Cellux a sebre

Ha az utcán találkozunk, mosolyogni látsz.
És hogy ki vagyok, mi vagyok belül, nem tudod,
De csak sétálj tovább! Légy nagyon boldog, és játssz;
Élj, és nevess. Aztán az ajtódat becsukod.

Én majd összehúzódom még sokkal kisebbre,
Néma árny: továbbmegyek. A mosoly elhervad,
A mosoly csak egy átlátszó cellux a sebre;
Egy darabig tart ugyan, de aztán elszakad.

2011. január 14.

 

v497: (385 b)