Maga a kard. A gondori szokástól eltérően egyenes keresztvasa van, nem félhold alakú. A vércsatorna a penge hegyétől a markolatig tart. A fából készült hüvelyt bőrrel vonták be, acél kardkoptató és szintén acél hüvelycsúcs található rajta. A kardkoptató megakadályozta, hogy a rozsdásodást okozó nedvesség behatoljon a kardhüvelybe, a hüvelycsúcs pedig a fegyver hegyét védte.
A hüvelyt az övre erősített két szíjra kellett akasztani, e szíjak rövidre húzásával vagy hosszúra eresztésével lehet megfelelő szögbe és helyre állítani a fegyver markolatát. A hüvelyt általában egy vagy két szíjjal erősítették az övhöz. Érdekes módon, a szokástól eltérően Faramir kardhüvelyének második szíja nem a hüvelycsúcs fölött, hanem a hüvely közepe táján található.Itt látható, hogyan rögzítették a kard tokját az övre:
 |
 |
A kard zöld bőrtokban lóg, markolata is zöldes színű bőrrel van bevonva. A kard markolata horzsolt és horpadt. A markolat csak némileg kopott a használattól, de a fém fogantyú tényleg sérült, kicsit, de láthatóan.
 |
 |
A kardhüvely végén is fémberakás, az ún. hüvelycsúcs látható, rajta szintén a Fehér Fa motívuma.
 |
 |
A gravirozás megjelenik Faramir kardjának a keresztvasán is. Két madár kitárt szárnyakkal - feltételezhetően ezek részei a tengeri madár motívumnak, ami oly kedvelt Gondorban. A madarak a kard mindkét oldalán megvannak.
 |
 |
A gondori hosszúíj.
Egyszerű, tiszafából készült, dísztelen, felajzott állapotban 80 hüvelyk (203,2 cm) magasságú hosszúíjat használtak. A gondori hosszúíj középső része jóval vastagabb volt, mint az ív két ága.
A kapitány hosszúíja nagyobb, mint egy ember és amíg kihúzza, addig a pár másodpercig 140 font (kb.63,5 kg)(?) erővel kell tartania az ujjaival. Ez olyan, mintha ugyanezt a súlyt azzal a két ujjával fel kéne emelnie a földről. Az íven nem alakítottak ki rovátkákat a vesszők számára, így azokat kézről vagyis "kesztyűről" lőtték ki. A Kószák akár kétszáz yardról (182,8 m) telibe találták a célpontot.
Bár egy sem került elő, nagyon valószínű, hogy magukkal hordtak egy rövidebb íjat is, amelyekkel kisebb állatokra és madarakra vadásztak.
 |
 |
Itt láthatók a tegezek az aranysárga tollú nyilakkal. A zöldes, aranysárgás tollak a környező erdőkben honos madaraktól, főként vadpulykáktól származtak. A 28 hüvelyk (71 cm) hosszú, négyhüvelykes (10,2 cm), széles heggyel ellátott nyílvesszők készítéséhez különböző fafajtákat használtak föl. A széles, lapos hegy hosszú vágóéllel rendelkezett. Kiválóan alkalmas vadászathoz, de csatában is súlyos sebeket lehet ejteni vele. A tegezeket általában egy bőrszíjjal fűzték át szorosan keresztbe a hátukon. A tegez külső bőrtokját vászonzsákkal bélelték ki, hogy a vesszők szárazon maradjanak, és előrántásuk nesztelen legyen.
 |
 |
 |
A tegez csatjának rajza:
