Emlék

Emléke még most is bennem él
A csodás perceknek,
Mikor némán vállamra dőltél,
Mint szellő a hegynek.

Átkaroltál, miképp fiatal
Gyermek a szülőjét,
Aki érintésébe adja
Minden szeretetét.

Emléke még most is bennem él,
Látni csillagfényed,
Ahogy izzó ragyogás közben
Megdobbant a szíved.

És szállt, szállt a szíved éneke
Magas egek felé,
Hol az éjvászonra feküdve
Lett a csillagoké.

Emléke még most is bennem él
Ajkaid tüzének,
Mint tűzhányó-katlan fortyogó
Lángnyelvei égnek.

S hiányod megsebez, fáj, gyötör,
Mint mérges tőr teszi,
De emléked most is bennem él:
Reményem élteti.

2007. november 25.