Ad infinitum
(A végtelenségig)

Csillagtűz ragyogja be karjaidat, oly kápráztató,
Érzed a tüzet: átjárja kicsiny szívedet,
Átöleli, melengeti; békés minden, s megnyugtató,
Szivárványhíd rajzol fölibéd új színeket,

S lobog az ég, mint gyertyaláng. Egyre fényesebb, fényesebb,
Átjár az erő, benned él, szíveddel dobog:
Eredendő ősvarázsban parázslik földi életed,
Vénádban színtiszta csermely cseppjeként csobog,

Tárd ki hát drága karjaidat, öleld át a láthatárt:
Végtelen idő és tér veled együtt forog,
Engedd, engedd ki hát, ne legyen e bűvös szív ily bezárt, 
Mígnem tán megszépíted dobogó világod.