Ez nem én vagyok

Ez nem én vagyok; én már régóta nem élek,
Ha tükörbe nézek, csak árnyékfoltot látok,
Hangok nélkül haladnak mögöttem az évek,
Míg egyre erősbödik a hetvenhét átok.

Ez nem én vagyok: fakó délibábom éli
Elkoptatott kabátként levetett életem,
A környezet köröttem egyre inkább téli,
S fázok e hidegben; melegségre éhezem.

A hátrahagyott távlatokból nézem magam:
Ez nem én vagyok, csupán a fájdalom teste,
Kétségbeesett lelkem egyre anyagtalan,
Bár keresem a fényt, de nem szűnik az este.

Hiheted ugyan, de tévedsz: ez nem én vagyok,
Én elvesztem valahol, messze-messze innen,
Tán befogadnak maguk közé az angyalok,
S boldog emlékeim a csillagokba hintem.

A Földön örökké kóborlok, úttalanul,
De ez nem én vagyok; én más utakon járok,
A világnagy égen sétálok, múlttalanul:
Már nem szúrják gyenge testem tövisvirágok.

Földön egyik, Mennyben másik: két út, s mégis egy,
Alant, ki vándorol, az többé nem én vagyok,
Nézz fel; a boldogság nekem már eternál kegy,
S boldog testvéreim a roppant galaxisok.

2011. március 21.