hogy a
Világ megismerje nevüket.

Ily ember volt a legendás kincsvadász is,
A világhírű felfedező,
Hírneves, kitüntetett, s mesésen gazdag
Ifjú régész-kutató volt ő.

Mosolya ott virított az összes neves
Kutató szaklap címoldalán,
Nevét pedig gyakorta emlegették a
Tudományos Akadémián.

E dicső férfiből azonban hiányzott
A legeslegfontosabb elem,
Hiába volt gazdag, tekintélyes, ha a
Szíve csak egy vaksötét verem.

Mert igaz lelke, érző szíve az nem volt
A világhírű kincsvadásznak,
Becsvágy, önzés, kapzsiság adattak csak meg
A mesés régész-kutatónak.

Így aztán, bár tízezrek rajongták körül,
És tízezrek dicsőítették,
Nem volt szerető családja, és az igaz
Barátok is messze kerülték.

Egyedül, magányban élt a nagy kincsvadász,
Mint hegyekbe vonult remete,
Szívében szeretetnek és barátságnak
Nem volt semmi félretett helye.

Nem volt ostoba azonban ez az ifjú,
A kincsvadász, a felfedező,
Hogy valami hiányzik az életéből
Tisztán, kínzóan érezte ő.

„Mi lehet ez a szorongató üresség?
Mi ez a nyomasztó – érzelem?”
S végül arra következtetett a férfi:
„Még mindig nincs elég hírnevem!”

„S hogy szerezhet egy világhírű kincsvadász
Még ennél is nagyobb hírnevet?
Találja meg a csak mesékből megismert
Nagy és mesebeli kincseket!”

Felkerekedett hát a híres kincsvadász,
Hogy megmutassa, mire képes,
Tudja meg az egész világ, számára a
Lehetetlen is lehetséges.

Az elveszett Végzet-gyémánt, mi csak halált
Hoz annak, ki nyomára akad,
A világhírű kincsvadásznak csupán egy
Könnyű és aprócska feladat.

Az emberek rettegve nézték kezében
A halált hozó drágakövet.
De nem történt semmi. Ha voltak is átkok,
A kincsvadász legyőzte őket.

A mese úgy tartja, Quatermain lelte meg
Salamon király mesés kincsét.
A nagy kincsvadász azonban eltörölte
A tévhitekkel teli mesét.

Hosszú-hosszú kutakodás után rálelt
Salamon kincseskamrájában,
S a roppant aranytömeg feladata lett;
Porosodjon egy múzeumban.

Rengeteget vitatkozott világszerte
Az ember arról a dologról,
Hogy mit is gondoljanak a vallás felől,
Mit higgyenek a Bibliáról.

A világhírű kincsvadász megoldotta
A súlyos problémát ezalatt,
Mikor megtalálta a csodás Frigyládát
Jerikónak romjai alatt.

Eldorádó. A Mesés Arany Városa.
Létezik, vagy csak mendemonda?
Így a világhírű kincsvadász úgy döntött,
Hogy létezését bebizonyítja.

Útnak indult, keresztül Amazónián.
Semmi sem téríthette őt el.
Hogy bukkant rá az Aranyvárosra? Azt a
Történelemkönyvek mondják el.

És végül, hogy dicsősége teljes legyen,
S hogy a tátongó űrt elűzze,
Elkezdett vadászni a kincsvadász ekkor
Mídász király aranykezére.

A szóbeszéd szerint minden, mit e tiszta
Aranykéz megérint ujjával,
Színarany lesz. S a kincsvadász megbirkózott
A lehetetlen feladattal.

Elérte hát célját a kapzsi kincsvadász.
Véget ért hosszú utazása.
Könyvekbe íródott nevét harsogja a
Tudományos Akadémia.

Elérte hát, mit akart. Hírnevet szerzett,
És vele halhatatlanságot,
De e dicsőséges céljára végül egy
Egész életet rááldozott.

Majd később, egy napon meghalt a kincsvadász.
Elhunyt az öreg felfedező.
De nem mosollyal arcán, könnyel a szeme
Sarkában távozott messze ő.

Miért? Miért nem lehetett boldog sose?
Miért nem tűnt el az üresség?
Lelkének fekete lyuka miért maradt?
Szíve miért nem tiszta, mint ég?

Úgy halt meg a világhírű kincsvadász, hogy
Nem kapott erre feleletet.
Pedig örökéletű, dicső nevéért
Feladott egy egész életet.

Eltemették a földbe az üres testét
A világhírű kincsvadásznak.
Életét adta a kincseknek, a lelkét
Pedig az átkozott aranynak.

A világhírű kincsvadász sírfelirata

„Nézz mélyen magadba, legendás kincsvadász.
Nézz oda, ahová csakis te láthatsz be.
Nézz a szíved legmélyére. Üres? Miért?
Mert te belekapaszkodtál a hírnévbe.
Megragadtad, s nem engedted, míg részed lett.
Lényeddé vált, mint az arany- és kincshalmok.
De mi az igazi kincs? Pénz vagy drágakő?
Csak akkor vagyok gazdag, ha névvel bírok?
Szegény, kinek nincs aranya, háza? Szegény?
Mondd meg, kincsvadász, mi értékes igazán!
Ha megvan a válasz, tudni fogod okát,
Miért van az űr. Rájössz majd. Egyszer. Talán.
A szeretet az igazgyöngy, és nem a kincs.
Ezért az űr. Neved van, de szíved az nincs.”

2006. november 17.