Zöld szemem zöld, 2014.


zajongó gépek sokasága
cipeli mohó méhek módjára bánatom
szívemből szorgosan szállnak-mernek
zsörtölődve zsibongó színekben gazdagon
kiterítve megannyi pillanat
világhálós szarkofágom vár
markolj bele és vegyél
a hajnal már hasad
az agyamban izzik a táj
és hosszú búcsúcsókot remél

pőre bőrömet szentelt vízzel mosom
egyre szorosabbra zár
a hegesedés
mezőszínű fürtök alatt egy pár opál
cseresznye illatú hőségsugár
eszembe jut a szerelem és

a tett
hogy lesz még érett alma
amelyet - egyszer - fán hagyok
buja pimasz pillanat
mit nem kapkodok el
és szempár
amely rám ragyog
tündöklőn
Istenként imádva bennem az esendő embert
aki halni örökkön félt
de élni sohasem mert

s hogy zöld szemem zöld
mélyen magába rejti a titkokat
vigyázz
meg ne öld
lelkem fotoszintetizál
és sorokba szövi az álmokat


"... Én már nem emlékszem, ha nem muszáj. Érdektelen, mi előttem hever. Nem érdekel, hogy melyik úton. Megyek, ha menni kell..." - askfor

askfor (C) 1995. Minden jog fenntartva.