Baleset

A reflektorfényben elsuhanó fehér csíkokat nézte. Kényelmesen ült a kocsiban, godolkodott. Még nyolc-tíz perc és otthon van, végre ágyba dőlhet. Lassan már hajnali fél három lesz. Tegnap délután hat órakor jött el otthonról. Apjával megint összeveszett, s anyja sírt, mikor elindult.

Később ő valamelyest megnyugodott a Lánynál, mikor csókját, ölelését érezte. Aztán ott volt a bál. Majdnem végig táncoltak, nagyon jó hangulat volt. Holnap is jövök. Legalább újra boldog leszek. Az autó falta maga mögé a kilométereket. Most ért az elágazóhoz. Lassított. A stoptáblát nézte, aztán elgondolkodott egy pillanatra. Áh, nem állok meg, sosem

érek haza. Sebességet váltott, majd kikanyarodott. Már későn fékezett. Oldalról belerohant egy kamion, bár próbált elkanyarodni, de nem sikerült. A Lada elsodorta a stoptáblát, majd megperdült néhányszor a tengelye körül, a motor lefulladt, hallatszott a betörő üvegek csörömpölése, recsegés, ropogás. A kocsi a tetején megállt, a kerekek forogtak még a lendülettől.

A kamion közben áttért a baloldalra, a pótkocsi megbillent, a rakomány átcsúszott, a pótkocsi kipördült és a gép nekirohant a szalagkorlátnak, majd a jobb oldalára borult. A motorja leállt, csak a szerteszét guruló rakomány zaját lehetett hallani, aztán semmit.

A Ladából kis idő múlva halk nyöszörgés hallatszott. A Fiú megpróbált megmozdulni, de nem sikerült, a gyomrában ott volt a kormánykerék, felsőtestét a benyomódott tető rászorította a műszerfalra. Bal keze becsúszott a kormány és a műszerfal közé, iszonyatosan fájt, jobb keze a jobb térd és a kormánykerék között volt, a Fiú sem a kezét, sem a térdét nem érezte. Bal szemére már nem látott, a jobb felett szép lassan csordogált le a vér, a szájánál is valami sós ízt érzett. Balról szorította oldalát a bepréselt ajtó. „Sehova sem tudok mozdulni....a francba. Így kell meghalnom! Drágám!... Meg kell halnom! Szeret....lek...” Aztán a Fiú görcsösen megrándult, majd száján habos vér tódult ki.

A család egy hosszúra nyúlt víkendből indult haza. A gyerekek jót alszanak hátul - gondolja az apuka, miközben meglepődve néz maga elé. Fehér fény szemből? Egy kamion, felborulva!

Lassít, aztán elszörnyedve megáll. Kiugrálnak a kocsiból, odarohan az apa a kamionhoz, belenéz. A sofőr félredőlve, szinte csak a biztonsági öv tartja, fején horzsolás, enyhén vérzik. A szélvédő kitörött. Az apa bemászik. Hé! Él? - kérdezi, aztán megfogja a sofőr csuklóját. Pulzus?! Van! Vica! - kiált a feleségének. Hozd a mentőládát és segíts kivenni innen ezt az

embert! Óvatosan kezelgetik. A sofőr néhány perc múlva kinyitja a szemét, majd így nyöszörög: - A Lada,...a zöld Lada....kikanyarodott,....felborult...Szeme az út szélére tévedt.

A Lada ott feküdt, lámpái kitörtek. Kérem - mondta -, nézzék meg őt is. Az apa odaszaladt a kocsihoz. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy lássa, a Fiú halott.