Alkonyatszeráj

Fekete mécsesek égnek ablakodban,
Az est házad fölé gyűlő fellegé lesz,
Suttogások ülnek meg az árnyékokban,
Tétován a múlt-üveggömbbe tekintesz,

Könnyekkel áldja meg a földedet a Hold,
Csillagok gyászolnak a háztető felett,
A néma éji csend nehéz csomókat old,
S könnyű sóhajtásba vész minden lélegzet.

Ha alkonyat épít fölibéd palotát,
Ha szomorúság köti gúzsba lelkedet,
Ha éji zúzmara borzongat meg belül,

Próbáld meg feledni az elmúlt napnyugtát,
Rövidest felébred az újabb napkelet,
És a bánatod talán, máshová repül.

2010. december 20.