Dombok oldalában

Fekve puha fűben,
Egymás mellett, ketten,
Kezed fogom lágyan.
„Csak te vagy a vágyam.”
Ujjad számra teszed,
Szó ne törjön csendet.

Dombok oldalában,
Tölgyfa árnyékában,
Fű és virág takar,
Senki meg nem zavar,
Minden ruha lehull,
Tested hozzám simul.

Szemed kristály, csillog,
Szíved heves, dobog,
Arcod piros, izzó,
Ajkad édes, forró,
Bőröd bársony, sima,
Melled hamvas, puha.

Fű, tölgy, virágmező,
Föld és ég, Én és Ő,
Az est reánk borul,
Lassan bealkonyul,
Holdfény leple ágyunk,
Csillagokba szállunk.

Tudom, érzem, remegsz,
Látom, hallom, reszketsz,
S lassan megtörténik,
Testünk eggyé válik,
Egy test és egy lélek,
Veled, benned élek.

Szádon pajzán mosoly,
Szemed tiszta, komoly,
Gyenge sóhaj hangod,
Nevem halkan mondod,
S járjuk testünk táncát,
Lelkünk vad románcát.

Majd, mint szupernóva,
Az élet forrása,
Vérünk felforr, éget,
Testünk vet lángnyelvet,
S hullok karjaidba,
Szállok álmaidba.

2008. november 6.