A szerelem Pokol

Úgy éget a láz, mint tűz a Pokol forró üstje alatt,
Úgy éget a tegnap, mint mindörökké élő pillanat.
A láthatár vörös vonala szörnyű lángokban lángol;
Mögöttem az út felégett, s már csak hamvakban pislákol,
És kiáltok, kiáltok, de nem hallja e földön senki:
Egyedül vagyok a Pokolban, s már nem tudok szeretni.

A szerelem Pokol: tűzben fortyogó boszorkányfőzet,
Füstölgő sav-toxin, száz átokkal sújtott rúna-kőzet,
S az ördögök keverik e gyilkos alvilági nedűt;
És nincsen csók, mi ily tüzekben égetett szívet lehűt.
Hátam mögött szívenincsen szukkubusz örökkön nevet:
Elenyészek, ámde nem hagyok a sírkövemen nevet.

2011. március 21.