A kis dán hajós

Hatot sem ütött a toronyóra,
S elhagyta a dokkokat,
Hívta a nyílt víz sós illata,
Hogy másutt űzze,
Hogy másutt hajtsa
Az álmokat.

Hetet sem ütött a toronyóra,
S nem látta már Eysnardét,
Vakon követte a szél hozta
Új élet, kezdet,
Új remény, jövő
Ígéretét.

[refrén]
Hol hamis álmok nyomában jársz;
Itt nincs mosoly, nincs öröm,
Áruló hangján hív, ha rátalálsz:
A végtelen mély,
A feneketlen,
Gonosz Maelström.

Nyolcat sem ütött a toronyóra,
S szívébe mart a honvágy,
Ám magáról hamar lerázta,
Mert erősebb volt,
Mert szilárdabb volt
A kalandvágy.

Kilencet ütött a toronyóra,
(S utolérte álmait)
Ádázul, vadul ostromolta
A kis dán hajós,
Kis ladikjának
Vitorláit.

[refrén]
Hol hamis álmok nyomában jársz;
Itt nincs mosoly, nincs öröm,
Áruló hangján hív, ha rátalálsz:
A végtelen mély,
A feneketlen,
Gonosz Maelström.

Tízet sem ütött a toronyóra,
S kettényílt a víztömeg,
A vihar elült, az ég néma,
De a nyílt tenger,
A sötét tenger
Mélyen remeg.

Tizenegy: ütött a toronyóra,
S a kis dán hajós feljajdult,
A vizet örvény korbácsolta,
Végtelen örvény,
Halálos örvény,
Mind rázúdult.

[refrén]
Hol hamis álmok nyomában jársz;
Itt nincs mosoly, nincs öröm,
Áruló hangján hív, ha rátalálsz:
A végtelen mély,
A feneketlen,
Gonosz Maelström.

Delet ütött már a toronyóra,
Az elnémult dokkokban,
S a kis dán hajós vágya-álma:
Új élet, remény,
Nyugszanak, békén,
Hullámsírban.

[refrén2]
Hol halott álmok nyomában jársz;
Itt nincs élet, nincs öröm,
Áruló hangján hív, MERT rátalálsz:
A hideg gyilkos,
Végtelen gonosz,
IGAZ Maelström!

2008. augusztus 26.