Az esőisten hatalma

Esőisten ült víg mosollyal esőmosta trónusán,
Kék szemével végignézett felhőbéli kórusán:
Égi lények, felhőlények muzsikáltak vízdallamot,
Esőcseppekből áriáztak földre szóló szólamot.

Vad villámok cikáztak az égbolt szürke szemén,
Megsárgult lapokat, híreket sodort a hideg szél.
Esernyők színes kavalkádjai lepték el az utcákat,
Esőisten ostromolja az időtálló, vén tölgyfákat.

Az életet adó nedűtől a természet feléled,
A vízkristály szavától erdő, mező, virág felébred,
Ám jaj! az eső végtelen, mint monszuntenger, meg nem áll,
S a város fölé árnyat vető gátra repedés talál...

2011. április 1.