Aktus

Vágyak fűrésze tépi atomokra testemet,
Mint emotív hóhér,
Hévvel fűtött gerincű vas szántja fel szívemet,
Nyomán rajzik a vér.

Nyílt sebek ajkáról távozik tőlem az élet,
Érzékből vert kardtól,
Kárhozott félelmek vakító fáklyája éget,
Bűnös hadisarctól.

És majd ha a vágyak bősz, vad csatája véget ér,
Lelkem tán összeáll,
Testemben új fundamentumra lép a forró vér,
S majd újra rád talál.

2009. május 7.