A szem néz az ember lát

Nézz fel! Hol színtiszta tükörkék,
Hol felhők bekebelezték,
Hol éjjelszárnyú mélysötétség,
Hol nappali fényárban ég:
Az ég.

Nézz le. Selymesen ringatózó
Fényes-smaragd fűtakaró,
Élettől dús, zsongó öreg Hölgy,
Télen fehér, tavasszal zöld:
A föld.

Nézz hátra. Elmaradó hegyek,
Tovaszökkenő emlékek,
A szürke eső, hó oda hullt,
Mit elhagytál, ott vízbe fúlt:
A múlt.

Nézz előre. Messzi horizont,
Sugárzó reményt-hitet ont,
Az Út arra visz és arra él,
Onnan fúj a bíztató szél:
A cél.

Nézz magadba. Kavarodó ködképek,
Elhomályosult fényképek,
Hiába is nézed, nem lesz más,
Nem lesz gúla a farakás:
Hát láss.

2009. március 5.