Emlékek

Megrohannak ágyamon fekve,
rámtámadnak álmomban.
Könnyezem tőlük este,
nem találom helyem szobámban.

Ők már a múltból jönnek
elő, agyam rejtekéből.
Bár feledném el mindet,
űzném ki életemből!

De nem. Jönnek. Támadnak
és belémvájják karmaik.
Nyúznak, míg könnyeim lehullanak,
s testemben a halált keresik.

1984. 05. 08. Szekszárd