Átkozott Átok!

Hetvenhét Átok szörnytorokból kimondatott,
Hetvenhét lakatom szörnyű hangon kattant,
Sósavval higított könnycsepp oly sok adatott,
Ne játszd hát az utólag okos ártatlant:

Hátad mögé rejted a véres vonalú kést,
Mosolyogsz, akár bűntelen kezű mártír;
Pedig tudjuk jól: fölém az átkos szenvedést
Tenmagad arattad fel, mint gyilkos vámpír.

Mert tudjuk jól mindketten; tudod te s tudom én:
Én sírok s te nevetsz majdan a legvégén.

Ó, te átkozott Átok! Hetvenhét körmöd fáj,
Örökké kísértő múlt szoros gúzsban tart,
Süllyedő hajóm alatt hetvenhét tenger-táj,
És nincs sehol rév, nincs sehol sem túlsó part.