Az utolsó blues

Szervusz Barátom, köszönöm, hogy itt vagy

s Te is eljöttél síromhoz.

Fájdalmad most bármennyire is kínoz,

hallgasd meg utolsó szavaimat.

Ne szomorkodj, mond meg mindenkinek,

mit utolsó bluesomban üzenek.

Vésesd ezt majd fejfámra fekete betűkkel,

hogy rólam senki ne felejtse majd el:

Sok helyen laktam, éltem,

sok embert megszerettem,

de otthonom nem volt sehol,

s én löktem el magamtól,

kiket szerettem, s néha ők is engem…

Tán csak a ti szívetekben éltem.

Most már szabad a lelkem,

odafenn száll a csillagos égen

és sajnálja porba hullt könnyeitek.

Mikor gondoltok rám, ott leszek veletek,

s ha egyszer mind együtt lesztek,

kik engem őszintén szerettetek

és az utolsó bluest éneklitek,

megjelenek én majd közöttetek…

2004. Szekszárd