"A szentenciák mestere". A Liber Sententiarum című művéről ismert, amely (a XIII-XVI. század között) alapvető teológiai tankönyvnek számított. A lombardiai Novarában született, Észak-Itáliában tanult jogot, Párizsban pedig teológiát, ahol majdnem húsz évig tanított is. 1159-ben, röviddel halála előtt, Párizs püspöke lett. Korai munkái között ott vannak Pál apostol leveleinek és zsoltárainak magyarázatai, de mesterműve az általában Szentenciáknak nevezett könyv. Ez a krisztusi doktrína világos kifejtése, a valóságban különféle forrásokból összeállított anyag négy kötetben. Áthatják az egyházatyákkal foglalkozó szerzőktől, különösen Ágostontól vett idézetek, de olyan kortársakat is megemlít, mint Abélard, Hugo de Sancto Victore, és Gratianus. Míg a Szentenciákat már a szerző életében kritizálták, halála után pedig kísérleteket tettek cenzúrázására, minden támadást túlélt, és a hagyományokhoz való hűségét a negyedik lateráni zsinat is megerősítette 1215-ben. a XIII. század közepére a Szentenciák központi helyet foglalt el az egyetemi oktatásban; Bonaventura, William Ockham, Aquinói Tamás és Johannes Scotus is írt (többek között) magyarázatokat a műhöz.