Ember vagy

Erős vagy, mert ember vagy,
és fájdalmassal szisszenéssel tűrsz,
mikor olybá fest, hogy minden remény magadra hagy;
célokat felállítasz, tapasztalatokat leszűrsz,
s nevetsz, hogyha nevetned kell,
sírsz, hogyha könny csiklandozza szemed,
távozol, hogyha menned kell,
és felírod egy sírkőre a neved,
de addig még hosszú az út! Netovább!
Van fogad, mit összeszoríthatsz a kíntól;
kit erőssé edzett az út, az harcol a legtovább,
s ki eddig hallgatott, talán most csak ő szól,
görnyedt háttal bár, de feláll,
fejét magasra tartja, állát felszegi, mert ember,
s még a semmi adományában is értelmet talál,
mert lesz tavasz s nyár, és elmúlik December,
olvadásból új rügy fakad,
új szabadság ébred a hó alatt,
és ha álnok nagyvilágod ketté is szakad,
talpad ott áll még a föld felett s az ég alatt,
álmaid mezsgyéjén,
mert ember vagy,
amikor már mindenki feladta, te akkor is küzdesz, majd a végén,
küzdesz akkor is, ha a remény, látszólag, magadra hagy.

2010. november 17.