A valóság börtön, a képzelet szabadság

Kulcsod a kardod, keresd rendíthetetlen,
Hadd hulljanak alá az elátkozott rácsok,
Törj ki! Törj ki! A bűvös szó: lehetetlen,
Nem létezik! Hollók, varjak, sötét rikácsok
Vigyázzák a midgardi képzeletkaput
Az Álmok Országába; túl a Végtelenbe,
És fekete vaskohók ontják a hamut
Mohó pofával, szüntelen egyre és egyre,
Tántorítanak száz módon, de ne add fel!
Szakítsd szét a valóság képlékeny szövetét,
Szakítsd a valóság vaskos láncait el,
Szakítsd, habár talán az ép eszed is a tét,
De Csodaország vár! E szűz, tiszta vidék
A szivárvány lába mögött, a felhők alatt,
Hagyd: öleljenek által a régi mesék,
És szabad vagy: mert tiéd az örök pillanat.