A szivárványhajú lány

Őrület talán, avagy képzelet.
Űzetett ábrándok nyomában futsz.
Ha az életed csupán képzeled:
Előre, a jövőbe, sosem jutsz.

Illékony képek tartanak fogva,
Elvesztél, álmok útvesztőjében,
A való Földön sétálsz zokogva,
S benned fantázia él: az éden.

Várad álom, kövei csillagok.
Húsvér tested egyre-egyre tűnik.
Benned egy egész új világ ragyog,
S ezer cseppje csillagtóba gyűlik:

Légy őrült hát – ha a boldogság az,
Varázsolj képzelt varázst köribéd,
S álmod a kéklő egekbe ágaz;
Énekelj ezer csengő bűvigét,

Építs, fess szivárványt a magasba,
Koronázd meg Nappal a mennyeket,
Fújj csillagokat az éji kasba;
Álmodj, s álmod egyesül majd veled.

Álmodd meg a szivárványhajú lányt,
S hűlő szíved újra dobogni tér,
Söpörd a sarokba a bús magányt,
Zubogjon újra eredben a vér:

Ő mosolyog rád, ő nem bánt soha,
Ő szeret, oly őszintén és tisztán,
Legyen bár való Földed mostoha:
Álmod ő, benned nyíló talizmán.

2011. november 1.