Faramir családja

Apja:

II. Denethor. Dúnadán, Gondor 26. helytartója. Uralkodott: Hk.2984-3019. Nemes volt, bátor, büszke, okos és járatos a tudományokban. Ennek ellenére fiatal korára árnyékot vetett Thorongil jelenléte. Lehet, hogy rájött, hogy Thorongil valójában II. Aragorn, és félt, hogy Gandalf és Aragorn ellene szövetkezik. Ezért nem kedvelte Gandalfot sem. Elõdjeihez hasonlóan már õ sem akarta átengedni Gondor uralmát Isildur utódainak.
2976-ban vette feleségül Finduilast, aki két gyermeket szült neki: Boromirt (Hk.2978) és Faramirt (Hk.2983). Felesége 2988-ban meghalt. Ezután Denethor komorrá, visszahúzódóvá vált. Meg akarta ismerni Szauron terveit, mert tudta, hogy még az õ életében támadás fogja érni Gondort Mordorból. Egyre többször nézett bele Minas Tirith palantírjába. Bár sikerült annyit megtudnia, hogy felkészítse Gondort, a lelke megsérült és idejekorán elaggott. Amikor idõsebbik és általa jobban szeretett fia, Boromir, 3019-ben meghalt, Faramir pedig a Fekete Lehelet áldozatává vált, Denethor elvesztette a maradék józan eszét is.Megpróbálta elégetni Faramirt is. Ezt Beregond és Gandalf megakadályozta, ekkor Denethor önmagát tette a lángok martalékává. Elképzelhetõ, hogy a palantírjában látottak hatására õrült meg, talán látta az Andúinon felhajózó kalózhajókat. Nem tudhatta, hogy Aragorn és serege érkezik a hajókkal.

Anyja: Finduilas

Dol-Amrothi dúnadán, Adrahil fejedelem lánya, szép Imrahil húga. II. Denethor felesége, Boromir és Faramir anyja. Élt: Hk.2950-2988. Szép, szelíd asszony volt. 2976-ban ment feleségül Denethorhoz. Házasságkötése után hiányzott neki a tenger, és a délvidék szabadsága, rettegett Mordor árnyékától. Ezért a következõ tizenkét évsorán fokozatosan halványult élete lángja. Valószinüleg a bánatba és félelembe halt bele 2988-ban.

Testvére:

Gondori dúnadán, II. Denethor legidõsebb fia. Élt: Hk.2978-3019. Erõs és jóképû férfi volt, Gondor legnagyobb vezéreinek egyike, de a harcokon és a fegyvereken kívül nem sok minden érdekelte. Végtelenül büszke volt. A halála elõtti évben - miután Szauron seregeivel szemben megvédte Osgiliathot - Imladrisba (Völgyzugolyba) ment, hogy választ találjon a kérdésekre, amelyeket az álma vetett fel, mit a fivérével együtt látott. 110 napos, hosszú, fáradságos út után érkezett meg Völgyzugolyba, ahol részt vett Elrond Tanácsában, és a Gyûrû Szövetségének tagja lett. Amon Henen nem tudott ellenállni a Gyûrû erejének és megpróbálta megölni Frodót. Tettét ugyan azonnal megbánta, de õrülete miatt Frodó úgy döntött egyedül teljesíti a küldetést. Amon Hent megtámadták az orkok, és Boromir elesett, miközben Trufát és Pippint védte. Aragorn, legolas és Gimli illõ végbúcsút vettek tõle, és egy tündecsónakban holttestét az Andúin hullámaira bízták. Testvére, Faramir pár nappal késõbb látta egy látomásban csónakját elúszni az Andúinon, utána pedig partra vetette a kürtjét a víz. Gondorban innen tudták meg elöször, hogy meghalt.

Felesége:

A rohani király unokahúga, Éomund és Théodwyn lánya, Éomer húga. Született: Hk.2996. Gyönyörû volt, magas, karcsú és aranyhajú. Faramir Rohan Fehér Úrnõjének hívta. A Gyûrû Háború idején találkozott elöször Aragornnal és rögtön bele is szeretett. Ezért amikor a férfi nekivágott a Holtak Ösvényének, annyira kétségbeesett, hogy férfinak öltözve, Dernhelm néven Gondorba lovagolt Elfhelm éoredjében. A pelennori csatában Trufa segítségével megölte a nazgúlok urát és annak hátasát. A közdelem során azonban a Fekete Lehelet áldozatává vált. Az Ispotályban õt is Aragorn gyógyította meg. Lábadozása közben találkozott a szintén gyógyulófélben levõ Faramirral, és hatására rájött, hogy valójában mit is akar: lemondott arról, hogy harcos amazon legyen, fölvállalta nõiességét és feleségül ment Faramirhoz, így Ithilia úrnõjévé vált. Késõbb fiút is szült neki, Elboront.

Fia: Elboron

Faramir és Éowyn fia, Ithilia második hercege. Nem sokkal a Gyûrû Háború után születhetett, és apja halála után, Nk.82-ban Ithilia hercege lett. Nevében az óidõkbeli tündekirály, Dior, egyik fiának neve éled újjá.

Nagybátyja:

Gondori dúnadán, Dol-Amroth fejedelme, Finduilas bátyja. A GyH során megmentette Faramir életét, mikor vissza akarták foglalni Osgiliathot; részt vett a pelennori csatában, és II.Denethor halála után Faramir felépüléséig kormányozta Minas Tirithet. Nyugat Kapitányainak egyike volt, akik Aragornnal a Fekete Kapuhoz lovagoltak, és ott harcolt mellette a morannoni csatában. Nagy harcos, bölcs uralkodó és jó ember volt. Szép Imrahilnak is nevezték - lerítt róla, hogy az egyik õsanyja tünde volt.

Sógora:

Rohír, élt: Hk.2991-Nk.63. Rohan 18.királya Hk.3019-Nk.63. között.Théodwyn és Éomund fia, Éowyn bátyja. A GyH elõtt Lovasvég harmadik seregvezére, a keleti csapatok irányítója. Bátor harcos volt, Gandalfot kedvelte, Grímát ellenben, aki megmérgezte Théoden király elméjét, gyûlölte. Bár Gríma mesterkedéseinek köszönhetõen kiesett a nagybátyja kegyeibõl, mégis többször bebizonyította lojalitását. A GyH idején harcolt Kürtvárnál, a pelennori csatában és Morannonnál. Aragornt testvérként szerette. Théoden, mielõtt elesett a pelennori csatában, õt nevezte ki utódjául, így a GyH után Rohan királya lett Éomer Eadig néven. Hosszú uralkodása alatt bölcsen tevékenykedett és gyakran harcolt Aragorn (Elessar király) oldalán idegen földeken. Hk.3020-ban feleségül vette Imrahil dol-amrothi fejedelem leányát, Lothírielt, aki fiút szült neki: Szép Elfwine-t.