2000. 11. 06. 11:54
(Ezen a reggelen a helyi (Melbourne-i) rádióállomás meginterjúvolta David Wenhamet. Legtöbbet az akkori új filmjéről beszélnek, de néhány szót váltanak a Gyűrűk Uráról is. Érdekes.)
RIPORTER: És ti ismeritek a mi következő vendégünket, mint búvár Dant a SeaChange-ből, de ő most egy új film sztárja, amely csütörtökön jön ki, a címe: Better Than Sex (A szexnél is jobb). Kérlek, köszöntsétek David Wenhamet!
DAVID WENHAM: Nagyon köszönöm.
RIPORTER: Most Dave, a film nagyszerű, de amikor te olvastad a forgatókönyvet gondoltál ilyesmire magadban: "Meztelen leszek...ez oké nekem?" Vagy ez nem volt tényező számodra?
DAVID: Nem ez volt az első dolog, ami beugrott a fejembe. Olvastam a forgatókönyvet és azt gondoltam: "ó, de hisz ez egy meglehetősen vidám forgatókönyv", egy szívbemarkoló forgatókönyv, jó karakter és hm, nos a meztelenség témája csak az 5. vagy 6. volt a listán.
RIPORTER:Ó, valóban? 5. vagy 6.? te meztelenkedni fogsz egy 30 láb (kb.10 m) méretű mozivásznon, szexet szimulálva,és neked a meztelenség csak a 6.?
DAVID: Abszolút, ha te túl sokat gondolkozol ezen, csak szeretnél...
RIPORTER: Bepánikolni.
DAVID: Nos, ja. Te levetkőznél és készülsz a kamera elé állni, és azt mondanád "óóó, nem, én nem fogom letolni a nadrágomat."
RIPORTER:Nagyszerű munka, mind a tied, mint Susie Porteré, azt gondoltam ez fantasztikus felvétel volt, különösen, mert mialatt én néztem, én rájöttem "wow, ez a sors"; az a jelenet amikor sétálsz kint, de nem szólsz semmit; aztán az a jelenet Susie hálószobájában és aztán azok a jelenetek a széken ülve a rögzített kamera mellett. Most mint egy színész, azt muszáj volt ilyen keményen előadni, mert elképzelem hogy a lakásbeli jelenetek egyben mentek, és utána a hangalámondás, és amikor azt felveszitek egy csomó bizarr utasításnak kell engedelmeskedni, és ez nagyon kemény, és én azt gondoltam volna: "ok, hol az én előadásom, hogyan tudom megmutatni az árnyalatokat mindezekben a dolgokban?" ...ez így volt? Ez így folyik vagy másképp?
DAVID: Ez nem pontosan így volt, de te tudatában vagy annak mindig, hogy hol vagy a specifikus időben a filmen belül, és igaz, mi mindent elkülönítve vettünk fel, mi felvettünk mindent a műteremben az öt hetes periódus alatt, mi felvettük a külső alapanyagot más időben, és az egész kameraanyagot, az időben ahol a színészek ténylegesen/valójában beszélnek a kamerába mi felvettük a nap egy részében. Amiért én szeretem a filmet, az a tény, hogy ez egy kicsiny pillanatáról szól a kapcsolatnak, különösen az első pár nap amikor találkozunk valaki újjal, és te nem szoktál hozzá a testéhez, a modorához, a viselkedéséhez, így ez a felfedezés ideje.
RIPORTER:Igen. ez tehát egy nagyon jó portréja a vágyakozásnak, tudod, egymás becserkészésének, tudod, küzdelem a vonzással, meg a félelemmel, tudod, hogy mi történhet, ha vonzónak találsz valakit, és azt gondoltam ez valóban jól lefesti, tudod, hogy "Én valóban odavagyok érted, ja, de ugyanekkor egy kissé egyre idegesebben beszélek erről, mert most ez kissé túlmutat az egyéjszakás kalandon, ami olyan kényelmes nekem."
DAVID: Igen, ez így van, és én feltételezem, a karakternek akit játszom, Joshnak van menekülési útvonala készenlétben, hisz ő vadfotósként dolgozik, akinek ugyan Londonban van a bázisa, de van egy repülőgépe, és csak pár napra jött Sydney-be.
RIPORTER:Ja, én bírom ezt; ez volt az egyik oka a karakterek együttmaradásának, mert "ah, ő 3 napra jött, mi történhet?"
DAVID: Pontosan.
RIPORTER:És mi persze kitaláljuk, csodálatos végkövetkeztetéssel...
DAVID: Így van, bár a dolgok mehetnek nem megfelelően az egyéjszakás kalandon belül is.
RIPORTER:Nagyon más olyan filmet csinálni, ahol lényegében kettesben játszotok? Csak te és a másik karakter, néhány másik karakter sodrásában, de te csak 1 vagy 2 szereplővel lépsz kapcsolatba az egész filmben, ez egy másfajta élményt hoz neked?
DAVID: Igen ez így sokkal intenzívebb és valószínüleg sokkal élvezetesebb ráadásul. Én nem gondolkoztam erről, csak most visszatekintve gondolom erről, tény, hogy volt egy intenzív 5 hetes periódus Susie Porterrel, és ő olyanvalaki volt, akivel jól kijöttem, rendkívül sokat nevettem vele.
RIPORTER:Szerencsés vagy, mert lényegileg te meztelen lettél.
DAVID: Abszolút, ja.
RIPORTER:A másik dolog, amiről beszélni akartam veled: te tudtad, ki fog veled dolgozni, és ez is egy tényező volt a listádon? Mert mi van, ha megnézed a forgatókönyvet, a sztorit és megnézed a színészeket, és akkor nem tetszik a partnered, mondjuk ő egy szuka, ki nem állhatod esetleg, és mégis meg kell vele osztani a munkát, és közeli kapcsolatba kell kerülni vele - mi van akkor?
DAVID: Ja, én eszméletlenül szerencsés vagyok, mert én tudtam milyen volt a szerepeiben Susie, ezért én nagyon örültem neki. De más lett volna, ha olyanvalaki, akiről tudom, neki ez csak egy nem kívánt munka.
RIPORTER:Meg ha neki más a munkaerkölcse, mint neked.
DAVID: Abszolút.
RIPORTER:Mert csak ketten vagytok.
DAVID: Pontosan.
RIPORTER:Tehát ha lett volna valaki, aki mindig előadja: "ó, én nem akarom megtanulni a szövegemet, és mindig kések", és te meg nem vagy ilyen, az két hét alatt az őrületbe kergethet, akár egy valódi párnál. Minden mozi, nekem úgy tűnik, ahogy a színészekkel és rendezőkkel beszélgetek, minden mozi változik és metamorfózison megy át a vágószobában, de különösen ez a darab, mert ez föl lett véve és utána alámondva, szóval mit gondoltál mikor leültél és megnézted a végső verziót?
DAVID: Nagyon boldog voltam. Én csak néztem, és rajta volt minden a hangokkal együtt, és a filmzenével, és nagyon örültem és boldog voltam. Nagyon jó olyan munkát csinálni, amiután nyugodtan ideülhetsz és nem kell szégyenleni semmit és azt gondolom: "ja, én eléggé elégedett vagyok ezzel".
RIPORTER:Ez olyan lett, ahogy elképzelted?
DAVID: Ez tényleg ilyen lett.
RIPORTER:Tehát a fejedben levő filmet láttad ténylegesen is a vásznon?
DAVID: Igen.
RIPORTER:De én hallok bizonyos embereket, hogy dohognak, bár ez valóban ritka, ugye?
DAVID: Abszolút.
RIPORTER:Azt a dolgot te felvállaltad, végigcsináltad, ami valójában látható a képernyőn.
DAVID: Azért is mert sok variáció van egy filmet készítésénél, a dolgok rosszul mehetnek, lehet hogy az emberek alakítása nem olyan, ahogy te elképzeled, a zene is lehet teljesen más és a filmet teljesen megváltoztathatja a vágás is.
RIPORTER:A befektetők úgy dönntöttek ők akarnak egy alternatív véget.
DAVID: Ja, abszolút, ők csinálhattak újraforgatást és befejezést forgathattak. Elintéztem.
RIPORTER:Rendben. Beszéljünk egy másik dologról, a SeaChange-ről, még mindig megállítanak az utcán azzal, hogy "Hi, búvár Dan!" ?
DAVID: Nem túl gyakran. Felismernek, de nagyon kevés ember közeledik ténylegesen hozzám, nekem muszáj volt kifejlesztenem a "hej, ne gyere közel hozzám hangulat"-ot.
RIPORTER:Aha, így csak mutogatnak rád helyette.
DAVID: Nos, hasonló még valójában nem volt, csak vidám pillantásokat és suttogásokat kapok.
RIPORTER:Akarsz váltani a Moulin Rouge-ra? Mi volt az amit kedveltél ebben a munkában?
DAVID: Nos, halhattam emberektől azt: "ó, ez egy nőies írónak tartja magát", de az volt benne a pláne, hogy én játszottam a nőies írót benne.
RIPORTER:Nos, én kitaláltam, különösen, hogy egy kicsit többet árultál el magadról, mint amennyit kérdeztem!
DAVID: (nevet) Ja.
RIPORTER:Mégis, fedd már föl (nevet), mi volt ami igazán tetszett a Moulin Rouge-ban?
DAVID: Nagyon izgalmas volt, nagyon érdekes volt Baz Luhrmannal dolgozni.
RIPORTER:Igen, ő nagyon izgalmas. De Nicole Kidmant viszont nagyon ijasztőnek és megfélemlítőnek találom(...)
DAVID: Ó, nem, ő csodálatos.
RIPORTER:Ó, valóban? Nem erről szól az összes talpnyaló és PR ember, és mindenki: "elnézést, ez nem az szög, elnézést hagyjanak forgatókönyvet olvasni, elnézést menjenek az utamból", nem erről szólt?
DAVID: Nos, mint színésztárs én nem vettem észre ezeket, mi csak megpróbáltuk eljátszani a karaktert, csinálni a munkánkat és élvezni azt.
RIPORTER:Ok, Gyűrűk Ura, hogy kaptad meg ezt projektet és mi vagy a Gyűrűk Urában?
DAVID: Mi vagyok én? Én játszom a Faramir nevű karaktert, aki Gondor helytartója és aki be fogja végezni...hm, ja, nem mondom el.
RIPORTER:Nos, ne nézz bele a tűzbe! ne nézz bele a tűzbe!
DAVID: Igen! Pontosan.
RIPORTER:Ne csináld! Te megőrültél! Téged megment majd Gandalf a kritikus időben! Annak a kis félszerzetnek fel kell állnia!.
DAVID: Te is kaphattál volna szerepet benne!
RIPORTER:Ember, kaphattam volna bizony!
DAVID: Miért nem tetted?
RIPORTER:Nem is tudom, talán nem kapták meg a hívásomat, az életrajzomat.
DAVID: (nevet) Hogy kaptam szerepet a Gyűrűk Urában? Hm, nem is tudom valójában. Peter Jackson látott egy filmben, a "The Boys"-ban, úgy tűnt imádta azt, és valami különös okból érdekelt volt abban, hogy résztvegyek ebben a filmben. Én letettem valami felvételt, nem gondoltam arra, hogy ebből bármi is lehetne, de ők alaposan áttanulmányoztak engem és így végül is benne találtam magam.
RIPORTER:Olvastad akkor már a könyvet, ismerted?
DAVID: Hogy olvastam-e? Nem, én valószínüleg egyike vagyok azon kevés embereknek a világon, akik nem olvasták. Tudtam, hogy létezik, de soha nem fogott meg, mert nem volt elég kép benne nekem. A borítóképek nagyszerűek voltak, de a térképeket nehéz volt olvasni azokkal a fura nevekkel, de nem, most már egy kicsit többet tudok róla.
RIPORTER:Azóta elolvastad?
DAVID: Igen, átlapoztam, megfogott mialatt forgattuk.
RIPORTER:Szóval nem olvastad el, ugye?
DAVID: (nevet) Elolvastam!
RIPORTER:Ja, biztosan.
DAVID: Igen.
RIPORTER:Te most olyan vagy, mint az iskolában: "Én olvastam!" Megnéztem Ralf Bakshit...izé...elég jó, egy vígjátékból jött? (Nevetés) David, a karriered egyre erősebb, ez egy tervezett dolog, vagy te nem tervezhetsz, mint ausztrál színész, te csak tengsz-lengsz, hintázol a kötélen és reménykedsz van egy másik, mikor átlendülsz?
DAVID: Ja, azt hiszem, ebben a pillanatban csak tengek-lengek, nehéz tervezni, minden rá van hagyva az isteni végzetre tényleg. Te csak tervezgethetsz, az egyedüli dolog, ami a karrierem útján most előrevitt, a saját munkám eredménye, a "The Boys" c. film és az a film, amivel most készültünk el a "The Bank", minden más csak történés az úton.
RIPORTER:Ja, ez karmikus.
DAVID: Ezt könnyen mondom, de nem könnyű.
RIPORTER:Nem ez sorshúzás, hisz addig is amíg itt beszélgetünk, az emberek dolgoznak egy másik filmen, másik városban beszélnek róla. Melyiket tartod fontosabbnak? Visszamennél a televizióba is dolgozni?Dolgoznál valaha a televizíóban, ha valami jó dolgot ajánlanának?
DAVID: Abszolút. Én imádom a televiziót, úgy gondolom, ez egy nagyszerű média. Már ezelőtt is beszéltem róla, hogy ez egy nem eléggé kihasznált média, azt hiszem, nem csinálunk elég produkciót itt Ausztráliában, amik másként is megjelennének, mint a legkisebb közös nevezőre való törekvés. Azt hiszem mondhatom ezt, hiszen megcsináltam a csodás "Babies"-t, meg a "SeaChange"-t az ABC-nek, amikre büszke vagyok.
RIPORTER:Nos, David, a "Better than Sex"-re is nagyon büszke lehetsz, ez egy fantasztikus film, csütörtökön kezdik játszani, gratulálok hozzá, és köszönöm, hogy eljöttél ma erre a beszélgetésre.
DAVID: Nagyon köszönöm.
