Csend van

Csend van, elhallgattak a robbanások,
melyek rázták az egész világot.
Szél söpör végig a Föld-sivatagon,
nincs lábnyom a sárga homokon.

Itt-ott egy házfalmaradék,
néha csendesen dől le az omladék,
az idő halad és mégis megállt,
s nincs már, ki a rétre kijárt.

Egy nagy koporsó a Föld,
szemfedelén a szél végigsöpört
a közös, mély, sötét sírnak,
hol az áldozatok nyugszanak.

A homokból erre-arra kiáll
egy-egy rakéta szürke csúcsa,
mit nem ért el a halál,
nem lett por a sorsa.

Csend van. Elállt a szél,
megnyugszik a homoktenger,
nem hullámzik a végtelennel,
csend van, csak a halál mesél.

1984. Szekszárd