A gyűlölet köre

Ha megdobtok kővel, már semmit sem dobok vissza.
Kínozzatok, gyötörjetek, tűröm,
S míg száz sebből kiontott vérem a föld beissza,
Túl nehéz könnyeimet legyűröm.

Gyűlölet tövise nekem a világ rózsája.
Fáj minden perc, mint éles konyhakés,
Amint szívembe szalad, s üt a Halál Órája,
És üt a végső kegyelemdöfés.

Lassan elvérzek, ám szemem csak gyűlöletet szór;
Ó, az az átkozott rózsa felé!
S megkezdem dicső menetem – szememen álomkór –
A Mennyországi Guillotine elé.