Vagyok

Szívem üres, egykedvűn dobog,
nem ég szerelmes tűzben.
Mégis, legbelül arra gondolok,
bárcsak ölelnék valakit hevesen!

Elfordultam az élettől,
nem tudom, mi az öröm.
Kártyaváram lassan ledől,
s testem lett börtönöm.

Vagyok. Látszik jelenlétem,
bár nem érek semmit.
Lassacskán elfogy életem,
élek, s nem bántok senkit.

1985. 04. 04. Szekszárd