A farkasok nyelve:
A kutyától már megszoktuk,hogy csóválja a farkát,amikor örül a gazdájának,vagy játszani akar.
A farkasok is így fejezik ki az izgatottságukat,örömüket vagy azt,hogy játékre támadt kedvük.
Ez az eggyik olyan jelzés,amelynek segítségévek megértetik magukat egymással.
Mi,emberek beszélni tudunk.
Például azt mondhatjuk:Együnk a kínaiban.
Aki beszéli a nyelvünket,ilyenkor azt is tudja,melyik étteremre gondoltunk,amikor"kínait" mondtunk, tehát teljes egészében megértette a közlést,és ennek megfelelően viselkedik.
Az állatok nem tudnak beszélni,mégis meg tudják értetni magukat olyan gesztusok segítségével,mint amilyen pl:a farkcsóválás.
Ez nagyon fontos,hiszen mindig közösen kell dönteniük,pl.arról,hogy egy útelágazásnál jobbra balra vagy egyenesen haladjanak-e, hogy ki milyen szerepet töltsön be a vadászaton,és hogy ki kivel párosodhat a párzási időszakban.
A testbeszéd közben minden testtartásnak és és a testrészek mozgásának is különös jelentése van.
Az előre fordított fül magabiztosságot sugároz,a hátrafelé hajtott fül pedig bizonytalanságot jelent.
Ha közben a fülkagyló teljesen lefelé hajlik,akkor a farkas(és a kutya is)az alázatosság helyzetében van.
Az arckifejezésnek,a mimikának is nagyon fontos a szerepe.
Ha a farkas elkezdi az elülső fogait villogtatni,akkor biztosak lehetünk abban,hogy támadásra készül.
De ha a szája sarkát hátrafelé húzza úgy hogy minden foga látszik,ez növekvő félelemre utal.
Ha viszont kitátja a száját,és teljes fogsorát kivillantva vicsorít,az azt jelenti,hogy támadni ugyan nem fog, de minden erejével védekezik.
A behajlított láb,lehorgasztott fej és a behúzott farok félelemre utal.
Ha az állat merev lábbal felemelt farokkal,és felborzolt hátszőrrel,kevélyen lépeget, akkor az állat nagyon fél,de támadásra is kész.
A farkas ilyenkor megjátsza,hogy erős,nagyobnak tetteti magát,mint amilyen valójában, és azt a látszatott kelti,mintha rendkívül bátor lenne.
Mind ezt a legnagyobb félelem irányítja.
Ezzel ellentétben a könnyed mozdulatok biztonságról és bizalomról árulkodnak. Az örvendező farkas boldogan csóválja a farkát,néha egész testét himbálja.
Kissé behajlítja a lábát,lehajtja a fejét,de ha a társa is ott van,rögtön felemeli a farkát, és megpróbálja megnyalni a másik arcát.
Közben néha hátra fordul,és így mutatja alázatosságát,aminek külön nyomatékot ad,ha közben a hátsó lábait terpeszti.
Vagy hirtelen mozdulatokat tesz az egész testével,ugrándozik és másokra is ráugrik.
Ez a játék örömét és féktelen jókedvét jelzi.