Azt mondta

Azt mondta, szeret, s én hittem neki vakon,
Ittam minden édeskés szavát,
S nem láttam ínszövetében megfeszülni
A Vénusz gyilkos légycsapóját.

Azt mondta, szeret, és oly őszintének tűnt,
Ámde hazudott akkor nekem,
Körfűrész-élű hazugsággá cakkozta
Reménnyel remélő életem.

Azt mondta, szeret, ám szeretete most már
Más embernek testéhez simul,
Mézédes ígérete mint lélekbilincs
Más rezgő szívéhez viszonyul.

Azt mondta, szeret, és most messze eldobott,
Mint levált talpú ócska cipőt,
Fölös hulladék lettem az életében;
Így keresett különb szeretőt.

Már csak a hátukat látom, és most kéjes,
Csúf kacajjal nevetnek rajtam,
Mert tudják fájó titkom: boldogan éltem,
A mesében, míg meg nem haltam.