Elloptad az álmaimat

Fekete csendben jöttél, akár a Halál.
Szerettelek. Akkor még nem tudtam ki vagy,
S most jéghideg hó van, és decemberi fagy,
És a szeretet szívet itt már nem talál.

Elloptad az álmaimat. Csak hűs ajkú
Üresség kazamatáját hagytad nekem;
És nem dobban már bennem volt-nincs énekem.
Nem dobban szeretet, csak töviskoszorú.

Miért lett tél a tavasz? Miért nincs több nyár?
Jégcsapokat növesztek bordáim alatt:
Tucatnyi hófödte, kőkemény kőfalat,
És majd nem marad benn más, csak magányos vár.

Ha hiszel még, higgy szabadon, és élj tovább.
Nekem nem hagytál hitet, avagy álmokat.
Elmegyek, nem hagyok hátra lábnyomokat,
S a világod forog, és egyre ostobább.

2010. december 19.