Aer Nova
Elementál-arcképcsarnok II.

Tárd ki két kezed, ujjaiddal formázz kosarat:
Érzed? A puha levegő vásznait markolod,
És szippants az orroddal jó mélyeket s nagyokat:
Üdítő oxigén patakja mossa a torkod,

Tüdőd megfeszül, telis-telve színtiszta léggel,
Majd fújd ki; suttogó lehelet hagyja el ajkad,
Táncol, szökken ide-oda, s egyesül az éggel,
De aztán megreccsen a felhőzetes Menny: jajgat,

Bömbölve fújja alant a földeket vad széllel,
Villámkardokat tapsol – cikázó tűzijáték!
És megnyílik felhő s ég oly borzadalmas torka,

Fákat és házakat rombol-hajít szerteszéjjel,
Fekete kígyó: hurrikán, s közel a végjáték,
Kifordul magából s összedől világunk sarka.