Elég

Elég! A kezünkben a fejsze,
És mégis magunk alatt vágjuk a fát.
Nem tudjuk felfogni az elmúlt
Ezredévek minden tapasztalatát?

Elég! Az anya gyermekének
Megtanította, mit szabad és mit nem,
De képtelen megtanítani
A múlt az embert arra, hogyan éljen.

Elég! Ha mi büszke és erős
Mindent legyőző oroszlánok vagyunk,
Miért vadászunk önmagunkra,
Miért a saját irhánkba harapunk?

Elég! Magunkba marunk, s vérzünk,
Ahogy véreztek őseink is egykor,
Mert ők is önmagukat tépték.
Tőlük származik a bűnös utókor.

Elég! Miért csak egyetlen cél
Mozgat meg minket, önző embereket?
Miért csak egy dologért futunk,
S tapossuk az utunkba kerülőket?

Elég! Rút hatalom! Gonosz pénz!
Végleg meg kell szabadulnunk tőletek!
Ezt mondom, bár világunk rozsdás
Fogaskereke megáll nélkületek!

Elég! Bár az ódon gépezet
Összeomlik és megszűnik forogni,
Sosem fogtok felettünk kapzsi
Hűbérúrként örökké uralkodni!

Elég! Véres múltunk velünk él.
Heléna új neve Pénz és Hatalom,
Önmagunk lettünk az új Trója,
S áttörünk az áttörhetetlen falon.

Elég! Nem látjuk Trójában a szépet,
Csak a fal mögé rejtett gazdagság kell,
S e falat le kell döntenünk a
Falóba rejtett halálos fegyverrel.

Elég! Kell, hogy megszülessen egy
Új eszme új, jobb világot teremtve.
Élt egykoron egy férfi, aki
Felkiáltott: „Vissza a természetbe!”.

Elég! Az eszme tökéletlen,
Amit kigondolt egyszer a nagy Rousseau,
És bár nem osztom a nézetét,
Szavaiban él még némi igaz szó.

Elég! A természetből jöttünk,
De oda vissza többé már nem megyünk,
Egy szebb, jobb, boldogabb jövőért
Sok dolgot gondolhatunk és tehetünk.

Elég! Építsük együtt újjá
A porig rombolt Trója nagy városát,
És ha újra áll a szilárd fal,
Róla vessük majd a mélybe Helénát.

Elég! Ha már végleg a múlté
A pénz, hatalom s a magántulajdon,
Ha már nincs többé enyém-tiéd,
Akkor majd büszkén állhatunk a falon.

Elég! De hiába minden, hiába
Kiált át Rousseau az elmúlt éveken,
Ha az ember, a szegény ember
Csak ül a széken, némán és süketen.

Elég! Ember emberen itt már
Nem segíthet. Egyedül tehetetlen.
Csak egy van, aki elég erős,
Hogy változtathasson a történelmen.

Elég! Ha végül kivágtuk a
Fát magunk alatt az öreg erdőben,
Bolond világunk majd elmerül
A káosz végtelen mély tengerében.

Elég! Ha a zűrzavar sötét
Hullámai zúgnak a fejünk felett,
Van valaki, aki, ha akar
Könnyedén rendet, békét és jót tehet.

Elég! Rendet tehet, ha akar.
De adtunk rá elég nyomós indokot?
Elég méltók vagyunk rá, hogy Ő
Megmentse ezt az elveszett világot?

Elég! Nem érdemlünk kegyelmet!
Amit Ő megteremtett hét nap alatt,
Mi mosolyogva romboltuk le,
Ezer és ezer elrepült év alatt.

Elég! Az egyetlen igazi
Istent elfeledtük. Vagy megtagadtuk.
Csodaszép otthonunkat pedig
Bűnbe, vérbe, halálba fullasztottuk.

Elég! Kegyetlen pénz, hatalom!
Milliók vesztek oda a pénz miatt,
És milliókat emésztett fel
A hatalom az elszállt évek alatt.

Elég! Haragszik ránk az Isten.
Vagy azt hisszük a sok-sok szörnyű csapás,
Balszerencse és katasztrófa,
Bú és baj csupán véletlen sorscsapás?

Elég! Félre a tévhitekkel!
Atlantisz hullámsírja nem véletlen,
Mint ahogy a nemes Pompei sem
Ok nélkül tűnt el a lávatengerben.

Elég! Haragszik az Isten. A
Sok csapás mind ezért zúdul nyakunkba.
Bár múltunk is túlélt sok ily bajt,
Most csap le igazán Isten haragja.

Elég! Miért a sok szenvedés?
Éhínségek, járványok pusztítanak,
És remény helyett az emberek
Csak egyre pusztítóbb bajokat kapnak.

Elég! Az ember önmagába
Vascsizmával egy hatalmasat rúgott,
Amikor egy tizenegyedik
Napon két szilárd torony összeomlott.

Elég! Ezt gondolta Isten is,
Amikor vas és beton tömegsír lett.
E perctől kezdve a pusztulás
Eltépte láncát, hogy szétszórjon minket.

Elég! Az ókori emberek
Hittek az ősi elemi erőkben.
Az elmúlt, gonosz események
Kényszerítenek, higgyünk mi is ebben.

Elég! Először ostromot a
Víz indított az emberiség ellen.
Tízezrek haltak meg hiába
A csendes-óceáni szigeteken.

Elég! Városok, falvak dőltek
Ingatag papírkártyavárként össze,
Amikor megszólalt a föld is,
S beleremegett Közel-Kelet szíve.

Elég! Gyenge szellőnek indult,
De hamar hurrikánná nőtte magát,
S az egész északi Újvilág
Érezte mindent elsöprő haragját.

Elég! Később egy testvérével
Az égi tűz is megmutatta magát.
Ünnepi tűzvirágok alatt
Vihar támadta meg emberek hadát.

Elég! Négy elem, s katasztrófa.
Egyik gyengébb, a másik pedig gyilkos.
A közös bennük, hogy miattuk
Minden emberszívet félelmet mardos.

Elég. Isten tán megnyugodott.
Én nem. Nem dühítenek a bűneink,
Csak a tehetetlenség. Elég.
Elfáradtam. Ha nincs más út, pusztuljunk - mind.

2006. augusztus 25.