A páncélok készítéséhez használt nyersanyagot nem kell annyira megtisztítani az esetleges szennyeződésektől, mint a kardvasat. A vérteket kb. olyan hevítési és hűtési procedúráknak vetik alá, mint a kardokat, az edzési folyamat is hasonló. Nehéz láncinget már senki sem hord, jobban kedvelik a lemezvérteket, amelyek könnyebbek, mégis nagyobb védelmet biztosítanak számukra. (A gondori vérteket egykezes karddal lehetetlen keresztüldöfni, de sajnos fejszével, buzogánnyal, széles lándzsával vagy bizonyos típusú nyílvesszővel lehetséges.)
A gondori katonák öltözete:
Gyapjú alsótunika, gyapjú nadrág, melynek szárát térdtől lefelé sodronyszár borítja. A tunikát és a nadrágot a két ruhadarab bújtatóin keresztülvezetett bőröv rögzíti.. Az alsóra egy másik, rövidujjú tunika kerül, mely a zekét helyettesíti. Ezt követően a harcos a két részből álló acélgallért veszi magára, melynek belső pereme felfelé ívelt, így kiválóan védi a nyakat. Az acél mellvértet és hátvértet szíjakkal húzzák össze. A vállvért általában 5 egymásra lapolt fémlemezből készül. A vállvért legszélső lemezét, valamint a mellvértet Gondor Fehér Fájának képe díszíti. A vállvért legbelső lemeze felfelé ívelt - pereme sok esetben a fülig ér -, és ugyanazt a célt szolgálja, mint az acélgallér. A mellvért alsó részén egy kifelé ívelő peremet képeznek ki; ez eltéríti a gyomor alsó és az ágyék felső részére mért csapásokat. A perem alá 6-8 lemezből álló csataszoknyát erősítenek. A felkarra és az alkarra is vértek kerülnek, melyeket bőrszíjakkal rögzítenek egymáshoz vagy a testhez. A bőrkesztyűt acéllemezekkel borítják.
Sisakjuk jellegzetesen csúcsos volt, ún.barbutta. Elöl nyitott, oldalt és hátul hosszított lemez védi a nyakat. Oldalt madárszárnyat utánzó vésetekkel. Oldalról és szemből is védte az arcot.
Érdekes, hogy lábukat csak térdtől lefelé védi páncél. Ennek valószínüleg az az oka, hogy viszonylag gyakran kell nagy távolságokat megtenniük gyalogosan teljes vértezetben. Nehezen tudnák ezt megtenni a lábukon 8-10 fontnyi súllyal.
A Hajóskirályok óta a gondoriak jelentősen megváltoztak. Alacsonyabbak, zömökebbek lettek, mint őseik (igaz, testmagasságuk még így is átlagosan 6 láb, azaz 190 cm körüli!). Néhányuk ugyanolyan rövid szakállt visel, mint régen a númenoriak. Általában sötét, göndör hajukat megnövesztik, a bőrük napbarnított. Megőrizték büszkeségüket és nagy becsben tartják kulturális örökségüket. Szeretik a művészeteket, a tanulást, sajátos becsületkódex szerint élnek.
A csatákban a katonai akadémián begyakorolt fogásokat alkalmazzák, rendezett sorokban, alakzatba rendeződve küzdenek, tudatában léve annak, hogy saját egységük milyen szerepet tölt be a seregen belül. Erősek, de kissé lassú mozgásúak, ezért szinte természetesen kedvelik a nehéz vérteket, a teljes páncélzatot. Erejük a legfontosabb fegyverük, közelharcban szinte megállíthatatlanul törnek előre, fegyvereikkel aprítják, nehéz pajzsukkal szétzúzzák az ellenséget. A gondori sereg főként gyalogosokból áll, de kisebb lovasság is tartozik hozzá.
