A semmi adománya

Létezek, de nem élek.
Mert, hogy éljek,
Kell, mibe kapaszkodhassak,
Kell, mit megragadhassak,
Mint fűcsomó a csontos szikla homlokán,
Talán,
Fonnyadt gyökereivel,
Sárguló tövével,
S az első kis szellő derékba töri,
Lelkét otthagyja, testét elviszi,
A sziklán,
Talán,
Meg bír kapaszkodni,
S a szél nem tudja legyűrni,
Bár gyenge, mint a harmat,
Bizton kapaszkodhat,
A sziklán,
Talán,
Nincs is értelme,
Nincs élete,
Létezik a sziklán,
És talán,
A legjobb lenne,
Ha engedne,
Mert jobb a semmi,
Mint a gyenge valami,
Alig pislákol,
Nem is pislákol,
Nincs értelme,
Nincs célja vagy élete,
Vigye a szél, vigye a semmi,
Jó lenne, jó lesz, elhalványulni,
Mikor véget ér az értelmetlen, a céltalan, a gyenge, határozatlan, fénytelen valami:
A létezés.