Áprilisi szonett
(Közös vers Molnár Valériával)

Arannyal átszőtt fénypászmák csókolják a földet;
Az ég is ragyogóbb kék, mint a tegnapok ege,
Napsugarak lehelnek a tájba puha zöldet,
S meghasad a haldokló tél legutolsó jege.

Tarka színekben pompázol szépséges természet,
Azúrék tengerként, felhőid csipkézett széle,
Téli ruhád levetetted, virágzó kertészet,
Dermesztő fagyok száműzve, következő évre.

Harmatos csókját lehelvén, sarjad a kikelet,
Trillázó madárdalra álmaimból ébredek,
Virágillat bódítja, szellő fútta létemet,

Egyre tisztább tűzzel ég a tavaszi napkelet,
Megújulnak mind-mind az ébredező életek,
Tavasz van: hallod a reménybe lépő lépteket?

2011. április 11.