Holt Föld

 

 

         A dolgok kilencvenkilenc százalékig úgy alakultak, ahogy azt előre megtervezték. Mindenhol. Itt is, ott is. Az egyik és a másik oldalon is. Elveszett mindkét fél egyszázaléknyi esélye, egymás által. A Föld száz százalékig megszabadult élő terheitől. Ártó és ártatlan tehertől egyaránt.

         A kép egyszerű, természetellenes, bár Természetről itt többé szó sem lehet, egyrészt, mert megszűnt a Természet, mint olyan, másrészt, mert megszűnt az is, aki beszélne róla, vagy akár csak végignézne rajta - ha lenne, ha lennének.

         A pusztítást nem valami igazán nagy bombák okozták. Speciálisak, aprók voltak, de hatékonyak. A gáz lerombolt minden élő sejtet. Vannak fák, de már sohasem hajtanak ki. Sehol láng vagy füst. Csak bűz és mozdulatlanság. Az egyszerű felhőcskék mellett ott úszkálnak a gázfelhők, gondosan őrködve a halál felett. A Nap egykedvűen cammog útján, lassan végéhez ér. Az épületek szabályos rendben a helyükön, szinte várakozó álláspontra helyezkedve. A Város közepén a hatalmas kupola ugyanúgy fénylik, mint ezelőtt. Bentről számítógépek, komputer-agyak irányították a Város életét. Érdekes információ fut a memóriaegységekbe. A Világ minden részéről áramlanak a hírek. A bekapcsolt hűtőgépek türelmesen várják, hogy valaki beléjük nyúljon. A televíziók sípolnak, a rádiókból csak statikus zaj hallatszik. Néhány számítógép elemzi a tényeket, szárazon, számszerint. A fotoreceptorok, ellenőrző-fotocellák, kamerák bőven szolgálnak adatokkal. A Központi Agy rendelkezett. Utasított néhány robotot, vizsgálják meg a helyzetet, bár nagyon egyértelműnek tűnik így is. És az is maradt. A Létrehozó megszűnt létezni. Az emberi agyak nem diktálnak utasításokat. A vészleállítás megtörtént. Megállt a gépi élet is. A Központi Agy is egyedül maradt már. Bekódolja az erre az esetre adott utasítást. A több nyelven írt, számkódolt urnát a rakétába helyezi, az előírt pályára irányítja, biztosítja, rögzíti az adatokat. Újra ellenőrzi a tényt. Kétségtelen, az eredmény ugyan az.

         A rakéta nem túl nagy, egyszerű, fekete, oldalára felírva a neve. Az Agy indítja a lövedéket. Receptorai érzékelik az elemelkedést. A fehér felirat elvonul fotocellái előtt: Holt Föld. Pályára állt. Az Agy várakozóállásban marad, várja, hogy a Holt Földet egyszer majd benépesíti valaki.