A lélek tükre

Smaragdékkőként ragyogó fenyőerdők,
Bús dalt zengő tölgyesek,
Szomorúfűz árnyak, kőris törzsek, mezők,
Misztikus rengetegek.

Lágy folyású, játékos hegyi patakok,
Haragvó, vad tengerek,
Folyamok-szülte mennydörgő zuhatagok,
Hókristálytiszta vizek.

Ég felé törő csipkézett sziklaormok,
Öreg, szunnyadó hegyek,
Lusta lankák, havas csúcsok, mély barlangok,
Vadregényes-szép völgyek.

A szem a lélek tükre, s ha én szemedben
Ily sok-sok csodát láttam,
Akkor mily csodás lehet a lelked, miben
Szerelmem megtaláltam?