El nem múló vágy

El nem múló vágy az, mi éjfekete, mélysötét űrként
Tölti ki lelkem legmélyebb, elveszett zugait,
Mint örökkön gyötrő, csillapíthatatlan éhség él
A vágy bennem, s szívembe vájja éles karmait.

Éhes vagyok, igen, meleg, tiszta szeretetre éhes,
Csak Te, kedves, Te töltheted be az ürességet!
Szeretlek, és én nem kérek cserébe mást, csak végtelen,
Veled örökkévalóig tartó békességet.

Karolj át, és én is átkarollak, szeress, és szeretlek,
Ennél többre-szebbre halandóként nem is vágyok,
És míg lassan egymást átölelő kőszoborrá válunk,
Fejünk felett tovaszállnak az el nem múló vágy,
És a csillagok...

2007. szeptember 26.