A szomorú bohóc

Ím, üres a cirkusz.
Pillanatnyi pihenés
a porond poros
szélén...

A semmibe bámulva
támasztod kezeiddel
állad, látod
magad...

Játszottál, nevettek
rajtad, neked
tetszett a viharzó
taps...

Sok évvel ezelőtt volt
ez így.
Azóta mindennap
ugyanúgy kilépsz.

A porondra, az emberek
elé, a tapsviharba...!
Az öltözőben fáradtan
nézed tükörképed.

Gürcölés kis pénzedért,
mert a tapsért
nem kapsz a boltban
kenyeret,

lakókocsid bérletét
éppen hogy kifizeted,
s már nem is nyomja
pénz súlya zsebed.

Vágyakozón nézed a
szép ruhát, autót,
s még mi mindent
megálmodtál?!

Közben az élet lassan
elfogy, s ma is,
könnyeket nevet
a szomorú bohóc.

1989. Tolna