A XXI. századi Loreley
Heine nyomán

Magányban telik estém, míg a
Rádiót hallgatom,
Egy bús melódiát hallva könny
Csordul le arcomon.

A szobámon kívül hideg és
Csípős a napnyugta.
Lent a mélyben, a sziklák között
Morajlik a Rajna.

Mintha szellemalak ülne a
Dühödt folyó partján,
A nap fénye meg-megcsillan a
Lány áttetsző arcán.

Míg szél simogatja gyengéden
Nemlétező haját,
Egy szívfacsaróan szép dallam
Hagyja el az ajkát.

Motor hangja búg fel, s a folyón
Egy csónak érkezik,
Majd a kis ladik a lány mellett
Szótlanul elsiklik.

A hajós nem hallotta a dalt,
Vagy nem érdekelte,
Végül a csodás Loreley-nak
Összetört a szíve.

2006. október 14.