A Soha-Meg-Nem-Bocsátás hóhérpallosa

Az Idő nem áll meg begyógyítani sebedet,
Elvéreznél, ha rajta múlna,
Sírhatsz, kiálthatsz, sóhajthatsz bármily keserveset,
Jajszavad csendfátyolba fúlna.

Ne várj csodát, ember, tedd meg a csodát tenmagad,
Forraszd be elkínzott sebhelyed,
S habár szívedhez még fájdalom csírája ragad,
Emeld s tartsd büszkén fel a fejed.

Erős vagy! Erős, bár ezt magadnak sem hiszed el,
Megedzett a múlt, s edz a jelen,
Szikla vagy, rideg kőtömb, lelked vashéj tölti fel,
És nem vagy már bús, s reménytelen.

A Haraggal-Haragvás pörölyét letetted már,
Súlya nem húzza gyenge vállad,
A Szemet-Szemért méregtőr az enyészetre vár,
A mély ládában, hova zártad.

Urald az életed, emelj falakat is, ha kell,
De ne adjad fel soha-soha,
Ne felejts, de okulj, mérlegelj, s így porlad tán el
A Soha-Meg-Nem-Bocsátás rút hóhérpallosa.

2010. május 19.