1. Az információ fogalma

Definíció szerint: az információ a címzettje számára új, vagy általa nem ismert adat, hír, vagy tájékoztatás.
Mivel a számítógép információk tárolására és feldolgozására szolgáló eszköz, fontos tudni, hogyan tárolja ezeket.
Az információ nagyon sokfajta lehet: numerikus (szám), szöveg, zene, elektronikus jel, kép stb. Az információ mennyiségének mértékegysége a bit. A bit a legkevesebb információt hordozó egység.
egy bitnyi információt közlünk egy olyan kérdésre adott válasszal is, amelyre csak igennel vagy nemmel válaszolhatunk.
Észrevehető a kapcsolat a kettes számrendszerrel: 1 – igen (vagy be), 2 – nem (vagy ki).
Az információközlése közben az alábbi folyamat megy végbe: 
Egy adó ismeretet akar közölni a vevővel. A közlés során az adó valamilyen egyezményes rendszerben kódolja az információt, elküldi azt egy átviteli eszköz segítségével. Az átviteli eszközmaga is több átalakítást végezhet a jeleken, majd megérkezve a vevőhöz, az visszakódolja eredeti formára a jeleket. 
Szintaktika: Az ismeretközlés formai szabályait, vagyis nyelvtanát szintaktikának nevezzük. 
Szemantika: A közlés tartalmi részére vonatkozó szabályokat szemantikai szabályoknak nevezzük. 
Adat: Az ismeret tárolására szolgál. A közölt ismeret egy adott pontig valamilyen körben mindenki számára érthető, de mást és mást jelent. Ha az ismereteket kölcsönösen egyértelműen értelmezhető formában közöljük, akkor adatról beszélünk. 
Analóg adat: Egy fizikai, kémia vagy egyéb mennyiség változásával arányosan egy folytonos mennyiségi mutató változik. 
Digitális adat: Egy fizikai, kémiai vagy egyéb mennyiség értékét az értéknek megfelelő diszkrét számok, vagy egységugrások jelzik. 
Digitalizálás: Egy fizikai, kémiai vagy egyéb mennyiség analóg adatát számsorozattá alakítjuk át - kódoljuk. 
Megjegyzések: 
Az analóg adatok érzékenyek a külső zavarokra. A valós értéknek megfelelő adat és a mért adat között különbséget zajnak hívják. Torzítás az, amikor a mért adat a mérés teljes tartományában nem arányos az adatot jelző fizikai mennyiséggel. Az analóg adatok időben állandóan érkeznek, a változások érzékelésének sebessége viszont a mérőeszköz tehetetlenségétől függ. 
Az átalakítás másodpercenkénti számát hívják mintavételi frekvenciának. Az adatok változását csak olyan pontossággal lehet jelezni, mint a mintavételi frekvencia kétszerese. 
A digitalizálás pontossága korlátozott, de a digitális adat nem torzulhat. Ha az adatátviteli csatorna a digitális adatot nem tudja átvinni, akkor az átvitt érték nem érkezik meg a fogadó helyre, és az adat elveszik. 
Jel: Az információ hordozója fizikai, kémiai vagy egyéb folyamat. A számítástechnikában ez lehet elektromos áram, mágneses impulzus, rádióhullám, vagy lézersugár. 
Jelhordozó: Az a fizikai, kémiai vagy egyéb közeg, amelyben az információ továbbítása végbemegy. 
Információtároló eszköz: Olyan eszköz, amely az információt megőrzi és későbbi felhasználás esetén változatlan formában képes visszaadni, pl. iratszekrény, ferritgyűrű, mágneslemez stb. 

2. A számítástechnika története, generációk
Számolás a kezdetektől

Az emberek a legősibb idők óta törekedtek arra, hogy olyan eszközöket állítsanak elő, amik magát a számolást teszik könnyebbé, gyorsabbá. Az első számolóeszközök kavicsok, fadarabok, zsinórokra kötött csomók, fák, földre vésett jelek voltak. Ezek az eszközök nemcsak számolásra voltak alkalmasak, hanem meg is őrizték a számolás eredményét.

A legjelentösebb lépés a számok fogalmának kialakulásában a helyiérték fogalma volt. (Ez valószínűleg Mezopotámiában és Babilonban alakult ki.) Valószínüleg a kavicsokkal való számolásból fejlödött ki az első számológép az abakusz. (Kb. 2-3 ezer évvel ezelőtt Egyiptomban és Görögországban jelent meg.)

A skót származású Napier fedezte fel és dolgozta ki a logaritmust, mint számolási eljárást. Az angol Qughtred fedezte fel a logarlécet 1621-ben, amely az osztást, szorzást nagyban leegyszerűsítette.

Ezután elég hosszú idő múlva jelent meg a számolásra alkalmas gép. Az első ilyet Wilhelm Sichkard matematikai professzor 1623-ban készítette. A gép fogaskerekei és fogaslécei segítségével összeadni, kivonni, szorozni és osztani tudott. Erről azonban csak az 1950-es években szerzett tudomást a világ. Ez az oka annak, hogy Pascal-nak tulajdonították az elsőséget. Ő 1642-ben készült el gépével, amely összeadni és kivonni tudott, és már helyiértéket is váltott, így tíznél nagyobb számokkal is képes volt bánni. Leibniz 1673-ban ugyancsak fogaskerekes számológépe már osztani és szorozni is képes volt ismételt összeadások és kivonások segítségével.

Az igazi számítógépek története csak ezután kezdődik. Szokás ezt a fejlődést un. Generációkra osztani.

0.    generáció: Mechanikus és elektromechanikus számítógépek

Ebben a sorban az első Babbage volt. 1822-ben egy ilyen számológép modelljét mutatta be, ez volt a világ első speciális célú, mechanikus működésű digitális számítógépe. A tervrajzok alapján hozzáfogott az un. differenciális számítógép megépítéséhez, de sajnos még nem állt megfelelő technikai fejlettség a rendelkezésére, nem tudta befejezni. Számítógépe tervezésekor számos olyan elvet fedezett fel, ami a mai modern számítógépek elvéül is szolgálhatott. 
•    Külső programozás elve: a bemeneti egységek segítségével lehetett betáplálni a számokat és a vezérlő utasításokat. (Ezt az elvet késöbb elvetették.)
•    A számítási műveleteket egy külön aritmetikai egység végezte. (Ennek a modern gépekben a processzor aritmetikai egysége felel meg.)
•    Külön egység gondoskodott a számolási műveletek megfelelő sorrendben való elvégzéséről. (Ennek a modern gépekben a vezérlő egysége felel meg.)
•    A műveletek közben az átmeneti eredményeket egy belső tároló raktározta el. (Ennek a mai berendezésnek operatív memóriája felel meg.)
•    Az eredmények megjelenítésére digitális, azaz számjegyeket használó egység szolgált.

Babbage gépének működtetéséhez emberi erőre volt szükség, amit gőzgépre kívánt felcserélni. A vezérlő utasítások bevitelét pedig a Jacquard által a szövőszékekbe 1805 óta használt lyukkártyákkal kívánta megoldani.

Az Amerikai Egyesült Államokban pályázatot írtak ki az 1890-es népszámlálási adatok feldolgozására. Ezt Hollerith nyerte meg. Ő alkalmazott először lyukkártyát statisztikai adatok tárolására, és ezzel tulajdonképpen megalapozta a gépi adatfeldolgozást. Olyan kereslet mutatkozott a gépre, hogy kielégítésére létrehozta a ma is ismert International Bisiness Machine Corpration (IBM) elődjét. Hollerith gépét villanymotor hajtotta és a kártyák osztályozására is az elektromosságot használta fel.

Az első elektromechanikus számítógépek csak a 20. század közepe felé jelentek meg. Hátráltatta a fejlődést, hogy ezeket a kutatásokat titokban végezték a hadiipari jelentősége miatt, így a tudósok nem tudtak együttműködni.

Németországban Zuse kezdett hozzá egy működő számítógép tervezéséhez és készítéséhez. 1936 körül támadt az ötlete, hogy decimális számrendszer helyett binárist kellene használni. Ő alkalmazott a világon először számítógépében elektromágneses reléket és kódlyukakkal lyukasztott filmet.
Az USA-ban Aiken és társai 1943-ban elkészítették a modern technika felhasználásával Babbage gépének modern változatát a Harvard Mark I-et. Ennek az elektromágneses relék voltak az alkotóelemei. A II. világháború alatt Angliában a németek rejtjeleinek megfejtésére készítettek egy újabb számítógépcsaládot, a Colossust. 1943 végén kezdett el működni az első olyan gép, amelyben elektroncsövekből kialakított áramköröket alkalmaztak.

1.    generáció: Elektroncsöves számítógépek

A mai elképzeléseknek megfelelő első számítógépet 1946-ban a pennsylvaniai egyetemen mutatta be John Mauchly és Presper Eckert csoportja, a gép neve ENIAC (Electronical Numerical Integrator and Computer). Az ENIAC egy elektroncsöves külső vezérlésű berendezés volt.

1946-ban a csoporthoz csatlakozott a magyar származású Neumann János is. Ekkor kezdték el az új számítógép, az EDVAC építését. Neumann ekkor javasolta, hogy a programot ne külsö információhordozón, hanem magában a gépben, annak központi tárolójában helyezzék el. Ezzel egy újabb fejezet kezdődött a számítástechnikában.

A mai számítógépek is az ún. Neumann elvek alapján működnek. Ezek a következők:
•    A számítógép legyen teljesen elektronikus.
•    Az információtárolás és a feldolgozás a bináris számrendszeren alapuljon.
•    Az adatfeldolgozás teljes egészében a gépben menjen végbe, azaz a program is tárolt legyen.

A tárolt program előnyei igen sokrétűek: a tárolt program bármely része gyorsan hozzáférhető a vezéregység számára, nem hátráltatja a gép működését a programváltás, így igen megnövekedik az adatfeldolgozás sebessége, a már lefutott program, vagy egyes részletei újra felhasználhatóvá váltak, a programba be lehet építeni feltételektől függő elágazásokat.

2.    generáció: Tranzisztorok megjelenése

Az 1950-es évektől a számítógépek fő alkotórészei a tranzisztorokból felépülő logikai áramkörök lettek. Ez óriási méretcsökkenést jelentett, ugyanakkor az energia-felvételük is mérséklődött. Az elektroncsövekkel szemben a tranzisztorok sokkal megbízhatóbban is működtek. Ez utóbbinak is következménye, hogy megsokszorozódott a műveletek sebessége is.

3.    generáció: Integrált áramkörök

Az egyetlen félvezető lapkába sokszor négyzetcentiméterenként több ezer áramköri elemet integrált áramköri technika tovább csökkentette a méreteket és növelte a műveleti sebességet.

4.    generáció: Mikroprocesszor

Mikroprocesszornak nevezzük az egyetlen félvezető elemben kialakított teljes CPU-t. (Central Processing Unit=Központi vezérlő egység), amely egyetlen integrált áramkörös tokban helyezkedik el.

1971-ben jelenti be az INTEL cég a mikroprocesszor megalkotását, de csak 1972-ben dobják piacra a 8008 jelzésű egységet. Ezt követi 1974-ben a 8080 jelű, amely a Zilog cég Z80 processzorának alapja lesz. 1979-ben lett kész a 8086 (illetve 8088) tipusú, amely at 1981-ben piacra dobott IBM PC-k központi egysége lett.

A mikroprocesszorok megjelenése tette lehetővé, hogy a számítógépek a mindennapi életbe is belépjenek. Olcsóságuk, kicsi méretük miatt szinte minden területen használták őket. Az ún. személyi számítógépek (PC=Personal Computer) piacán vezető helyet foglal el az IBM. Az ő gépeik, illetve a velük kompatíbilis (egyenértékű) gépek uralják ezt a területet. Ezért röviden ennek a géptípusnak a fejlődéséről.

 A 80286-os processzorra épülő IBM PC XT volt az első ilyen gép. Ezt követte a javított változat az ugyancsak 80286-ra épülő IBM PC AT. Ezután sorra következnek az újabb és újabb processzorokat magukba foglaló típusok: 80386, 80486, pentium. Egy ilyen változaton belül több altípus is létezik az adattovábbítás megoldása szerint, a vezérlő órajel nagysága szerint.

3. Számrendszerek és számábrázolások

Számrendszerek:
Tízes
A leggyakrabban használt számrendszer a tízes számrendszer. Ezt  azért használjuk, mert tíz ujjunk van, és tíz ujjal, tíz dolgot lehet számolni. Ebben a számrendszerben a számok leírására, tíz különböző jel áll rendelkezésünkre:
0,1...8,9 számok. Ezek az alaki értékek. A további számokat úgy ábrázoljuk, hogy előre írunk egy egyest, ami tízet ér, és utána előröl kezdjük a számolást.
Ha tízes helyi értéken levő jegy fogy el, akkor szám elé teszünk egy százas helyi értékű egyest.
Általánosan:an*10n+an-1*10n-1+...+a2*102+a1*101+a0*100
Kettes
A számítógép nem tízes, hanem kettes számrendszerben ábrázolja a számokat.
Itt két állapot természetes, hogy van feszültség, vagy nincs.(Ha a számítógép 
tízes számrendszert használna,10 állapotot kellene létrehoznia.)
Ebben a két alaki érték:0,1.A kettőt már nem tudjuk másképp ábrázolni, mint
hogy leírunk egy kettes helyi értékű egyest, és egy 0-át.
Általánosan:an*2n+an-1*2n-1+...+a2*22+a1*21+a0*20
Tizenhatos
Az a gond, hogy kettes szr-ben viszonylag sok jelre van szükség kis számok esetén is, és ezért az ember nagyon nehezen látja át ezeket.
Ezért használjuk a tizenhatos szr-t.
Tulajdonképpen 4-4 bitet összefogunk, és azokat egyetlen jellel írunk le.
Ehhez összesen 24=16 jelre van szükség.10 alaki értékünk már van, a többit 
16-ig,az angol ABC betűivel írjuk fel. A-F-ig.

Számok ábrázolása a számítógépben
A számítógép eltérően tárolja az egész és a valós (tört) számokat.
Fixpontos vagy egész ábrázolás
Az előjeles egész számok ábrázolására Neumann dolgozta ki a kettes komplemens képzés módszerét. A komplemens képzés a következőt jelenti: a bináris szám minden jegyét átfordítjuk a másik jegyre, ez a szám egyes komplemense.  A szám ellentettjét úgy kapjuk, hogy a komplemenséhez hozzáadunk 1-et.
Példa egy szám (89) ellentettjének képzésére:
89 (tízes számrendszerben):      0101 1001    
Számjegyek átfordítása:      1010 0110    Ez a 89 egyes komplemense
Hozzáadunk egyet:     +             1    
-89 (tízes számrendszerben):      1010 0111    Ez a 89 ellentettje kettes számrendszerben
Pozitív szám:     0 előjel bit  és  a szám bináris jegyei
Negatív szám:     1 előjel bit  és  a szám kettes komplemense.
Azaz pl. egy byte méretű előjeles egész szám:
Előjel bit |  7 bit jegy
Két byte méretű előjeles egész szám:
Előjel bit | 15 bit jegy

Lebegőpontos ábrázolás
Ehhez a számot ún. kettes normálalakra kell hozni, ami azt jelenti, hogy a számot átalakítjuk 0 és 1 közé eső számmá, ez lesz a mantissza, és a kettő megfelelő hatványává, ez a hatvány a karakterisztika.
Példa:
A kettes számrendszer tört helyiértékei: egy ketted, egy negyed, egy nyolcad, stb. így a 0,25=egy negyed=0,01)
Az 1100,01 számnál a tizedesvesszőt 4 hellyel kell balra vinni, hogy 0 és 1 közé eső számot kapjunk, azaz a karakterisztika 4, ami kettes számrendszerben 100, így a szám:
- 0,110001*2100
Az ábrázolás a következőképpen történik (4 byte-on) : első bit a szám előjele, majd a karakterisztika következik 7 biten torzítva ábrázolva. A torzítás a negatív kitevők miatt kell, 64(=100 0000) hozzáadását jelenti a tényleges karakterisztikához. Azért kell, mert így nem kell külön foglalkozni a negatív kitevőkkel.
Az így kialakult számunk:
1        | 100 0100  | 1100 0100 | 0000 0000 | 0000 0000
 előjel      karakte-                       mantissza
    bit        risztika
Előjel bit: 1-es, mert negatív a szám.
Karakterisztika: 100 0100, mert az eredeti karakterisztikához, ami 100 (=4), hozzáadunk 100 0000 (=64)-et.
Mantissza: a szám bináris jegyei.


4. Karakterek bináris kódolása

Karakterek kódolása
Számítógépek esetében a betű egy számkód. Az új digitális technika alapja a kód és funkció közötti kölcsönösen egyértelmű megfeleltetés lett; jelen esetben egy adott számkódhoz egy adott betű megjelenítése tartozik.
A számítógép tehát karakterkódokban gondolkodik. A karakterek egy adott gyűjteményét karakterkészletnek (character set) nevezzük. Az egy készletbe tartozó karaktereknek bináris kódokhoz való egyértelmű hozzárendelésével egy kódtáblát (codepage) kapunk. (Korábban a technikai lehetőségek korlátai miatt, mivel minden karakter nem fért el egyszerre, alternatív kódtáblákat kellett kidolgozni, s így az elviekben akár egységesnek is tekinthető „latin betűs írásrendszerű nyelvek” karakterkészletét is alkészletekre kellett szétszabdalni; bővebben lásd később.) A humán felhasználó kedvéért azonban egy további lépésre is szükség van: a gép kénytelen a vizuális (képernyőn, illetve nyomtatón való) megjelenítésről gondoskodni. Amikor szövegszerkesztő programmal dolgozunk, akkor egy adott karakterkészlethez készült betűkészletet (font) használunk. Egy betűkészlet az egyes betűk és más jelek grafikus képeiből (glyphs) épül fel. Például a 245-ös kód az ISO Latin 2-es kódtábla szerint a magyar kis hosszú ő-t jelenti, ez azonban csak akkor fog valóban ilyenként megjelenni, ha egy, a kódokat ennek a kódtáblának megfelelően interpretáló betűkészletet alkalmazunk, pl. a 'régi' Windows-betűkészletek közül a „CE” jelűeket. A betű grafikai megjelenése pedig azon múlik, milyen betűtípus (Helvetica, Times stb.) alapján készült az általunk választott betűkészlet (lásd még Character sets and codepages).
Tekintsük át röviden a kódtáblák (leegyszerűsített) történetét – magyar szemmel. (Az alkalmazott rövidítések: ANSI = American National Standards Institute, ISO = International Organization for Standardization MSZH = Magyar Szabványügyi Hivatal.)
A személyi számítógépek első karakterszabványa az ASCII (American Standard Code for Information Interchange) volt. Ez a szabvány 7 bitet bocsátott rendelkezésre a kódok tárolásához, ennek megfelelően 128 különböző karakter (vagy egyéb jel) egyidejű használatát tette lehetővé. Ez tökéletesen elegendő is volt az angol nyelvű szövegek esetében, ám figyelmen kívül hagyta a más nyelveken kommunikálni kívánók igényeit.
A következő lépés a 7 bitről 8 bitre való áttérés, a lehetőségek megduplázása volt. Az így rendelkezésre álló 256 karakterhely – az új, 8 bites kódlapok első felét (0–127) továbbra is egységesen az ASCII-ban meghatározott karaktereknek tartották fenn – már elégnek bizonyult a legtöbb nyugat-európai nyelv speciális karaktereinek feldolgozására. Ám a bővítésnek ebből az első köréből kimaradtak a kelet-európai nyelvek. Központi megoldás híján az egyéni útkeresés ideje jött el, így fejlesztették ki a speciálisan a magyar felhasználók igényeit szem előtt tartó ún. CWI kódtáblát. Ez azonban nem találkozott a nagy számítástechnikai cégek érdekeivel, amelyek érthető módon egy átfogó kelet-európai kódtáblában gondolkodtak. Az első változat, amelyet az IBM dolgozott ki, operációs rendszerében pedig a Microsoft is alkalmazott, 852-es kódlap néven vált ismertté, s részévé lett a magyar szabványnak is. 
Ezzel azonban még nem ért véget a magyar felhasználók kálváriája: grafikus operációs rendszerében a Microsoft áttért az ISO által is elfogadott, Latin 2-ként emlegetett kódtáblára, amely lehetővé teszi az albán, cseh, angol, finn, horvát, ír (gael), lengyel, magyar, német, román, szlovák, szlovén és szoráb nyelvek karaktereinek egyidejű használatát. Természetesen ezt sem lehetett figyelmen kívül hagyni a magyar szabvány meghatározásakor, amelyben egy harmadik kódtábla is helyet kapott: a 'nagygépeknél' használatos EBCDIC (Extended Binary-Coded Decimal Interchange Code).
A dolog egyetlen szépséghibája az maradt, hogy a Latin 1 és Latin 2 (illetve a további nyelveket bekapcsoló Latin 3–10) kódtáblák egymás alternatíváiként tudnak csak működni, ami azt jelenti, hogy ugyanahhoz a 8 bites kódhoz az egyikben ilyen, a másikban amolyan karakter rendelődik. Ily módon az eltérő kódtáblák által támogatott nyelvek (pl. a magyar és a francia) elvileg nem használhatók egy szövegen belül (a HTML-dokumentumok esetében pl. ez a mai napig leküzdhetetlen akadályt jelent).
Ennek a problémának a megoldását tűzték ki célul a Unicode megálmodói: a karakterek kódolásához immár 16 bitet igénybe vevő kódtáblában a világ összes nyelvének (s nem csak, illetve elsősorban nem a latin betűs írásrendszerűeknek) összes karakterét szeretnék elhelyezni. A 2.0-s változatában nemzetközi szabványként is elfogadott kódtáblában 65 536 kódhely áll rendelkezésre, amelyek közül jelen pillanatban kb. 39 000-et definiáltak, 18 000-et későbbi használatra lefoglaltak, s 6000-et bocsátottak az egyes felhasználók privát használatára. De még ez utóbbi, hivatalosan szabad területnek szánt rész felosztásának, betöltésének koordinálására is született 'civil' kezdeményezés (ConScript Unicode Registry).
3.3.3 Alternatív megoldások
Eltérő megközelítést képvisel az SGML korábbiakban már bemutatott módszere: a speciális, az ASCII-ban nem található karaktereket „entity”-ként, kizárólag ASCII-jeleket felhasználó „körülírásukkal” határozza meg (pl. á: á). Az SGML ilyen értelemben nemcsak platform-, de kódtáblafüggetlen kódolási rendszerként is működik. Az SGML Latin 1 készlete 62 karaktert tartalmaz, az ehhez kiegészítésként kapcsolódó Latin 2 készlet 122 karaktere között megtalálhatók a magyar nyelvéi is. Az SGML-ben tehát szintén nem jelent problémát az ún. Latin 1 és Latin 2 karakterek párhuzamos használata.
Érdekes színfoltot jelent az Internet, ezen belül a World Wide Web rohamos terjedésének köszönhetően előtérbe került HTML nyelv. Mint afféle tisztességes SGML-alkalmazás, első pillantásra ez is megkerülni látszik a kódtáblaproblémát, hiszen a speciális karaktereket szintén a fenti struktúrájú „entity”-ként kódolja – legalábbis látszólag. Ugyanis a HTML-nek a gyakorlati megjeleníthetőség érdekében kompromisszumot kellett kötnie a meglévő technikai lehetőségekkel. Azaz, alkalmazkodnia kellett a 8 bites operációs rendszerekhez, s azok kódtáblaszisztémájához. Ennek megfelelően a HTML-dokumentumok fejlécében – csakúgy, mint az SGML-alapúakban – definiálhatjuk a szöveg kódolásakor használt kódtáblát. Az á; formula sajnos csupán csalóka felszínnek bizonyul, mely alatt az á kód bújik meg, amelyre a HTML könyörtelenül le is fordítja ravasz körülírásunkat.
Az ebből eredő probléma a magyar nyelvű szövegekben – immár ismerős módon – a kis és nagy ő és ű betűknél jelentkezik. Míg az összes többi magyar karakter megtalálható, ráadásul ugyanazokon a kódhelyeken a Latin 1 készletben, addig ezek olyan helyekre tévedtek (245 és 251, illetve 213 és 219), amelyek a rivális kódtáblában már mások (a portugál hullámos ő, illetve a francia kalapos ű) számára foglaltak. Ezt fogalmazza meg a magyar szövegeket HTML-ben kódolók azon empirikus tapasztalata, mely szerint „otilde-t kell írni, hogy magyar ő jelenjék meg” . Ez azonban már attól függ, hogy olyan betűkészletet állítunk-e be a felhasználói oldalon, amely az adott kódot a Latin 2-es táblának megfelelően interpretálja. A kódolói, szolgáltatói oldalon viszont mindaddig tisztázatlan állapot uralkodik, amíg meg nem történik az ISO Latin 2 kódtábla fejlécben való definiálása.
A magyar nyelvű szövegek rögzítéséhez szükséges karaktereknek a fenti kódtáblák, illetve kódrendszerek szerinti kódjait összefoglaló táblázatunkból látható, hogy a szabványok nem feltétlenül határozzák meg az összes rendelkezésre álló kódhely tartalmát; az „üres helyeket” a gyakorlatban alkalmazott karakterkészletek szabadon használhatják (pl. a 8 bites Windows-karakterkészletek bővebbek, mint az alapjukul szolgáló ISO 8859-es szabványok).
3.3.4 Anomáliák
A mai magyar nyelvtani rendszer fonetikus alapokon nyugszik. Ennek megfelelően az érvényben lévő helyesírási szabályzat több írásjegyből álló, de önálló betűknek tekinti a következőket: cs, dz, dzs, gy, ly, ny, sz, ty, zs. Ez a meghatározás nem pusztán formális: szerepet játszik a betűrendbe sorolásnál, vagy ami még fontosabb: az elválasztási szabályoknál. Előzetes teoretikus döntést igényel tehát, hogy a magyar nyelvű szövegek esetében egyszerűen írásjegyeket vagy a magyar ábécé betűit kívánjuk rögzíteni. A fenti szempontok érvényesítésére természetesen egyetlen nemzetközileg elfogadott szabvány sincs felkészülve. A probléma lehetséges megoldása a Magyar Nyelv Történeti Kódtáblájának (MNyTK) kidolgozása, amelyben saját jogon (azaz külön kóddal) szerepelne minden, a magyar nyelvű szövegek rögzítéséhez szükséges karakter.
Az ideális MNyTK-nak tehát – első közelítésben – a következőket kellene tartalmaznia: 
•    a mai magyar ábécé 44 betűjét, 
•    a különleges írásjeleket, 
•    az egyes nyelvtörténeti korok sajátos betűit, 
•    a magyar nyelvű szövegek tudományos rögzítésében és feldolgozásában használatos speciális jeleket. 
Az MNyTK csak abban az esetben lesz jól használható, ha kapcsolódni tud a nemzetközi szabványok valamelyikéhez. A fentiekben csupán a speciális igényeket próbáltuk meg összegyűjteni – magától értetődik, hogy egy magyar nyelven íródó szövegben is szükség lehet más nyelvek betűire; matematikai szimbólumokra; a nemzetközi fonetikai ábécé jeleire stb.
3.3.5 Megoldás: Unicode vagy SGML entity?
A probléma egyik megoldása a Unicode-hoz való csatlakozással képzelhető el: a magyar nyelvű dokumentumok speciális igényeit szem előtt tartó MNyTK-t (pontosabban azon részeit, amelyek még nem szerepelnek a szabványban) a jelenleg még üres kódhelyeken kellene elhelyezni. Merész próbálkozás volna az MNyTK-nak a hivatalos Unicode táblába való felvételét indítványozni (ahogy a rovásírás esetében már meg is történt), de a rendelkezésre álló terület nagyságának ismeretében talán nem reménytelen. Még ennél is kevesebb akadálya van annak, hogy a felhasználók önkényének átengedett szabad részek valamelyikét vegyük igénybe; ebben az esetben is érdemes volna azonban az ezen helyek betöltését koordináló civil kezdeményezéssel egyeztetni. 
A másik lehetőség SGML-ben megalkotni mindazokat az „entity” -ket, amelyekre a magyar nyelvű szövegek rögzítéséhez szükségünk van, s ezek összességét magyar szabványként előírni, majd lehetőség szerint a központi SGML-forrásokkal is elismertetni.
Jelen pillanatban mindkét megoldás hosszú távon is kielégítőnek ígérkezik. Az SGML mellett szól a könnyen és platformfüggetlenül kezelhető ASCII-kódolás, másfelől azonban nagyobb mennyiségű szöveg esetében nem mellékes szempont, hogy míg a Unicode az á karakter tárolásához 2 bájtra tart igényt, addig az SGML 8 bájton (á) képes megtenni ugyanezt.


5. A Neumann-elv, a számítógép részei
A NEUMANN ELVEK

A magyar származású Neumann János örökre beírta nevét a számítástechnika történetébe. 1946-ban elsőként tett javaslatot a tárolt programkoncepció alkalmazására. Munkatársaival együtt megfogalmazták az első számítógép működési elveit. Ezeket ma is Neumann elveknek nevezzük, és napjaink számítógépei is ezen elvek szerint működnek.

Neumann elvek:

-    Belső vezérlőegység
-    Közös tároló az adatok és utasítások tárolására
-    Bináris aritmetikai egység
-    Be-kiviteli eszközökkel rendelkezzen (perifériák)
-    Az utasításokat adatként is, az adatokat utasításként is tudja kezelni

Megszületett az első generációs számítógép.
A gépnek külön tárolóegysége volt, amelyben az adatok és programok egyaránt helyet kaptak. Ennek eredményeként- szemben az addig alkalmazott külső programvezérlési elvekkel – a programok és adatok könnyen megváltoztathatók voltak, egy adott program egy másik program segítségével átírhatóvá vált, sőt egy program önmagát is megváltoztathatta. Ez a gondolat tette lehetővé, hogy a következő évtizedek során a gépi kódú programozás (számok felelnek meg egy-egy utasításnak) szintje fölé autokódot, assemblereket és magas szintű programozási nyelvet fejlesszenek ki.
Neumann féle számítógép az, amelynél:

1.    a (központi egység) részei:

-    vezérlő egység (control unit)
-    az aritmetikai és logikai egység (ALU)
-    a tár (memory) és
-    a ki/bemeneti egységek.
Mindezek teljesen elektronkusak legyenek és bináris számrendszert használjanak. Az ALU képes legyen elvégezni az alapvető logikai és aritmetikai műveleteket (néhány elemi matematikai és logikai művelet segítségével elvileg bármely számítási feladat elvégezhető).

2.    Tárolt program elvű (a program és az adatok ugyanabban a belső tárban tárolódnak).

3.    A vezérlő egység határozza meg a működést a tárból kiolvasott utasítások alapján, emberi beavatkozás nélkül.
A 3. Pont azt jelenti, hogy van egy utasítás készlet, melyek utasításait a vezérlő képes felismerni és az ALU-val elvégeztetni. Az utasításhalmaz egy alkalmazott tár (rendszerint egymás utáni) címezhető celláiban van, ez úgy is elképzelhető, hogy adott egy utasításfolyamat, a gépi kódú program. A vezérlőegység (vagy CPU egy része, sz utasítás-számláló regiszter) jelöli ki a soron következő végrehajtható utasítást. Ezt a vezérlő egység értelmezi. Az utasításokban kódolva vannak/lehetnek az adatok, vagy az adatok térbeli címei. Ezeket a vezérlő egység a tárból előveszi, az ALU pedig elvégzi rajtuk az operációkat. A tárolási helyek címezhetők, a tárolási helyeken a tárolt értékek változtathatók.
A 2. Elvből következik, hogy maga a program is feldolgozható, módosítható.


6. Memóriák és háttértárak

A mágneslemez-egységek a program- és adattárolás eszközei. Míg az operatív memória csak ideiglenesen, legfeljebb a gép kikapcsolásáig őrzi meg tartalmát, a mágneslemezeken nagy mennyiségű információ hosszabb időre - akár évekig is - tárolható. Ezért a mágneslemez-egységeket háttértáraknak is nevezzük.

1.: Merevlemez-egység (HDD = Hard Disc Drive)
Napjaink egyik legelterjedtebb számítástechnikai tárolóeszköze a merevlemezes tároló, a hard disc. A disc olyan elektromechanikus tárolóberendezés, amely az adatokat mágnesezhető réteggel bevont merev lemezen tárolja, a forgó lemez felett mozgó író/olvasó fej segítségével. Az adatok rögzítése soros. Az adatlemez legkisebb fizikailag címezhető része a szektor. A merevlemez-egységek tárolási kapacitása néhány megabájttól több gigabájtig terjedhet. 
A manapság használatos diszkek winchester rendszerűek. A winchester elnevezés arra utal, hogy a lemez felett mozgó fejek a diszk kikapcsolása után a lemez parkolásra kijelölt felületén landolnak, illetve bekapcsoláskor onnan emelkednek fel. A nem winchester rendszerű diszkek esetében a fejek a lemezen kívül parkolnak, illetve onnan viszi be a fejmozgató mechanika a lemez felülete fölé.
Az adatok szervezésének legalapvetőbb egysége a sáv (track). Az összetartozó sávokat, melyek hengerpalástot alkotnak, cilindernek nevezzük. A sávok további részekre, szektorokra vannak osztva. A szektor tartalmazza az adatmezőt, mely általában 512 bájt hosszúságú.

2.: Rack
Hordozható winchester. Nagyobb mennyiségű adat cseréjére alkalmas. Csak azokban a gépekben használható, amiben van hozzá való keret. Létezik USB-s és IDE-s adatátvitelű belőle. 


3.:Hajlékony lemez (floppy)
Programjaink és egyéb adatok tárolására szolgáló, az adatokat mágneses elven rögzítő, cserélhető háttértároló. Az adatok ráírását, ill. olvasását az ún. floppy meghajtó végzi.
Kapacitás    360 Kb    720 Kb    1,2 Mb    1,44 Mb    2,88 Mb
Átmérő         5,25 ”       3,5”       5,25”         3,5”         3,5”
Sávszám          40          80          80            80           80
Szektorszám       9           9          15            18           36

4-5.: Optikai tárak
4.: CD (Compact Disc)
A 90-es évek közepe felé elterjedt, ma már szinte nélkülözhetetlen optikai adatolvasó. A mindenki által jól ismert CD lemezen tárolt adatokat. A CD meghajtó segítségével tölthetjük vissza a számítógépre. Kapacitása 650-870 Mb között mozog. Munkánk archiválására és programok és programok futtatására egyaránt alkalmas, ezért eléggé elterjedt adattároló eszköz. Egyetlen szépséghibája, hogy az általa olvasott CD lemez megírásához egy külön meghajtó, a CD-író szükséges.

5.: DVD (Digital Versatile Disc)
A DVD meghajtó a CD továbbfejlesztett változata. Működési elvét tekintve hasonló, de a DVD jóval több adat tárolására alkalmas. Egy-egy DVD lemez kapacitása típustól függően akár 9 Gb is lehet. Komplett filmek és hanganyagok, valamint számítógépes adatállományok tárolására egyaránt alkalmas.

6.: Pendrive
A pendrive összetételnek egyelőre nincs magyar megfelelője. Az alakulat olyan adattároló egységet jelent, amelyet az USB porthoz csatlakoztatva külön meghajóként értelmez a gép. Erre utal az összetételi utótag, a "port", amelynek a közhasználatú magyar változata a "meghajtó".

7.: Streamer (Mágnesszalagos egység)
A mágnesszalagos (streamer) egységek az adatok átmeneti vagy hosszabb idejű tárolására használatosak a számítástechnikában, segítségükkel digitális információt rögzíthetünk mágnesszalagon. A merevlemezes egységen levő fájlok, adatok, programok közvetlenül elérhetőek, használhatóak a gép számára, a szalagra mentett információk általában a továbbiakban a szalagról közvetlenül nem használhatók, csak a discre történő visszatöltés után. A hagyományos streamer egységek felépítése a kazettás magnetofonhoz hasonló, többségükben digitális adatrögzítésre kifejlesztett, kiváló mechanikai és mágneses tulajdonságokkal rendelkező kazettát használnak. A kazettában a két szalagtekercsen kívül található egy meghajtó görgő, amelynek rugalmas gumibevonatú felülete a szalagmeghajtó motor tengelyén levő hasonló görgővel érintkezik, és ez által viszi át a motor tengelyének mozgását a kazettába. A meghajtó görgő tengelyén, a két szalagtekercs külső felületén és a kisegítő görgőkön rugalmas gumigyűrű van kifeszítve, a mágnesszalaggal viszonylag nagy felületen érintkezve ez teszi lehetővé a szalag gyors előre vagy hátra mozgatását annak túlzott mechanikai igénybevétele nélkül. 

8.: Flash memória
A flash memóriák legfontosabb jellemzője, hogy a RAM-hoz hasonlóan írhatók és olvashatók, de a tárolt információt a RAM-mal ellentétben a tápfeszültség megszűnése után is megőrzik. Ez a tulajdonságuk számtalan alkalmazási lehetőséget jelent, a noteszgépek memóriakártyájától kezdve, a mobiltelefonokon át, a digitális hang- és videó-, vagy képrögzítési lehetőségeken.
Memóriák:
Feladatuk: Az éppen használt programot és a hozzá tartozó adatokat tárolja. Innen olvassa ki a végrehajtandó utasításokat a mikroprocesszor; az adatokat itt tárolja el ideiglenesen. 
ROM: csak olvasható memória. Nem tudsz bele írni. A gyártók írják (“égetik") bele azokat a programokat, adatokat, amelyek az adott hardver kezeléséhez szükségesek. A tartalma a gép kikapcsolása után is megmarad. A benne lévő információknak fontos szerepe van a számítógép bekapcsolásakor, mert itt helyezkedik el az induláshoz szükséges program. A neve a PC-nél ROM BIOS (BIOS: Basic Input/Output System alap be/kimeneti programrendszer, és a külső ki/bemeneti egységek vezérlőprogramjait tartalmazza.) 

EPROM: Egy elektromosan programozó ROM. A programozását egy speciális EPROM író eszközzel (EPROM égető) végzik, de a computerben már ROM-ként viselkedik. Tartalma UV sugárzás hatására törlődik. (Ezért a rajta lévő ablakocskát le szokták ragasztani programozás után.) Teljesen mindegy, hogy ROM vagy EPROM van a gépben. 

RAM: felhasználói memória (írható/olvasható, de kikapcsoláskor a benne tárolt információ elveszik). Ide töltjük futtatáskor a használni kívánt programot és az adatait. Minél nagyobb a tároló kapacitása, annál nagyobb programot, vagy egy időben annál több programot, vagy annál több adatot tárulhatunk benne. (RAM=Operatív tár.) 
Tipikus méretek: 256kbyte, 512kbyte, 1Mbyte, 2Mbyte, 4Mbyte, 8Mbyte, 16Mbyte... 
Megjelenése: régi alaplapokon az alaplapon található pl. 41256 feliratú IC-ként, újabb alaplapokon a könnyebb cserélhetőség miatt memória lapkákon található, amelyeket az alaplap csatlakozóiba (RAM bank) dugaszolhatunk. 

CACHE: Gyorsítótár (speciális gyors RAM). 
A program végrehajtását gyorsítja. Mérete: 64 kbyte, 128kbyte, 256kbyte, 512kbyte... 
Működése: a mikroprocesszor szabadidejében feltölti ezt a gyors memóriát a RAM-ból az éppen használt programrész körüli utasításokkal/adatokkal. A következő utasítás nagy valószínűséggel ezen blokkon belül marad, így a processzor ezt nem a RAM-ból, hanem a CACHE-ből fogja kiolvasni. (Ez sokkal gyorsabb.) Ha nincs CACHE a gépben, az akár nagyságrendekkel lassíthatja a program végrehajtását. A kétszer annyi CACHE viszont már nem fogja duplára növelni a futási sebességet. Pl. a 256kbyte-ról és 512 kbyte-ra növelés kb. 10% sebességnövekedést eredményez. 
CMOS memória: 
Ez egy akkumulátorral táplált kis fogyasztású RAM az alaplapon. A számítógép konfigurációjához (kiépítettségéhez) szükséges adatokat tárolja. Pl. RAM méret, háttértárak, monitor stb. Tartalmát a ROM BIOS-ban tárolt SETUP nevű programmal lehet kezelni. 

7. Monitorok és nyomtatók

1.Monitorok
Színek szerint:
    Monochrom (a szürke szín árnyalatai)
    Color (színes)
Felbontás szerint:
    Kis (többnyire karakteres /25x80, EGA 43x80,VGA 50x80/
    Közepes (320x200, 512x384, 640x400, 640x480)
    Nagy (800x600, 1024x768, 1152x864)
    Professzionális (1280x1024, 1600x1200, ..... a határok állandóan kitolódnak az új technikáknak megfelelően)
IBM© gépeknél használt monitor szabványok:
Mono:
    MDA (Monochrom Display Adapter)
        - csak text üzemmódban dolgozik (25 sor X 80 oszlop)
    HGC (Hercules Graphic Card)
        - képernyőfelbontás: -25 sor X 80 oszlop
    - 720x348 képpont (pixel)
    - 64 Kbyte képernyő-memóriát igényel
    VGA (Video Graphic Array)
        - grafikus üzemmód: 640x480, 800x600
        - szürke árnyalatok száma: 16, 64
Color:
    CGA (Color Graphic Adapter)
- text üzemmód :
- 25x80 (16 színből egyszerre 4-et jelenít meg)
                    - 25x40
            - grafikus üzemmód : 
- 640x200 (összesen 2 szín)
- 320x200 (összesen 4 szín)
    EGA (Enhanced Graphic Adapter)
        - text üzemmód :
- 25x80
- 43x80 (EGA lines)
            - grafikus üzemmód :
- 640x350 (összesen 16 szín a 256-ból)
- 256 Kbyte képernyő-memóriát igényel
    MCGA (PS sorozatú IBM gépeknél)
        - grafikus üzemmód :
- 640x400
- 640x480 (VGA)
        - 256 színből 16 színt tudott egyszerre megjeleníteni
    VGA (Video Graphic Array)
    - a legelterjedtebb, ma is használt szabvány
    - képes szimulálni a többi szabványt is
    - egyidőben 256 színt tud megjeleníteni a 16 millióból
    - a videó memóriától függően változhat a felbontása és színmélysége
    SVGA (Super Video Graphic Array)
            - továbbfejlesztett VGA
            - korlátait a technika fejlődése állandóan kitolja
            - jelenlegi általános határ az 1600x1200-as felbontásnál húzódik
            -32 bites, 16 millió színes határnál
            - leggyakoribb színmélységek, és felbontások:
                - 8 bit (256 szín)
                - 16 bit (65536 szín)
                - 24 bit (16 millió szín)
                - 32 bit (16 millió szín / élethűbb, tisztább mint a 24 bites /)
                - 640x480, 800x600, 1024x768,1280x1024,1600x1200 felbontások

2.Nyomtatók
A., Kalapácsos
- jellemzői : 
        - gyors, olcsó, zajos
        - nagy igénybevételt is kibír
        - nyomtatási kép közepes, gyenge minőségű
        - csak olyan karaktereket nyomtat, amelyek a karakterhengeren megtalálhatók
        - tömegnyomtatásnál használják
        - asztali számológépeknél, pénztárgépeknél használják
        - ábra az 1.sz mellékleten látható
B., Hőnyomtató
    - elve : az infravörös sugarak melegítő hatásán alapul
    - jellemzői :
        - speciális papírt igényel
        - pontokból álló nyomtatási kép
        - lassú
        - már nem használják
        - ábra az 1.sz mellékleten látható
C., Mátrix nyomtató
    - fajtái :
        -9 tűs (Epson Fx-1000, Fx-1050)
        -24 tűs (jobb minőségű, drágább - /Citizen Swift 24/)
    - sebesség:
        -Fx-1050 : 240 karakter/sec
        -Fx-1000 : 180-200 karakter/sec
    - nyomtatási módok:
        -DRAFT : egy rácsszerkezeten pontokból rakódik össze az adott karakter
        -NLQ : közel levél minőségű nyomtatás (a betűk közti hely kb. a fele az előzőnek)
D., Tintasugaras nyomtató
    - elve: a folyadékok (festék) hőtágulásán alapul
    - jellemzői :
        - 75-1440 dpi nyomtatási kép (pont/inch)
        - zajtalanul nyomtat (a fejben nincs mozgó alkatrész)
        - nyomtatási sebesség : 2..4 lap/perc
        - minőség: jelenleg a legjobb minőségű nyomtatás, közel fénykép minőség
        - megfelelő, speciális papírral meg jobb is lehet, mint a fénykép
        - speciális festékanyagot igényel (nem száradó, könnyen beivódó festék)
        - ára az egészen olcsó kategóriától kezdődik, de vannak drága termékek is
        - a jelenlegi (fizikai) határ 1440 pont / inch (2,54cm)
E., Lézersugaras nyomtatók
    - elve :
        - a fényérzékeny hengert feltölti statikus elektromossággal
        - a lézersugár segítségével előállítja a nyomtatási képet
        - a + töltésű festékpor rákerül a hengeren lévő lemezre
        - a - töltésű papírlappal összejáratott hengerről a + töltésű festékpor rákerül a papírra
-200 C fokon ráégeti a papírra a festéket
    - jellemzői :
        -300..600 dpi
        - nyomtatási sebesség : 6..12 lap/perc
        - nyomdai minőség
        - reprezentatív kivitelű nyomtatási kép
- ára 30 eFt-tól akár 2 millióig terjedhet (színes)

8. Hálózatok és az internet

1)    A hálózat fogalma: Számítógépek, perifériák és a gépeken futó programok (hálózati szoftver) együttese, amelyek egymással összeköttetésben állnak. Egymással összekötött számítógépek között adatforgalom van. A hálózatok alapvetően interaktívak, vagyis minden létrejött kapcsolat során az adatok mindkét irányban áramlanak.
2)    A hálózat elemei: a. összekapcsolt számítógépek,    b. a gépek közötti összeköttetést biztosító átvivő közeg, c. a működést biztosító hálózati szoftver,
3)    Hálózatok csoportosítása
•    Adathálózat: az adatokat és a programokat a hálózat gépei közösen használják. (Pl.: könyvtári adatbázis)
•    Biztonsági hálózat: valamely gép kiesését azonnal pótolni tudja egy másikkal.
•    Terheléskiegyenlítő: a feladat megoldásában több gép vesz részt, kihasználva a szabad kapacitásokat.
•    Funkcionális: olyan gépek összeköttetése, amelyek speciális hardverrel és szoftverrel vannak felszerelve (pl.: egy nyomtatót használ több számítógép).
Földrajzi kiterjedtség szerint lehet:
LAN: (Local Area Network), helyi hálózat (alig néhány km, intézmény, cég, iskola, stb.) Általában csatlakozik nagyobb hálózathoz is. Vezérlőprogramjai, pl. Novell Netware, Windows NT, UNIX, stb. A gépek általában kábeleken kommunikálnak egymással.
Feladata: viszonylag kis távolságon belül elhelyezkedő intelligens eszközök egymás közötti kommunikációját teszi lehetővé.
MAN: (Metropolitan Area Network), városi hálózat (LAN-okból épül fel.) 10-100 km körüli kiterjedtség jellemző rá. Pl. Budapesti egyetemi háló. Közege lehet hagyományos kábel, optikai kábel, de mikrohullám is. Technológiájuk a lokális hálózatokhoz kötődik. Elsősorban digitális átvitelt használnak (kábeltelevíziós hálózatok: analóg MAN-ok)
WAN: (Wide Area Network) nagy kiterjedtségű hálózat, országok, földrészek között (ma már az űrben is.) MAN, LAN v. egyedi gépek alkotják. Pl. Internet. 
Nyilvános távközlés-technikai berendezéseket használ kommunikációra. 
Közege: kábelek, optikai kábelek, mikrohullám, műhold, lézer segítségével.
Minél nagyobb kiterjedésű a háló, annál költségesebb, bár sokrétűbb is az adatforgalom
A gépek egymáshoz való viszonya szerint
•    Hierarchikus (Szerver-kliens alapú). A szerver kitüntetett szerepű gép, rendszerint erősebb, stb.) erőforrásait megosztja a többi géppel. Kis irodai hálózatoknál nem fontos alkalmazni.
•    Egyenrangú (kliens-kliens alapú, vagy peer to peer), minden gép nyújthat szolgáltatást a többi gépnek és használhatja másik gép erőforrását.
Hálózatok szoftver elemei: Protokoll segítségével kommunikál a két szoftver:
•    szerver szoftver – a szerveren fut (pl. Windows 2003-as hálózati szoftver)
•    kliens szoftver – a munkaállomásokon fut.
Feladataik: 
•    hálózati állománykezelés,
•    nyomtatás,
•    gépek azonosítása a hálón
•    adatbiztonság 
•    üzenetváltás
•    a hálózati forgalom irányítása
•    rendszeradminisztráció
4. A hálózat használhatósági szempontjai: 
•    Hozzáférés engedélyezés (hozzáférési jog):meghatározza, hogy a hálózat erõforrásai közül mennyit lehet igénybe venni, ill. milyen adatokhoz férhetünk hozzá, 
•    Erõforrások: a hálózatba kötött számítógépek perifériái,
•     Kiterjedtség: a hálózat terjedelme,
•     Összeköttetés: a gépek közötti adatátvitelt biztosító közeg. Lehet vezetékes vagy vezeték nélküli (mikrohullámú),
•     Sebesség: az adatátvitel sebessége. Mértékegysége: BAUD (= bit/s).
Zárt és nyílt rendszerek 
•    Zárt rendszer: Egységeit csak a gyártó által ismert módon lehet hálózatba kötni. Minden egység egy gyártótól van.
•    Nyílt rendszer: Általános érvényű szabályokat és ajánlásokat követ. Eszközei több gyártótól származnak, tehát viszonylag hardver független.
Átviteli módszer alapján 
•    Alapsávú (Baseband): Modulálatlan jeleket továbbít, tehát az átviteli közegben haladó jel frekvenciája közel azonos a bitsorozat frekvenciájával. Telepítése olcsó, csak rövidtávra alkalmazható. Általában LAN-okhoz használják.
•    Szélessávú (Broadband): Az adatátvitel modulált, tehát a vivő frekvenciája jóval nagyobb, mint a bitsorozat frekvenciája. Az átvitelre használható sávot több logikai csatornára osztják.
A legelterjedtebb topológiák a következők: 
•    Bus (sín): A gépek egy közös átviteli közegre csatlakoznak. 
 
•    Ring (gyűrű): A gépek egy gyűrűre vannak felfűzve. 
 
•    Tree (fa): Bármely két összekötött gép között egy és csak egy útvonal van. 

•    Star (csillag): Minden gép csak a központi géppel van összekötve. 
 
Ezen kívül találkozhatunk egyéb topológiákkal is, mint: 
•    Mesh (hálós): Minden gép minden géppel egyedileg össze van kötve.

•    Részben összefügg: A teljes összekötésbõl elhagyunk néhány ágat.
Átviteli sebesség alapján 
A technikai fejlõdés évrõl-évre átírja a hálózatok sebességi alapadatait. Napjainkban a 100 Mbit/s határt is átlépték már a fejlesztésekkel. 
•    Lassú (~30 kbit/s): Általában telefonvonalakat használnak az adatátvitelre.
•    Közepes (~1-20 Mbit/s): A LAN-ok többsége ebbe a kategóriába sorolható. Pl.: az Ethernet 10 Mbit/s, Token Ring 16 Mbit/s.
•    Nagy sebességű (~50 Mbit/s fölött): Sokáig speciális célokra használták, de manapság a 100 Mbit/s-os lokális hálózatok terjednek el. Jó példája az üvegszálra épülõFDDI (Fiber Distributed Data Interface) nevű hálózat.
Kommunikáció iránya szerint 
•    Simplex (csak egyirányú): Az egyik állomás csak az adó a másik csak a vevő.
•    Fél duplex (váltakozó irányú): Mindkét irányban megengedett az adatátvitel, de egy időben csak az egyik irányban élhet.
•    Duplex (kétirányú): Mindkét állomás egyszerre lehet adó és vevő is.
Közeghozzáférés szerint 
•    Véletlen átvitelvezérlés 
Egyik állomásnak sincs engedélyre szüksége az üzenettovábbításhoz, adás előtt csak az átvivő közeg szabad voltát ellenőrzi. Tipikus megvalósítása a CSMA/CD (Carrier Sense Multiple Access with Collision Detection), azaz csatorna figyelő többszörös hozzáférés ütközés detektálással.
•    Osztott átvitelvezérlés 
Csak egy állomásnak van joga adni, de ez a jog az állomások között körbe jár. Ezt alkalmazzák a vezérjelet továbbító ( token=vezérjel) - token passing - módszer esetén. A vezérjelet birtokló állomás adhat. Megkülönböztetünk vezérjeles gyűrű (token ring) és vezérjeles sín (token bus) topológiát.
•    Központosított átvitelvezérlés 
Egy kitüntetett állomás foglalkozik az átviteli jogok kiosztásával.

Internet felépítése: 
A világhálózatot úgy kell elképzelni, hogy számos helyen, intézményben, munkahelyen telepítve vannak nagyteljesítményű, rengeteg adat feldolgozására és tárolására alkalmas kiszolgáló számítógépek, az ún. Szerverek. Ezeket a gépeket telefonvonalon, mikrohullámú adókon, műholdon, digitális vonalakon, vagy egyéb módon elérve juthatunk hozzá a kívánt információkhoz. A hozzáférést ma már több, az Internet elérhetőségre szakosodott szolgáltató, biztosítja Magyarországon is. A minden egyes szerver címmel van ellátva. A címet számítógépünkbe gépelve érhetjük el a kívánt információ forrását. A cím a következő részekből áll: 
1.    http:// - minden egyes hivatkozás így kezdődik. Jelentése: Hypertext Transport Protokoll - kommunikációs szabvány: a szolgáltatók egymáshoz és a felhasználóhoz, való kapcsolásához használt rendszer. 
2.    www - World-Wide Web vagy röviden web: hivatkozik, hogy a világhálózaton szeretnénk valamit elérni. 
3.    név: azaz a kívánt szerver neve, mellyel kapcsolatba szeretnénk lépni. 
4.    domain: a cím utolsó szakasza, általában azonosítóként használják. Segítségével könnyen kitalálható, hogy a szerver a Föld melyik részén helyezkedik el. Pl. hu-Magyarország, de-Németország stb., de lehet bármi más, mint pl. net, com, org stb. 


9. Az operációs rendszerek fő feladatai. Egy grafikus operációs rendszer felhasználói felülete, a fontosabb hardver- és szoftveregységek tulajdonságainak beállítása.


A hardver a számítógép működését lehetővé tevő elektromos, elektromágneses egységek összessége. A számítástechnikában hardvernek hívják magát a számítógépet és minden megfogható tartozékát. 
A szoftver a hardver egységeket működtető, vezérlő programok összessége. A szoftver (software) mesterséges szó, azokat a szellemi javakat hívják összefoglalóan így, amelyekkel kihasználhatjuk a hardverben rejlő teljesítményt és lehetőségeket. A szoftvert egyrészt a gépet működtető programok, másrészt a számítógéppel való feldolgozásra előkészített adatok alkotják.
Az operációs rendszer a számítógépet működtető szoftver, amely a számítógép indulásakor azonnal betöltődik a számítógép memóriájába. Az operációs rendszer tölti be a számítógép működéséhez szükséges programokat, vezérli, összehangolja, ellenőrzi a programok működését. Az operációs rendszer feladata az, hogy az ember és számítógép közötti kommunikációt biztosítsa, a számítógép erőforrásait és perifériáit kezelje, a számítógép működését ellenőrizze és vezérelje; és végrehajtsa a neki szóló parancsokat.
Operációs rendszer, OS (Operating System)
Az operációs rendszer nélkül a gép - még ha fizikailag hibátlan is - működésképtelen. Az operációs rendszer általában semmilyen, a felhasználó számára közvetlenül hasznos feladatot (szövegszerkesztés, könyvelés stb.) nem végez, hanem lehetővé teszi az ilyen feladatokat ellátó, felhasználói programok futtatását. Kezeli a gép különböző perifériáit - monitor, floppy, merevlemez, nyomtató stb. - és végrehajtja a neki szóló parancsokat. A különböző számítógéptípusokhoz nagyon sokféle operációs rendszer létezik, mivel felépítésük és megvalósításuk nagyban függ attól a hardvertől, amelyhez készültek; a több ezer felhasználót kiszolgáló nagyszámítógépes hálózati operációs rendszerektől (Windows NT, Novell, UNIX, VMS) egészen az egyfelhasználós személyi számítógépekéig. Az IBM PC-hez a legelterjedtebbek a DOS és a Microsoft Windows (MS-Windows vagy egyszerűen csak Windows) különböző változatai. Az operációs rendszer képességei és szolgáltatásai alapvetően meghatározzák egy gép használhatóságát. Ezért a felhasználói programok nemcsak adott géptípushoz, hanem adott operációs rendszerhez is készülnek. Például PC-re, a Windows-hoz készült program nem futtatható ugyanezen a gépen a DOS operációs rendszerből. Mivel a Windows kompatibilis a DOS-szal, a DOS programjai működnek a Windows alatt is.
Parancsvezérelt operációs rendszerek
Parancsvezérlés: 
•    parancsot hajt végre
•    kötegelt (batch) üzemmódban egymás után több egyszerű parancsot hajt végre
•    programot futtat
Felhasználói felület: karakteres
Prompt jelzés: a rendszer készenléti jelzése: az előző parancsot végrehajtotta, és új utasításra vár.
Példák: MS-DOS, IBM-DOS, UNIX, Linux, Novell operációs rendszerek.
A személyi számítógépek történetében a felhasználói felület fejlődésének következő lépését a Xerox által kifejlesztett, 1981-ben piaci forgalomba került, grafikus felületet használó Xerox Star operációs rendszere jelentette, elterjedését a Macintosh számítógépeknek köszönheti. A Microsoft 1985-ben bocsátotta útjára a Windows 1.0-s , 1987-ben 2.0-s verzióját. (A Windows egészen a Windows 95-ig - mivel a hardvereszközök kezelését a háttérben futó DOS végezte - igazából nem tekinthető a szó szoros értelmében operációs rendszernek, hanem egy, a DOS-ra épülő rendszer közeli programnak, ablakkezelő rendszernek.) 
A grafikus felhasználói felület (graphical user interface, GUI) jellemzői: felhasználóbarát kezelhetőség, több program egyidejű futtatása (multitasking). A futtatott programok egy-egy téglalap alakú felületet foglalnak el a képernyőn (ablak). Példák: Microsoft operációs rendszerek (Windows 95, 98, Me; Windows NT, 2000, XP; a UNIX és Linux rendszerek X-Window ablakkezelői, IBM OS/2 WARP, MacOS operációs rendszerek.
Rendszerbeállítások és testreszabás
Mindenkinek más az egyénisége, ízlése, más színeket, hangokat kedvel. A Windows nagymértékben támogatja a munkakörnyezet testre szabását. E beállítások legtöbbje a Start menü - Beállítások - Vezérlőpult mappájában található. Ez a logikai mappa elérhető a Windows Intézőből és a Sajátgép mappából is. A Vezérlőpult ikonjainak segítségével megváltoztatható a Windows XP megjelenése és működése. Ezek az ikonok a számítógép beállítási lehetőségeit jelölik. Továbbá innen (is) elérhető a számítógép Telefonos hálózati kapcsolatainak (például Internet), betűkészleteinek, nyomtatóinak, felügyeleti eszközeinek logikai mappája.
A Tálca és a Start menü testreszabása
A Tálca alaphelyzetben a képernyő alsó szélén, keskeny, egy sornyi sávként helyezkedik el, amely mindig látható marad. A Tálca elhelyezkedését, méretét azonban megváltoztathatjuk. A Tálca felületére kattintva az egér húzásával áthelyezhetjük a bal, vagy a jobb oldalra, illetve a képernyő tetejére. A Tálca szélét az egérrel megfogva (az egér ekkor egy függőleges, kétirányú nyíllá változik) a Tálcát magasabbra vagy alacsonyabbra változtathatjuk. Ezzel a módszerrel a Tálcát el is rejthetjük, a magasságát nullára állítva (ez azonban nem tanácsos). A Tálca megjelenését megváltoztathatjuk a Start menü - Beállítások - Tálca paranccsal, a Vezérlőpulton a Tálca és Start menü parancsot választva, vagy a Tálcára az egér jobb gombjával kattintva, a Tulajdonságok paranccsal. 
A Mindig látható opcióval biztosíthatjuk, hogy a Tálca mindig az ablakok felett maradjon, így semmi sem takarja. Az Automatikus rejtés opciót bekapcsolva azt érjük el, hogy a Tálca minden esetben eltűnik, ha nem használjuk, így több helyet adva alkalmazásainknak. Ha a Tálcát használni szeretnénk, húzzuk az egérmutatót a képernyő megfelelő széléhez, ahol a Tálca automatikusan meg fog jelenni. A többi opcióval szabályozhatjuk, hogy a Start menüben kis vagy nagy ikonok szerepeljenek, illetve azt, hogy az óra látható legyen-e a Tálca szélén. A testreszabott menük használatával a Start menüben először csak a legutóbb használt programjaink parancsikonjai fognak látszani. 
A Start menü fülre kattintva további beállításokat végezhetünk; szabályozhatjuk, hogy milyen parancsikonok szerepeljenek a Start menüben (Start menü testreszabása): itt adhatunk hozzá, vagy távolíthatunk el parancsikonokat. A legtöbb felhasználói program telepítése végén automatikusan elhelyezi parancsikonjait a Start menüben. A Start menü mappáját megnyithatjuk a Speciális gombra kattintva. 
Ezzel a DOCUMENTS AND SETTINGS\FELHASZNÁLÓ\START MENU könyvtárat nyitjuk meg. Ezt a mappát elérhetjük úgy is, ha az egér jobb gombjával a Start gombra kattintunk, és az Intéző (vagy: Tallózás- All users) parancsot választjuk. A Start Menü, Dokumentumok almappa tartalmának törlésére is itt van lehetőségünk. (A Windows ugyanis a legutóbb használt dokumentumainkhoz parancsikont rendel, amit a felhasználói profilon belül a RECENT mappában találhatunk meg.)
Billentyűzet
A Vezérlőpult Billentyűzet ikonjára kattintva állíthatjuk be, hogyan viselkedjen a billentyűzet a Windows-ban. A Sebesség kategóriában állíthatjuk be a kurzorvillogás, és a billentyűzet karakterismétlésének sebességét. 
A Nyelv kategóriában telepíthetünk több nemzeti billentyűkiosztást. Egyszerre használhatunk például magyar és angol billentyűzetkiosztást, s köztük billentyűkombinációval, vagy a Tálcán a kijelzőre kattintva, az egérrel válthatunk.
A képernyő beállításai
A képernyő és az Asztal beállításait a Start menü - Beállítások - Vezérlőpult - Képernyő ikonra kattintva változtathatjuk meg. Ugyanezt a párbeszédablakot az Asztalon az egér jobb gombjával kattintva, majd a Tulajdonságok parancsot választva is előhívhatjuk. 
A Háttér kategóriában kiválaszthatjuk az Asztal hátteréül szolgáló mintázatot és/vagy tapétát. Természetesen a felsorolt tapétákon kívül más hátteret is használhatunk, ezt a képfájlt a Tallózás gombra kattintva kereshetjük meg. 
A Képernyővédő kategóriában választhatunk képernyővédőt, s megadhatjuk, hogy ha a gépen nem dolgozunk, hány perc után induljon el. Az egyes képernyővédők működését a Beállítások gombbal módosíthatjuk és a Teszt gombbal próbálhatjuk ki. Ha a monitorunk megfelel az Energy Star szabványnak, azt is megszabhatjuk, hogy a monitor mikor kerüljön alacsony energia-felvételű várakozó üzemmódba, és mikor kapcsoljon ki automatikusan. 
A Megjelenés kategóriában az Asztal és a rajta megjelenő objektumok színét és más tulajdonságait (méret, betűtípus) állíthatjuk be. Legegyszerűbb, ha egy kész mintát alkalmazunk. Megjegyzendő, hogy ha hátteret állítottunk be, az az Asztal itt beállított színét eltakarja majd, s csak az Asztal ikonjainak szövegmezőjében teszi láthatóvá. 
A Beállítások kategóriában megváltozathatjuk a képernyő felbontását, a színmélységet (az egyszerre egy időben megjeleníthető színek számát) és a Speciális gombra kattintva a videokártya és a monitor típusát, valamint itt van lehetőségünk további, az adott videokártya és monitor saját beállításainak hangolására, finombeállítások elvégzésére, a 3D tulajdonságok és a színkezelés beállítására. 
A kereskedelmi forgalomban levő szoftvereket, illetve az Internetes oldalakat ma általában 800x600 pixeles felbontásra tervezik. Ennél nagyobb felbontást csak akkor érdemes használnunk, ha a monitorunk legalább 17"-os. A legtöbb forgalomban levő monitor esetében - ha a gyártó külön telepítőlemezt nem ad - a monitor típusa legyen Plug and Play monitor. Ekkor ugyanis a legtöbb gyártó által elfogadott VESA DDC szabvány szerinti működés lehetővé teszi a monitor és a számítógép közti kommunikációt a teljesítmény optimalizálása érdekében.
Az egér beállításai
Az egér beállításait a Start menü - Beállítások - Vezérlőpult ablak Egér ikonjára kattintva tudjuk módosítani. 
A Gombok kategóriában beállíthatjuk, hogy az egeret bal vagy jobb kézzel használjuk-e. A balkezes egér esetében a jobb- és baloldali gombok jelentése felcserélődik. Az ablak jobb alsó sarkában levő tesztterületen látható kis dobozra kattintva tesztelhetjük a dupla kattintás sebességét. Ha a kis dobozra kényelmesen kettőt kattintva nem történik semmi, a Dupla kattintás sebességét vegyük lassabbra, és próbálkozzunk újra. Ha a Windows időnként két külön kattintásunkat dupla kattintásnak értelmezi, vegyük gyorsabbra a kattintás sebességét. 
A Mutatók kategóriában az egérmutató külalakját változtathatjuk meg. Legegyszerűbb az előkészített sémák közül választanunk. 
A Mozgás kategóriában az egér sebességét és az egér nyomvonal hosszát állíthatjuk be. Ez utóbbi eszköz az LCD kijelzős, hordozható gépeken hasznos, mivel a folyadékkristály nem képes olyan gyorsan követni a változásokat, mint egy hagyományos monitor, így az egér egy gyorsabb mozdításkor "elveszhet" a képernyőn. Hagyományos monitort használva azonban az egymás után húzódó egérmutatók látványa gyakran zavaró lehet. 
A Hardver fülre kattintva az egér típusát lehet megváltoztatni. Ennek átállítását azonban inkább hagyjuk a rendszergazdára. A forgalomban lévő standard egerek legtöbbjét a Windows automatikusan felismeri, így a hardverbeállítások kézi megváltoztatására hétköznapi körülmények között alig van szükség.
Betűtípusok
A Betűtípusok parancsikonra kattintva a WINDOWS\FONTS mappát nyitjuk meg. Ebben a rendszermappában találhatóak az operációs rendszeren telepített betűtípusaink. A felsorolt fontkészleteket dupla kattintással tekinthetjük meg. Lehetőségünk van továbbá új fontkészlet telepítésére és természetesen törlésére is.
Dátum és idő
Számítógépünk órája folyamatosan jelzi a pontos időt és dátumot. Ezt az órát természetesen mi is átállíthatjuk, a Start menü - Beállítások - Vezérlőpult(Dátum és idő ikonra, vagy a Tálcán látható órára kettőt kattintva. Nem csak a dátum és az idő megadására van lehetőségünk, de megadhatjuk azt is, hogy melyik időzónában használjuk gépünket, illetve automatikusan áttérünk-e a téli/nyári időszámításra.
Hálózat
Ha számítógépes hálózatban dolgozunk, a hálózat beállításait módosíthatjuk a Vezérlőpult - Hálózati és telefonos kapcsolatok ikonra kattintva. A hálózati kapcsolatok közük a helyi kapcsolatot választva (jobb egérkattintás, tulajdonságok) módosíthatjuk a hálózati adapteren keresztüli forgalmat a helyi hálózatban (LAN). 
Itt telepíthetjük, konfigurálhatjuk és távolíthatjuk el azokat az eszközöket, amelyek gépünket a számítógépes hálózathoz kapcsolják: hálózati csatolót, kliensprogramokat, hálózati protokollokat, és hálózati szolgáltatásokat. 
A helyi hálózat beállításait, protokollok és szolgáltatások telepítését, annak fontossága miatt, legtöbbször a rendszergazda végzi, így előfordulhat, hogy csak a beállítások megtekintésére van jogosultságunk, módosítására nem.
Hangok
A Vezérlőpult Hangok ikonjára kattintva lehetőségünk van az egyes Windows, Windows Intéző és más (pl. Outlook) eseményekhez hangot rendelni vagy elvenni, illetve kész hangsémákat alkalmazni.
Rendszer
A Rendszer vezérlőpult-ikonra (vagy jobb egérgombbal az Asztalon levő Sajátgép ikonra) kattintva a legteljesebb információkat nyerhetjük gépünkről. 
Az Általános kategória írja le, milyen típusú az operációs rendszer és a számítógép, illetve ki a regisztrált tulajdonosa. 
A Számítógépnév kategóriában tekinthetjük meg, és ha van rá jogosultságunk, módosíthatjuk számítógépünk nevét, hozhatunk létre egy-egy hálózati szegmenshez kapcsolható hálózati azonosítókat, felhasználónév-jelszó párokat tároló beállításokat. 
A Hardverprofil kategóriában létrehozhatunk hardverprofilokat: A hardverprofilok szabályozzák az illesztőprogramok betöltését, ha a hardver megváltozik. Előfordulhat például, hogy egy hordozható számítógéphez különböző hardveregységek állnak rendelkezésre, attól függően, hogy a számítógép asztali vagy hordozható üzemmódban működik. A Windows kizárólag a helyes profil számára szükséges hardver- illesztőprogramokat tölti be. 
A Speciális kategóriában szabályozhatjuk a számítógép teljesítményét befolyásoló beállításokat: az indítást, fájlkezelést, a virtuális memória méretét. Ha másként nem állítjuk be, a Windows a C:\ meghajtón hozza létre a virtuális memóra fájlját, az ún. swap fájlt.
Területi beállítások
Bizonyos alkalmazások a különböző, eltérő nemzeti beállítások (abc-rend, napszak, hónapok neve, pénznem, stb.) kezelésére is fel vannak készítve. A Windows- ban mód van a magyar (vagy egyéb) nyelv és más nemzeti jellegzetességek beállítására, ami megkönnyíti a többnyelvű munkavégzést.
Windows összetevők és alkalmazások hozzáadása és eltávolítása
Ha számítógépünkre új programot szeretnénk telepíteni, használjuk a szoftvertermék telepítőlemezén megtalálható setup vagy install programot. Ha CD-ROM-on kapjuk új szoftverünket, a behelyezéskor a Windows automatikusan elindítja a telepítőprogramot. 
Ha szoftvert szeretnénk eltávolítani számítógépünktől, válasszuk a Vezérlőpulton a Programok telepítése/törlése ikont. A párbeszédablakban jelöljük ki az eltávolítandó programot, majd kattintsunk a Módosítás/Eltávolítás gombra. 
Ha magához a Windows rendszerhez szeretnénk további alkotóelemeket hozzáadni vagy elvenni, válasszuk a Windows összetevők hozzáadása vagy eltávolítása kategóriát. Itt választhatjuk ki a telepíthető, ill. már telepített Windows összetevőket.
Az Indítópult
A gépünk bekapcsolása után gyakran van, hogy mindig ugyanazokat a programokat indítjuk el. Ésszerű, ha ezek a programjaink automatikusan indulnak el, ezzel is gyorsítva a munkakezdést. Ide kerülnek be a víruskereső programok önvédelmi (auto-protect) elemei is, amelyek a Windows indulásával betöltődnek és a háttérben futva felügyelnek a rendszerünkre. Az automatikus programindításra egy speciális mappa, az Indítópult szolgál. Ennek helye: DOCUMENTS AND SETTINGS\FELHASZNÁLÓ\START MENÜ\PROGRAMOK\INDÍTÓPULT. Itt hozhatunk létre parancsikonokat a Windows-ba való bejelentkezéskor automatikusan indítandó programokhoz.

10. Egy operációs rendszerben az állományok kezelésének műveletei és különböző módjai (könyvtár és állományműveletek).


Mappák: szerepük, hogy a lemezeken csoportosítva tárolják a programokat illetve az adatokat, logikailag egybetartozó fájlokat egy helyen tárolhassuk.
Főmappa: a lemez legmagasabb szintű mappája, a lemeztartalom kiindulópontja.
Almappa: egy mappában levő újabb mappa.
Szülő mappa: egy mappa egy szinttel feljebb levő mappája.
Ha létrehoztunk egy fájlt, az a tartalmától függően foglal helyet a háttértárakon. A fájlok nagyságát, méretét byte (bájt)-ban mérjük. 1 bájt szükséges (= betű, szám, írásjel egyéb jel) tárolásához. Nagyobb egységek: 1 kilobájt (kB) = 1024 bájt, 1 megabájt (MB) =1024 kilobájt, 1 gigabájt (GB) =1024 megabájt.
Fájlok, mappák elnevezése: a név maximum 256 karakterből állhat. Nem lehet benne: \ ? : * ” < > | karakterek.
Mappa létrehozása:
     aktuálissá teszem azt a mappát, amiben az új mappát létre kívánom hozni
     Fájl menü/Új mappa parancsot kiválasztom
     Beírom a mappa nevét
Mappa átnevezése:
1.     Kijelölöm azt a mappát, amelyet át kívánok nevezni
2.     Fájl menü/Átnevezés parancsát választom
3.    Beírom az új nevet
Mappa törlése:
1.    Kijelölöm azt a mappát, amelyet törölni kívánok
2.    Fájl menü/Törlés parancsát választom
Mappa másolása:
Vágólap: a memória egy elkülönített része, amelyben átmenetileg tárolódnak az objektumok
1.    Kijelölöm a másolni kívánt mappát
2.    Szerkesztés menü/Másolás parancsát választom
3.    Aktívvá teszem azt a mappát, ahova másolni kívánok
4.    Szerkesztés menü/Beillesztés parancsát választom
Mappa áthelyezése:
1.    Kijelölöm az áthelyezni kívánt mappát
2.    Szerkesztés menü/Kivágás parancsát választom
3.    Aktívvá teszem azt a mappát, ahova áthelyezni kívánok
4.    Szerkesztés menü/Beillesztés parancsát választom

Másolás, áthelyezés másképp (Fogd és vidd módszer):
Intézővel:
1.    Bal oldalon kijelölöm a forrást (ahonnan másolok vagy áthelyezek), hogy jobb oldalt lássam a forrásmappa tartalmát
2.    Bal oldalon a gördítősávon gördítsünk a célra (ahova másolok vagy áthelyezek), hogy lássuk, de NEM kell kijelölni
3.    Az egérrel húzzuk át a JOBB oldalról a másolandó vagy mozgatandó objektumot a BAL oldalon látható cél mappára
Ha MÁSOLNI szeretnék ÉS ugyanarra a meghajtóra másolok (pl.:C:-ről C:-re), akkor a húzás megkezdése előtt le kell nyomni a CTRL billentyűt és a művelet egész ideje alatt lenyomva kel tartani! Különböző meghajtóknál (pl.:C:-ről A:-ra) nem kell a CTRL billentyűt nyomva tartani.
A fájlok másolásánál, áthelyezésénél, törlésénél, átnevezésénél ugyanígy kell eljárni!

Fájlok visszaállítása:
Ha van egy mappában törölt elem, akkor azt a Szerkesztés/Visszavonás paranccsal tudjuk viszzaállítani. Ha több is van, akkor a visszaállítás fordított sorrendben történik (elsőnek az utoljára töröltet).

Visszaállítás Lomtárral:
Lomtár: a winchester egy elkülönített része, amit a Windows 95 a törölt állományok tárolására használ. A Lomtár alkalmazás elindítása után jelöljük ki a visszaállítandó eleme(ke)t, és a Fájl/Előző méret, vagy a Szerkesztés/Visszavonás parancsokkal visszaállíthatók a törölt objektumok.

Állományok kijelölése:
•    Egy állomány kijelölése úgy történik, hogy egyszer rákattintunk
•    Több állomány kijelölésekor, ha
     Az állományok egymás után következnek, akkor kijelöljük az elsőt (rákattintunk), majd lenyomjuk a SHIFT billentyűt, lenyomva tartva kattintunk az utolsó állományon.
     Az állományok nem egymás alatt találhatók, akkor kijelöljük az elsőt, majd a CTRL lenyomása mellett sorra kijelöljük a többit (rájuk kattintunk egymás után, a CTRL billentyűt közben folyamatosan lenyomva tartjuk)
 Az összes állomány kijelölése: Szerkesztés menü/Mindent kijelöli parancsa.


11. Fájlok tömörítése, kicsomagolása, tömörítések típusai

Az adattömörítés célja, a háttértár minél jobb kihasználása. Adattömörítést alapvetően két területen használunk: 
•    Archiválás, azaz adatok hosszú távú tárolása feldolgozás igénye nélkül. ("Félretesszük" az adatokat.) 
•    Adattovábbítás, azaz az adatok szállítása. 
Az, hogy nem használjuk mindenütt az adattömörítést, az indokolja, hogy két pontban megfogalmazható hátrányais van: 
•    Az adatok tömörítve sérülékenyebbek, az esetleg benne "elbújt" vírusok nem felismerhetők. 
•    Az adatfeldolgozás nem lehetséges közvetlenül, csak a kicsomagolás után. 
Az adattömörítés elvemindig az átkódolás. Többféle módszer is van; azt, hogy melyik a leghatékonyabb, több szempont is befolyásolja. A tömörítendő adat típusa szerint más és más módszer a legjobb. 
Példaként az ún. Huffmann-féle kódolást mutatjuk be. (Az átkódolás ebben az esetben is állományra szabott.) Az első lépésben az állományról készül egy statisztika, ebben az egyes kódrészleteket vizsgálják, és a leggyakrabban előfordulót sorolják az első helyre, a ritkábbakat pedig egyre hátrébb. Ezután a leggyakoribb kódot a legrövidebbel helyettesítjük, az egyre ritkábbak pedig egyre hosszabb új kódot kapnak. Lényeges, hogy az új kódok megkülönböztethetőek legyenek folyamatos bitfeldolgozás során, azaz az egyik kód ne kezdődjön úgy, mint egy másik rövidebb (unprefix). Ennek azért van jelentősége, mert az átkódolás során az eddigi egyforma kódrészleteket különböző hosszúságúakkal helyettesítik, és nincs elválasztó jel, tehát egyértelműnek kell lenni meddig tart az egyes kód. A harmadik lépésben az átkódolt állományhoz csatolják az átkódolás kulcsát, és ezzel kész is a tömörített állomány. A tömörítés hatékonyságátjelzi a hatásfok, amelyet a tömörített állomány méretének és az eredeti állomány méretének hányadosaként számolhatunk ki. Rövid fájlok esetén előfordulhat olyan eset is, hogy a tömörített állomány hosszabb lesz, mint a tömörítetlen. Ennek oka, hogy le kell tárolni olyan információkat is, amelyek függetlenül a fájl méretétől majdnem mindig ugyanakkorák. Ilyen például a fent említett átkódolási kulcs. A tömörítést, bár az elv ugyanaz, kétféle megközelítésben szokás használni. Meghajtó tömörítésesetén, látszólag megnő a háttértár mérete. Az ilyen meghajtók kezelése operációs rendszer szintű feladat, hiszen az ott található állományokat mindig ki kell csomagolni feldolgozás esetén. Általában egy segédprogram végzi a kezelést. (Például ilyen a MS-DOS 6.xx esetén a DoubleSpace program, vagy Windows '95 esetén a SpaceDrive program.) Állomány tömörítésesetén az állományokat ún. archívumokba rakhatjuk, amelyekben tömörített formában vannak tárolva. Ilyen esetben az archívumok kezelését külön programok végzik. (A legismertebb ilyen programok az ARJ, PKZIP, RAR. Ezek parancsorientált programok, de léteznek Windows-os felületűek is, mint például a Winzip és a Winrar.) A grafikus felületű WinZip és WinRar kezelése sokkal könnyebb, mint a régi DOS-os tömörítőké. Könnyen elsajátítható a kezelése


12. Vírusok

A vírusok föbb jellemzői:
  -A szakirodalom szerint vírusnak nevezzük azokat a programokat,mely külön parancs nélkül önmagáról másolatokat készit!
Ezen kívül a vírusokat jellemzi,hogy:
  -rejtözködik a felhasználó (és a vírusfelderitö programok) elöl!
  -adott esemény bekövetkeztekor valamilyen (általában pusztitó) tevékenységet hajt végre!
  -általában kis méretüek (néhány száz byte!!)
A vírusok nem éppen barátságos tulajdonságuak! Alattomosan várakoznak egy meghatározott
esemény bekövetkezésére. A várakozási idö alatt, amennyire csak az adott vírustól telik,
reprodukálja önmagát, azaz "szaporodik", és igyekszik olyan poziciokat kiépiteni, amely biztositja
számára a "túlélést"

A vírusok típusai:
Minden vírusnak elsödleges célja, hogy a számitógép memoriájába kerüljön. Itt a vírus kaparintja
meg azoknak az operácios rendszer részeknek a vezérlését, melyek  eredményeként a vírus 
képes irányitani a számitogép input-output müveleteit. A vírus a memoriában marad, és minden
további fájlt megfertöz, ami a memoriába kerül (azaz elinditunk) ill.azokat a lemezeket ,amelyeket
használunk.

A vírus által kiszemelt "áldozatok" programfájlok, adatfájlok, háttértárak vagy maga a teljes 
háttérterüket, esetleg maga a hardver!

Csoportosithatjuk a vírusokat müködési mód, a fájlokra irányuló támadás szerint is, mint ahogyan
a DOS parancsokat is többféleképpen csoportosithatjuk!

A vírusok lehetséges csoportosítása:
Boot vírusok: a lemezek boot szektorát fertözi
Fáljvírusok: a programokat fertözi meg
Adatvírus: elsösorban WORD ill.EXCEL dokumentomukat fertöz.

A vírusok mindig valamilyen eseményhez kötödöen pusztítanak!
Ez az esemény lehet az is, hogy elinditjuk a vírusos programot. (legtöbbször)
Lehet egy dátum, például: péntek13,
Lehet idöpont, például: "ötórai tea" nevü  vírus
Lehet a rendszer inditásszámától függö, például: MIX/1
Ha megfertözött a lemezen bizonyos számú vagy minden fájlt!
Vannak víruscsoportok, melyek kiváloan együttmüködnek. Több együttmüködö vírus 
együttes jelenléte egy számitógéprendszeren mozaikvírust alkot.

Felismerés:
A számitógépsebessége csökkenhet! Programjaink is lelassulnak! A winchesteren egyre kevesebb e szabad hely, és nem tudnak arról, hogy közünk lenne a változáshoz! Korábban müködö programjaink nem futnak!Egyre több lesz az olvasási hiba a lemezen! Floppy formázásakor szinte minden lemezen hiba lesz! Egyéb zavarok: (betüpotyogás,kukac,amely a betüket megeszi stb.)

A megelözésére különös gondot kell forditani. Saját biztonsági rendszabályok bevezetésén túl                                      
a jogtiszta programok használata, a rendszeres biztonsági másolatok készitése jelentösen
csökkentik az adatvasztést.

Vírusprogramok csoportositása:        

I.osztályozás:
Logikai bomba: Olyan trójai program,amely azért marad a számitógépes rendszerben, hogy
bizonyos körülmények között aktiviziálodjon.

Baci: Olyan önálló program,mely végrehajtásakor saját maga másolatát küldi át más felhasználokra
, vagy rendszerekre. Nem törekszik a rendszerforrások kiemeritése.

Patkány:A rendszer bizonyos eröforrásit (CPU-idö,lemezterület stb.) teljesen kimeriti
azáltal, hogy korlátlanulsikszorozza önmagát.

Programpestis:Olyan program, amely más programokat, illetve adatokat veszélyeztet
vagy megkisérli a rendszer biztonságának áttörését.

Idözített bomba:Olyan logikai bomba,amely egy adott idöpontbanaktivizálodik.(Micheiangeio)

Trojai program:Minden olyan program ide tartozik, amelyet úgy terveztek, hogy olyan
tevékenységet is végrehajtson, amelyet a felhasználó nem akart elvégeztetni.(AIDS vírusok)

(Szükebb értelemben vett) Vírus:Olyan program amely más programokat módosit úgy, hogy 
ezek a továbbiakbantartalmazzák a vírusprogram másolatát:

Programféreg:Olyan program, mely önmaga másolatait terjeszti a hálozatban.

II.osztályozás:
Bootvírusok:A winchester vagy floppy boot szektorának felügyeletét 'kezükben' tartó vírusok.
Ez azért veszélyes, mert a rendszer az inditáskora master boot rekord tartalmát olvassa be legelöször. Így a vírus már  rendszer inditásakor aktivizálodik.

Programkódot módosító vírusok:A legelterjetebb víruscsalád. A vírus-általában a
futtatható-programok kódját változtatja azáltal, hogy saját kódját-és estleg egyéb megtévesztö jeleket- írja bele  a programszövegbe. Ez a program meghosszabbodásával jár.

Lopakodó, alakváltó vírusok:A 'fejletebb'vírusok közé tartoznak,hiszen hosszukat, terjedési
algoritmusukat, sajá víruskodjukat is állandoan  változtatják.(a Typo boot, a magyar Phantom ,a Vacsina)

Hardvervírusok:
a.,Az EEPROM-mal rendelkezö gépek esetében a ROM-t megváltoztatják saját kényük és 
kedvük szerint.

b.,A számitógépet felépitö épitöelemeknek egyre több sebezhetö pontjuk van. A hardver módositó vírusok ezeket a 'kiskapukat' használják ki. Pár másodperc alatt fizikailag teszik tönkre a rendszert.

A vírusfertözés frekventált helyei:
a.,A winchester partícios táblája

b.,A winchester vagy a floppy lemez boot szektora

c.,EXE,COM és  overlay file-ok

d.,speciális esetben a COMMAND.COM és az IBMBIO.COM fertözése

e.,gyakran 'átvernek' a vírusok minket: a  fertözött EXE file-t COM-má nevezik át, így a víruskeresö ebben a COM file-ban nem is fogja keresni az EXE vírust.

Fontos tehát a vírusok elleni védelem. 3 féle vírus ellen használható program van. Az első csoportba a vírust felderítő programok tartoznak. Ezek csak felderítik, nem írtják a vírust (pl:SCAN). A második csoportba tartoznak a felderítő ÉS írtó programok. Ilyen pl: az F-PROT… Ma azonban egy 3. féle vírusvédelmi eljárást használunk. Ezek az állandó vírusvédelmet biztosító programok. Az operációs rendszer futása közben állandóan figyelik a rendszert ezek a programok. Ilyen pl: a VSHIELD, Panda Antivirus…Ezek állandóan figyelik az input/output folyamatokat, így folyamatos védelmet szolgálnak.

A vírusirtás:
A vírusirtás  legjobb formája a megelözés. Amelyik gépen dolgozunk, annak a winchesterét és a használt floppykat ellenörizzük víruskeresö program segitségével. Tömöritett file-ok kicsomagolása
után érdemes ellenörizni a báziskönyvtár tartalmát, hiszen elég sok estben a víruskeresö a tömöritett
file-okban a vírust nem találja meg. A víruskeresésre sok speciális software készült.


13. Egy operációs rendszer karbantartó és hibakezelő szolgáltatásainak ill. segédprogramjainak kezelése, lemezkarbantartás.


A Windows 95-nek beépített része a DriveSpace lemeztömörítő. A Windows 95 az alaptömörítést 32-bites virtuális eszközmeghajtóval végzi; ettől nagyobb teljesítménnyel tömörít, mint a meglévő valós módú lemeztömörítők, ezenfelül konvencionális memóriát tesz szabaddá az MS-DOS alapú alkalmazásoknak.
Az MS-DOS alapú segédprogramok használóinak semmit sem kell változtatniuk a már meglévő komprimált fájlköteten, és semmit sem kell tenniük ez ügyben a Windows 95 telepítésekor.
A Disk Defragmenter (Töredezettségmentesítő) az adatok átrendezésével megszünteti a lefoglalt lemeztartomány töredezettségét a merevlemezen, s ezzel javítja a lemez hatásfokát. Az adatok átszervezése csökkenti azt a lemezterületet, amelyet a Windows 95-nek át kell vizsgálnia, mire megtalálja a kívánt információt. Az MS-DOS-os lemezrendező segédprogramtól eltérően a Disk Defragmenter egy grafikus alkamazás, amely a Windows 95-tel futtatható.

Lemezek formázása:
A lemezt első használat előtt meg kel formázni ,azaz kialakítani az írási-olvasái formátumát, elő kell készíteni az adatok, információk fogadására, tárolására. Formázáskor a lemezen koncentrikus körökben sávokra, majd a sávokat sugárirányban szektorokra osztják.
Használt lemezeket is meg lehet formázni, de ilyenkor a lemez előző tartalma elvész, egy üres lemez keletkezik.
Formázás menete:
1.    Tegyük a gépbe a formázandó hajlékony lemezt
2.    Keressük meg a Sajátgépben vagy az Intézőben a hajlékony lemez betűjelét. Legyen ez az aktív (kattintsunk rá)
3.    Válasszuk a Fájl menüből a Formázás... parancsot
4.    A párbeszédablakban választhatunk:
    A lemeznek címkét
    Gyorsformázást, ha már volt formázva a lemez. Ilyenkor törli a lemez tartalmát, de nem végez ellenőrzést.
A winchester formázása azonban (ha a rendszer az adott meghajtón van) már nem oldható meg a Windows futása alatt. Parancssorban kell végrehajtani ezt. A teljes formázást a format (meghajtó): paranccsal hajtjuk végre. A /q hozzáadása esetén gyorsformázást hajt végre a gép( tehát csak a könyvtárszektort törli, az adatokat valójában nem!!!). Ez gyorsabb, de fontos adatok esetén nem biztonságos, mert visszaállítható az eredeti állapot( abban az esetben, ha még nem írtak semmit a frissen gyorsformázott merevlemezre).

14. Hozzáférési jogok és azonosítás hálózati rendszerben, adatvédelem

A hálózati operációs rendszer védelmi szintjei:
    felhasználói név, jelszó, időkorlátozás, stb.
    felhasználói jogosultság
    tartalomjegyzékek hozzáférési jogosultsága (mit lát, mihez fér hozzá)
    attribútumok (a file-ok, a tartalomjegyzék önmagában is védhető)
Be- és kijelentkezés:
A rendszergazda (supervisor, admin) az egyes felhasználókat csoportokba szervezheti. Az egyes csoportoknak biztosítja: 
    mely könyvtárakat, köteteket
    milyen jogokkal érhet el (pl.: írhat, olvashat, de nem törölhet stb.)
    ha engedélyezi, a jelszót a felhasználó is módosíthatja, illetve meghatározott időnként változtatásra kötelezheti
Bejelentkezés után láthatóvá válnak a meghajtók, kötetek. A-tól E-ig általában lokális, F-től Z-ig általában hálózati. Nem feltétlenül fizikai, lehet csak logikai terület. 
Jogosultságok:
A)    Felhasználói jogok: 
    keresési jog (search, file scan)
    olvasási jog (read)
    írási jog (write)
    létrehozási jog (create) (ha nincs mellé olvasási, írási joga, többé nem fér hozzá lezárás után)
    törlési jog (erase, delete)
    módosítási jog (modify) (átnevezés, attribútum módosítása)
    hozzáférési jog (acces control) (más felhasználók jogait korlátozhatjuk a saját jotgosultságon belül)
    rendszergazda jog (supervisor, admin) (minden jogosultság; nem korlátozható; ő állítja be egyes felhasználók jogait)
B)    Csoportjogok:
Ha egy felhasználó tagja egy csoportnak, a csoportjogokat automatikusan „megörökli”. 
A csoportjog összeadódik a felhasználói joggal.
Hozzáférési jog és elérési jog közötti különbség: a hozzáférés a struktúrára vonatkozik, az elérés – ha egy könyvtárban csak bizonyos állományokhoz juthat hozzá. 
A hozzáférési+elérési jog=EFFEKTÍV JOG
HÁLÓZATI TŰZFALAK:
A számítógépes hálózatok terjedésével egyre fontosabb szerep jut a biztonságnak. Ennek egyik eszköze egy olyan kapcsolódási pont kialakítása, amely ellenőrzi a kimenő és a bemenő forgalmat is. Ez legegyszerűbben a hálózati rétegben valósítható meg a be- és kimenő csomagok ellenőrzésével.
Az olyan eszközöket, amelyeket a hálózatok kapcsolódási pontjain helyezünk el, és céljuk, hogy biztonsági szempontból ellenőrizzék a forgalmat, hálózati tűzfalaknak nevezzük. A gyakorlatban nagyon sokféleképpen beállíthatjuk, a teljes tiltástól a maximális engedékenységig. Működési elvük alapján  a következők lehetnek:
    csomagszűrő tűzfalak,
    dinamikus csomagvizsgáló tűzfalak,
    proxy, vagy alkalmazási tűzfalak.
A legegyszerűbb a csomagszűrő tűzfal. Ezek megvizsgálják az összes bejövő tűzfalat, majd a kapott információkat összevetik a beállított szabályaikkal. (Egy bizonyos cím tiltása, hamis IP-cím, stb.)
Fejlettebb technológia a dinamikus csomagvizsgálás. Az ilyen tűzfal nem csak az egyes csomagokat vizsgálja, hanem nyilvántartja a létező hálózati kapcsolatokat, adatkérelmeket. Így pontosabb döntéseket tud hozni egy csomag átengedése, vagy visszautasítása terén.
A proxy-tűzfal lényege az, hogy az általa összekapcsolt hálózatok között nincs közvetlen kapcsolat. Ehelyett csak egy bizonyos alkalmazáshoz kapcsolódó forgalmat engedélyez. A belső hálózat tehát sohasem kommunikál közvetlen módon külső hálózattal, csupán bizonyos alkalmazásokhoz tartozó adatok továbbítódnak a proxy felé. További előnye, hogy az adott alkalmazáshoz tartozó minden adat áthalad rajta, megteheti, hogy ezeket ideiglenesen eltárolja, és ha más felhasználó ugyanazt az adatot kéri, akkor nem kell azt újból a külső hálózatból beszereznie. Ez felgyorsíthatja a hálózati forgalmat.
Természetesen abszolút biztonság nincs, de egy jól beállított tűzfallal jelentősen növelhetjük a védelmet.


15. Az Internet kommunikációs szolgáltatásai. A Web felépítése és sokszínűsége.

Az Amerikai Egyesült Államok, mint katonai nagyhatalom fejlesztette ki az első nagyszámítógépes hálózatot. Ezt a hálózatot ARPANET-nek nevezték. Az ARPANET a 70-es évek végére ARPA-Internetté alakult, melynek irányítója a pentagon volt. 1985-86-ban MILNET-re (katonai hálózat) és Internetre bomlott. Az Internet egy világméretű számítógép hálózat, amely a különböző rendszerű számítógépek között egy egységes hálózat nyelv segítségével (Internet Protocol) kommunikációt teremt. 

A WWW (World Wide Web), vagy más néven Web mára már az Internet legnépszerűbb szolgáltatásává vált, maga mögé utasítva a Gophert. Szabványos protokollja a HTTP (HyperText Transfer Protocol), míg az alkalmazott leírónyelv a HTML (HyperText Markup Language). A böngészők kezdettől fogva nem csupán a HTTP, hanem az egyéb fontosabb protokollon (FTP, Gopher, News) keresztül is képesek voltak megoldani. Az első igazán jól használható böngésző szoftver volt az NCSA Mosaic nevű programja. Kicsit később, ám semmivel sem lemaradva látott napvilágot a Netscape Navigator. A Microsoft is megjelentette böngészőjét, az Explorert. Az utóbbi kettőre mondhatjuk, hogy ma már nem csupán egyszerű Web böngészők, hanem komplett rendszert alkotnak, azt mondhatjuk, hogy teljes értékű kliensprogramok, amelyek az összes fontos és népszerű Internet szolgáltatás elérésére és kezelésére képes. Web böngészővel elérhetjük a különböző levelezési listákat, a böngésző képes a hálózati fájl (FTP) archívumok kezelésére. 

Az Internet felépítését nehezen lehet meghatározni. Ez egy szövevényes és vegyes hálózat, ami rengeteg szerverből, csomópontból áll. Vannak egyénien és csoportosan csatlakozók. A nagyobb hálózatok kisebbekre bonthatóak. Sajnos az óriási méretből adódóan az illegális dolgokat művelő hackereket nehéz megállítani, a vírusok az egész Internetet képesek megfertőzni. Azonban előnyök is származnak a méretből. Mivel szövevényes és több „bejárható út” van egy-egy konkrét pont felé, nehezen tudna összeomlani az egész Internet. És persze az előnyök javát még ki is hagytam. A világ másik oldalával tarthatunk kapcsolatot, maga az egész Internet egy kifogyhatatlan információs tár(emberi mértékkel nézve).

IRC: A népszerű "party line" telefonos szolgáltatáshoz hasonlóan az interneten is létezik olyan szolgáltatás, amely hasonló a talk-hoz, ám többen társaloghatnak egyidőben. Ez a szolgáltatás az IRC (internet Relay Chat). Az IRC szolgáltatás több logikai csatornát biztosít, melyeken különböző témákban lehet beszélgetést folytatni az oda bejelentkezett felhasználókkal. A magyar IRC-használók leginkább a #magyar csatornára jelentkeznek be. Ezek a csatornák éjjel-nappal üzemelnek.

Az FTP (File Transfer Protocol), mint ahogy már a nevéből is következik, a hálózaton keresztüli adatátvitelt, nagy méretű állományok mozgását teszi lehetővé. Csak úgy, mint a legtöbb Internet szolgáltatás, ez is Szerver-kliens architektúrákban működik, tehát a külön fájlokat FTP szerverek tárolják, ezekre lehet az FTP kliensprogramokkal felcsatlakozni, ott az állományok között böngészni. Eredetileg az FTP szolgáltatást Unix rendszereken fejlesztették ki. Az anonymous FTP szerverek megteremtik annak a lehetőségét, hogy nagyméretű szoftverkönyvtárakat létesítsünk, amelyek teljesen nyilvánosak, bárki szabadon letöltheti a különböző shareware és freeware programokat. 

Az URL (Uniformed Resource Locator) a Web-en elérhető bármely dokumentum, fájl, adat, egyszóval erőforrás helyét meghatározó szabványos leíró. Az URL megmondja, hogy az adott erőforrás milyen protokollon keresztül, mely számítógépen, azon belül milyen elérési úton és milyen alkalmazási címen lehet elérni. Természetesen egyedi, nincs két egyforma erőforrás, melynek ugyanaz lehetne az URL-je. 

Az elektronikus levél (elektronik mail) ugyanolyan szövegfájl, mint az eddig megszokott. Sokféle levelezőprogram jelent meg a piacon. 
•    Netscape Navigator
•    Microsoft Internet Explorer
•    Opera
Az e-mail részei:
Fejrész:
•    Received: ez a rész tartalmazza azoknak a szervereknek a nevét, amelyeken a levelünk áthalad, amíg hozzánk eljutott. 
•    From: ez a rész tartalmazza a levelet küldő e-mail címét.
•    Date: ez a rész tartalmazza a levél feladásának időpontját. 
•    To: ez a rész tartalmazza a címzett e-mail címét.
•    Subject: ez a rész tartalmazza a levél tárgyát. Nem kötelező kitölteni. 
•    Reply-to: ez a rész tartalmazza a levelet küldő értesítési címét. 
•    Cc: ez a rész tartalmazza azoknak a címét, ahova még el szeretnénk küldeni a levelet.
•    Bcc: a To és Cc mezőben felsorolt e-mail címtulajdonosok nem fogják tudni, ki kapott még a levélből másolatot.
Törzs: ez a rész tartalmazza a címzettnek küldendő szöveget. 
Aláírás: ez egy olyan fájl, amit bizonyos beállítások után levelezőprogramunk automatikusan minden elküldött levelünkhöz hozzácsatol. 

A HTML dokumentum nagy előnye más dokumentumokkal szemben a hivatkozás szerinti összekapcsolás. Egy dokumentumhoz más dokumentumokat kapcsolhatunk, ezek lehetnek lokálisak, vagy távoliak egy másik gépen, a HTML nem tesz megkötéseket erre vonatkozóan. Az összekapcsolást végzik az úgynevezett linkek, amelyek segítségével a lapok között böngészhetünk, barangolhatunk keresztül kasul az Interneten anélkül, hogy akár egyetlen e-mail címet is be kellene gépelnünk. Egy link alapvetően három féle lehet:
•    A kurrens dokumentumon belül egy másik hivatkozásra mutató link (ofszet)
•    A kurrens gépen egy másik dokumentumra mutató link (lokális URL)
•    Általános link (globális URL)
Mindháromnál nagyon fontos a hivatkozások és a fájlnevek konzekvens használata. Nagyon kell ügyelnünk arra, hogy a fájlok neveit és az ezekre mutató hivatkozásokat betűhelyesen adjuk meg, mindig gondoljunk arra, hogy ha lapjainkat egy Unix rendszerre tesszük fel, kis és nagybetűk különbözőnek számítanak. Az ofszet típusú hivatkozásokat általában akkor alkalmazzuk, ha egy viszonylag nagyobb terjedelmű HTML lapon akarunk a dokumentum különböző pontjaira ugrani. Az ugyanazon a szerveren található másik dokumentumra mutató linknél igen egyszerűen a megfelelő dokumentum nevét kell megadni. A HTML lap az Internet bármely más dokumentumára, tágabb értelemben erőforrására hivatkozhat. Ebben az esetben komplett URL-t kell megadnunk hivatkozásnak. 

Napjainkban az élet minden területén hallhatunk az Internetről. Ma már bárki letölthet programokat, dokumentumokat, levelezhet, megrendeléseket adhat le, filmeket nézhet, vizuálisan csatlakozhat egy nem lokális géphez, vagy csak egyszerűen barangolhat az Interneten. Ma már egyre többen használják vásárlásra, filmnézésre, levelezésre.


16. Adatkeresés az interneten – tematikus és kulcsszavas keresés.

Egy olyan szövevényes, így átláthatatlan rendszeren, mint az Internet, szükség van bizonyos keresőprogramokra. Ezeket már évekkel ezelőtt elindították, mára nagyon kibővültek az adattárai és zsolgáltatásai a különböző kereső programoknak(oldalaknak).A keresőprogramok bizonyos rendszerességgel indexelik az internet egész tartalmát. A keresendő kifejezést beírva, a rendszer végigböngészi, hogy a keresett kifejezés hányszor található meg. Amennyiben találatot észlelt, akkor egyszerű linkként felkínálja nekünk azt, és rákattintva pillanatokon belül eljuthatunk a kívánt oldalra. A keresőprogramok találati aránya attól függ, hogy milyen gyakorisággal és mekkora tárterületet képes a rendszer indexelni és megvizsgálni adott időegység alatt. A fejlett és intelligens keresőrendszereket használva lehetőségünk nyílhat arra, hogy külön keressünk szövegre, audioállományra, képre. Lehetséges csak a kiválasztott nyelvhez csatlakozott tartományban keresni. Módunkban áll tartalmi lebontásban keresni (például politika, tudományok, sport).
A legismertebb keresőoldal a Google.com. Adattára a legnagyobb az egész Interneten, tehát a legtöbb találatot képes adni. Vannak akik más oldalakat preferálnak inkább. A Google egyik nagy ellenfele pl: a YaHoo. Alapból nem kereső oldalakon belül is találhatunk keresést. Némelyikek hivatalos keresőoldalakhoz csatlakoznak, de léteznek belső keresésre szolgáló keresők is. Ha egy weboldal túl nagy arra, hogy könnyedén megtaláljuk rajta, amit akarunk(pl: adattárak, fórumok, kiterjedt tevékenységet végző oldalak(pl:NASA)), akkor a weboldalon belül is rákereshetünk egy adott dologra.
Keresésnél általában több kulcsszavat kell használnunk, ugyanis hihetetlenül sok találat képes kevés kulcsszóval bejönni. A szavak között + jelet használva a keresésben az összes olyan oldalt behozza a kereső, ami tartalmazza az adott szavakat. A keresés eredményeként az első pár behozott oldal az összes kulcsszavat tartalmazza. Ha az adott szókapcsolat sehol sem található, a keresés eredménytelen. Ilyen esetben ajánlatos kivenni a keresett szókapcsolatból egy-egy szót. A – jel használatával kizárhatunk bizonyos szavakat a keresésből. Lehet keresni úgy is, hogy egy mondatot írok be a keresőbe. Így is sikeres lesz a keresés, a kereső az általunk kihagyott + jeleket(általunk nem látva) a helyére rakja és úgy keres. Azonban közel sem annyira hatékony, mint a kulcsszavas keresés. Az u: használatával csak az URL címben keresi az adott szavakat. A t: segítségével csak a title-ben keres a program. A „” közé zárt szavak segítségével PONTOS keresés hajtható végre. Azonban így, ha nem talál pontosan ilyen kifejezést a program, nem ad találatot, pedig lehetséges, hogy az általunk keresett dolog száz, meg ezer oldalon megtalálható. Némely keresőoldalon a +,- ... jelek helyett logikai szavakat lehet használni(pl:OR, AND…).


17. Elektronikus levelezés. Mit tudnak a levelezőprogramok?

Az elektronikus posta (e-mail) olyan rendszer, amelynek segítségével más felhasználók számára fájlokat vagy üzeneteket küldhetünk. A küldő és a fogadó fél azonos vagy különböző típusú számítógépeken dolgozhat. Az elektronikus posta hasonlóan működik a mindennapi életben már megszokott postai szolgálathoz. A hálózathoz csatlakozó felhasználók mindegyikének saját postaládája van. Amikor ide valamilyen postai küldemény érkezik, az mindaddig ott marad, amíg el nem olvassuk és ki nem töröljük. A hagyományos postához hasonlít az is, hogy a felhasználó számára csak akkor tudunk üzenetet küldeni, ha ismerjük a címét. Ha a postai rendszer valamilyen oknál fogva nem képes az üzenet kézbesítésére, akkor mindent megtesz annak érdekében, hogy azt a küldő félhez visszajuttassa, bár félrecímzett üzenet esetében előfordulhat, hogy az üzenet útközben valahol "elveszik". 
Az elektronikus posta azonban nemcsak arra alkalmas, hogy az ismerőseinkkel levelezzünk, hanem iratok továbbítását, könyvek elektronikus változatának megszerzését is biztosítja, mint az elektronikus újságokhoz való bejelentkezést, vagy egyéb olyan információ megszerzését, amit számítógépeken tárolnak. Az elektronikus posta segítségével még adatbázisokban is lehet keresni. Ha az e-mail segítségével üzenetet akarunk küldeni, akkor ismernünk kell a fogadó címét, valamint azt, hogy a különböző témacsoportokba vagy elektronikus sajtóba bejelentkezzünk. 
Annak ellenére, hogy az e-mail felhasználásával különböző fájlok (pl. WordPerfect-ben vagy Excelben megírt táblázatok) továbbíthatók, ha a fogadó fél nem az általunk használt levelezőprogramot használja, vagy nem tudja, hogy a beérkező fájl milyen formátumban van, az üzenetet esetleg nem lesz képes elolvasni. Ezért amikor csak lehet sima szövegfájlokat (ASCII) továbbítsunk, mert ezek minden számítógépes környezetben használhatók. 
Több levelezőprogram is létezik (Eudora, Microsoft Exchange, Pegazus-mail, Microsoft Outlook és Outlook Express, Netscape Mail, stb.) melyeknek a használata ma már rendkívül egyszerű. Nincs más dolgunk mint beírni a címet, esetleg csatolni egy fájlt a levélhez, valamint megírni a levelet, és az máris küldhető. A későbbiekben az Outlook Express levelezőprogrammal ismerkedhetünk meg. 
Az elektronikus levelezés esetében érdemes betartanunk néhány szokást, íratlan szabályt. Az e-mail hőskorában szinte kizárólag angol nyelven folyt a kommunikáció, más nemzetek eltérő karaktereivel ezért egyes régebbi levelezőprogramok mostohán bánnak; ha ilyet használunk, érdemes tehát egy ékezetes betűket (áéíóöőúüű) tartalmazó próbalevelet küldenünk akkor, ha a címzettel először vesszük fel a kapcsolatot. A legfontosabb, hogy fogalmazzunk tömören. A címzett esetleg naponta nagy tömegű levelet kaphat, és ilyenkor bosszantja a terjengős levél. A zaklató, sértő levelek küldését az Internet-szolgáltatók vagy a rendszergazdák a hozzáférés megvonásával "díjazhatják". Ugyanígy tartózkodni illik az ismeretleneknek való, nagy mennyiségű reklámlevél küldésétől is. 
A személyes beszélgetéskor mondanivalónk megértését és értelmezését segíti a mimikánk és a hanglejtésünk. Az elektronikus levelezésben ez nem jelenik meg, de léteznek áthidaló megoldások. a CSUPA NAGYBETŰS szöveg indulatot, ordítást jelez, ezért csak akkor használjuk, ha ez kifejezett szándékunk. Ha valamit _hangsúlyozni_ kívánunk, az tegyük aláhúzásjelek közé. Gyakran segíthetjük az olvasót az érzelmi állapotunk megfejtésében is, erre szolgálnak az ún. smiley-k, az egyszerű írásjelekből álló alakzatok, amelyek 90 fokkal elforgatva emberi arcra hasonlítanak. Ilyenek például: :-) vagy :-( esetleg ;-) 
Az elektronikus levelezés tömörségét elősegítendő kialakult néhány rövidítés, amelyet itt, vagy például vitafórumokon használhatunk. Gyakori rövidítés a leggyakrabban feltett kérdéseket és válaszokat tartalmazó, ún. FAQ (Frequently Asked Questions, GYIK), vagy a szerény véleményem szerint (szvsz, IMHO, In My Humble Opinion). A buta, vagy felesleges kérdést feltevő kezdőknek válaszolhatja a számítógépes guru, hogy olvassa el a szoftverhez/hardverhez tartozó kézikönyvet, mert a kérdés annyira evidens, hogy ott is megtalálható (RTM, Read The Manual). Persze az is megeshet, hogy a földön fetreng majd a nevetéstől (ROTFL - Rolling On The Floor Laughing)... 
Annak a több millió embernek szerte a világon, aki a Hálózatot használja, mind megvan a saját e-mail címe. Az egyre növekvõ számú ún. “kapcsológép” (“gateway”) napról napra mind több és több embert köt be a Hálózatba. 
Az elektronikus posta alapelve hasonló a hagyományos postához. Leveleket tud küldeni az embereknek az e-mail címükre, másrészt, õk írhatnak az Ön saját elektronikus postafiókjába. Elõ tud fizetni magazinok és újságok elektronikus megfelelõire. 
Az elektronikus levelezés elõnyei a hagyományossal szemben: 
•    a sebessége, az üzenet napok helyett órákon, perceken vagy akár másodperceken belül eljut a világ másik végébe, 
•    adatbázisokat és file archívumokat is lehet használni e-mail útján. 
És telefonnal szemben: 
•    akkor küldheti el az üzenetet, amikor az Önnek a legmegfelelõbb, a partnerei pedig akkor válaszolnak, amikor nekik a legjobb, 
•    hatalmas tömegû levelezést lehet lebonyolítani néhány fillérért – még akkor is, ha a címzett éppen a világ másik végén van. 
Amit a levelezõ rendszerekrõl feltétlenül tudni kell 
A különbözõ levelezõ rendszerek más-más utasításkészlettel dolgoznak, de alapjaiban mindegyik ugyanazokat a feladatokat képes végrehajtani. Az alapvetõ funkciók, a következõek: 
•    levelek fogadása és olvasása (get, read), írása (create, composite), küldése (send), 
•    lemezre, vagy más adathordozóra való mentése (copy, save), törlése (delete), 
•    válaszadás a kapott levélre (reply), a kapott levél továbbküldése (foward), 
•    aláírás (signature) szerkesztése, 
•    file kódolása, csatolása a levélhez (attach). 
Levélcím, Internet címek 
Az levélcímek két részbõl állnak. Egy felhasználói név (username) és egy cím, a kettõ között a @ jel található. Ez a “kukac” az angol “at” szót jelenti, vagyis arra utal, hogy ez a felhasználó HOL található meg. A username az adott felhasználó azonosítója az ottani hálózaton. Ez általában valamilyen kapcsolatban van a rendes névvel (már akkor, ha emberrõl van szó). A cím második részét domain-nek szokták nevezni. Ez azt a gépet azonosítja, amin az adott felhasználónak az account-ja van. Ha ezt értelmezni akarja, akkor célszerû hátulról kezdeni. Az utolsó egység az országra, vagy az intézmény jellegére utal. Egy rövid lista azokról, amikkel a legtöbbet fog találkozni: 
EDU    Oktatási intézmény az Egyesült Államokban
COM    Kereskedelmi cégek az Egyesült Államokban
GOV    Amerikai kormányszervezet
NET    Nagyobb Internet szolgáltató, vagy hálózat
MIL     Amerikai katonai szervezet
ORG     Amerikai nonprofit vállalatok
HU    Magyarország
CA     Kanada
…    és a többi ország (kétbetûs) kódja
Ez elõtt található a cég vagy intézmény neve. Ha még ez elõtt is van valami, az vagy a cégen belüli részleg nevét, vagy egy számítógép nevét jelöli.
Header (fejléc) és aláírás 
Ha kap egy levelet, akkor általában nemcsak magát az üzenetet kapja meg, hanem egy pár soros fejlécet is. Ez a legtöbb esetben nem tartalmaz az átlagos felhasználó számára lényeges információt, de néha fontos lehet tudni, hogy merre járt a levele. A fejléc az alábbi részeit és azok tartalmát az alábbiakban részletezzük. 
“From”: azt a címet tartalmazza, ahonnan a levél jött (nem feltétlenül az, ahova válaszolnia kell!). 
“Received”: azoknak az állomásoknak a neveit, és a használt protokollokat tartalmazza, amelyeken a levél keresztülment. Minden levél esetében van legalább egy ilyen sor. Ha a levél nagyon “kavargott” a világban, akkor 10 fölé is mehet ezeknek a soroknak a száma. Egy levélnek általában 4-5 ilyen sora van. 
“Date”: a levél elküldésének dátuma. 
“Message-ID”: egy egyedülálló azonosító. Általában a levelek útjának követésére használják, de a USENET leveleknél is fontos szerepe van. Erre késõbb térünk rá. 
“To”: a címzett email címet tartalmazza. Lehet, hogy egy levelet több helyre küldtek, ilyenkor vesszõvel vannak elválasztva a címek. Ha több embernek küldték a levelet, akkor lehet, hogy nem a “To:” mezõben vannak felsorolva, hanem egy “Cc”: mezõben. A “Cc:” a “Carbon Copy” rövidítése. A Carbon Copy-hoz hasonló a “Blind Copy”. Ez is több embernek van elküldve, de a nevek nem jelennek meg a fejlécben. 
Ha a feladó nem szeretné, hogy arra a címre válaszoljon, ahonnan a levél jött, hanem megad egy másikat (hasznos lehet például levelezési listáknál), akkor ezt a “Reply-To”: után találja meg. Néhány levelezõprogram ezt kezeli, és ha válaszol, akkor egybõl erre a címre ír, néhány program azonban erre nem képes, és Önnek kell ezt figyelnie. 
Ezután jön maga a levél, majd egy aláírás (signature, sig). 
Visszapattant levelek (bounced mail) 
Visszapattant (bounced) levélnek nevezik azokat a leveleket, amelyeket Ön küld, de valami miatt nem éri el a címzettet, ezért visszakerül Önhöz. 
Miért nem lehet elérni a címzettet? Például elgépelte a címét. Ez a leggyakoribb eset. Ilyenkor javítsa ki a címet, és küldje el újra a levelet. 
Egy másik eset, amikor “Unknown user” hibaüzenetet kap. Ez azt jelenti, hogy a usernév, amit megadott (a “@” elõtti rész) nem létezik az adott rendszeren. Ez lehet megint elgépelés, vagy más userneve van a címzettnek. Ilyenkor megkérdezheti az ottani rendszer postmaster-ét, hogy mi lehet a címe a keresett felhasználónak. A postmaster eléréséhez használja a “POSTMASTER@domain” címet, ahol a “domain” az eredeti címzett domain-jével megegyezik. 
És lehet, hogy (ami a legbosszantóbb) “egyéb” okok miatt nem kézbesíthetõ a levél. Ez lehet bármi, a visszakapott üzenetbõl néha ki szokott valami derülni, de ez igen ritka. Ilyenkor meg kell próbálni elküldeni a levelet megint. 
Smilie-k 
A hétköznapi beszélgetések során nagy szerepe van a testbeszédnek és a hangsúlynak is a mondanivaló mellett. Levélben ezek közül egyiket sem használhatja, ezért az Ön által humorosnak szánt megjegyzésen esetleg a másik fél megsértõdhet. Az ilyen esetekre találták ki a smilie-kat. (Tegye a bal fülét a bal vállára, és úgy nézze õket.) Ezek a beszélõ “hangulatát” fejezik ki az elõzõleg elhangzottakra: humorosan mondta, tehát nem kell komolyan venni; szomorúan mondta; stb. 
A kreatív emberek folyamatosan találnak ki újabb és újabb smilie-ket, de van néhány alap, amit mindenképpen érdemes tudni és használni: 
:-)    Vigyorgó fej
:-(    Szomorú fej
:-O    Meglepõdés
;-)    Kacsintás
Magyar ékezetek az Interneten 
Ha angolul ír valakinek levelet, akkor nincs gond, mert a címzett ugyanazt fogja megkapni, amit Ön elküldött neki. A magyar karakterekkel viszont már baj van. Ha email-t küld, akkor az Interneten elterjedt 7 bites kódolás miatt a legtöbb esetben az ékezetes karakterek elvesznek, ami az olvasást nagyon nehézzé, néha lehetetlenné teszi. 
Egy lehetõség van csak: a magyar karaktereket is 7 biten kódolni. Erre négy módszer terjedt el, nézzük meg ezeket. 
a) Az ékezetes betûk helyett az ékezetlen betût találja meg, de a környezetbõl nagyon hamar ki tudja találni, hogy milyen betû is az. Talán ez a legelterjedtebb módszer. 
b) A második módszer, ha az ékezeteket a betû UTÁN jelöli egy aposztróffal, egy idézõjellel, vagy egy kettõsponttal. Íme egy példa erre az írásmódra: 
Mint la'thatja, az e'kezetek a betu”k mo:go:tt la'thato'ak.
c) A harmadik lehetõség az elõzõ módosított változata. A betû mögött nem magát az ékezetet jelöli, hanem egy “ékezetkódot”, ahol az 1-es az egyvonalas hosszú ékezetet, a 2-es a két pontos rövid ékezetet, a 3-as a kétvonalas hosszú ékezetet jelenti. Erre is az elõzõ példamondat: 
Mint la1thatja, az e1kezetek a betu3k mo2go2tt la1thato1ak.
d) Ez, a negyedik megoldás a legjobb, de sajnos nem mindenki számára használható. Lehetõség van ugyanis levélben nem ASCII karakterek, képek, hangok küldésére is. Ezt az eljárást MIME-nak, Multi-purpose Internet Mail Extensions-nek nevezik. Amelyik levelezõprogram ismeri ezt, –a legújabb programok közül szinte mindegyik, – azzal írhat, illetve olvashat magyar ékezeteket tartalmazó leveleket is. Mielõtt azonban ilyen levelet ír, nem árt, ha tudja, hogy a levél címzettje el fogja-e tudni olvasni a MIME kódolt karaktereket. Ha az õ programja nem képes erre, akkor egy igen csúnya “karakterhalmazt” fog csak kapni.
Az Outlook Express 6
A Microsoft Outlook Express az Internet Explorer csomag része; segítségével könnyen olvashatunk és írhatunk e-mail üzeneteket, személyeknek és csoportoknak, valamint üzeneteket postázhatunk és fogadhatunk News szolgáltatáson keresztül is. Funkciójában és képességeiben hasonló más levelezőprogramokhoz, például az Operához, vagy a Netscape Messenger-hez. Nagy előnye, hogy magyar nyelvű változata is ingyenesen elérhető. 
Az Outlook Express ablak felépítése
Címsor - az aktív mappa címét mutatja; valamint a bal oldali Outlook Express ikonnal és a jobb oldali kis méret, teljes méret, bezárás ikonokkal a programablakkal végezhetünk műveleteket. 
Menüsor - a használható parancsok csoportjai 
Eszköztár - a leggyakrabban használt műveletek ikonjai. Az eszköztárat tetszés szerint megjeleníthetjük, vagy bezárhatjuk. Az eszköztár megjelenítéséhez válasszuk a Nézet menü - Eszköztár parancsát. 
Mappák - a programablak bal oldalán láthatjuk az egyes mail és News kiszolgálókhoz tartozó üzenetek rendezésére szolgáló mappákat (Ugyanis az Outlook Express képes több postafiók, ún. account kezelésére is. Erről később bővebben is lesz szó). 
Partnerek - könnyen hozzáférhető címjegyzék, a felhasználók - levelezőpartnereink - neve szerint. 
Üzenetek - az ablak jobb oldalát felül a kiválasztott mappában levő üzenetek listája, alul a betekintőben a kiválasztott üzenet szövege foglalja el. 
Gördítősávok - ha az aktív üzenet, vagy a mappalista nem fér el az ablakában, a "kilógó" területeit a gördítősávokkal tehetjük láthatóvá. 
Állapotsor - az állapotsor mutatja a következőket: az összes és az olvasatlan üzenetek számát, a levelező kiszolgáló(k)hoz való kapcsolódás állapotát, esetleges hibaüzeneteket.. Az állapotsor megjelenítését ki- és bekapcsolhatjuk a Nézet menü Állapotsor parancsával.
Postafiókok, beállítások
Az Outlook Express, illetve a Microsoft Internet Explorer első indításakor a felhasználó adatait (név, cím, levelező-kiszolgáló, stb.) a program bekéri, ekkor jön létre az ún. felhasználói profil. A profilhoz, illetve az egyes mail és News kiszolgálókhoz tartozó beállításokat természetesem bármikor módosíthatjuk. Ehhez az Eszközök menü Fiókok... parancsát kell választanunk. A mail, News és címjegyzék-szolgáltatók listájában szereplő elemek tulajdonságait az Internet fiókok párbeszédablakban módosíthatjuk (Tulajdonságok gomb), illetve itt adhatunk hozzá új postafiókot (Hozzáadás - Levél, Hírek, Címszolgáltatás). 

Az új fiók hozzáadásakor elinduló varázslóban meg kell adnunk: 
•    nevünket (ezt a nevet látják majd a leveleink címzettjei a hozzájuk érkező üzeneteink fejlécében), 
•    elektronikus-levélcímünket (ahová válaszolni tudnak nekünk), 
•    az üzeneteinket fogadó és kezelő levelező-kiszolgáló nevét és típusát (POP3 vagy IMAP), 
•    a kimenő leveleket továbbító kiszolgáló nevét (a két levelező-kiszolgáló lehet két külön gép), 
•    a postafiókunk eléréséhez szükséges felhasználói nevet és jelszót, és a levelezési fiók nevét. Ez a név jelenik meg a fiókok listájában, így jó, ha utal a kiszolgálóra vagy a kapcsolat típusára.

Az adatok megadása után az új postafiók megjelenik a listában. Tulajdonságait természetesen utólag is módosíthatjuk. 
A postafiók tulajdonságainak módosításához válasszuk ki a fiókot, majd kattintsunk a Tulajdonságok gombra. Az Általános fülre kattintva a fiók alapvető tulajdonságait látjuk: a fiók nevét, saját nevünket és címünket. Itt adhatjuk meg, hogy ezt a fiókot is ellenőrizni kívánjuk-e, amikor a program új üzeneteket keres, és kimenő üzeneteket küld. A Kiszolgálók fülön találjuk a beérkező és kimenő leveleket kezelő szerverek adatait. 

A Kapcsolat fülön a kiszolgálókhoz való kapcsolódás módját (helyi hálózat vagy telefonos kapcsolat) adhatjuk meg. 
Az Adatbiztonság fülön megadhatjuk, hogy a postafiókon keresztül küldött leveleinkhez szeretnénk-e digitális aláírást csatolni (ha van ilyen). A Speciális fülön adhatjuk meg azt, hogy mely porton kapcsolódunk a levelező-kiszolgálóhoz, ha az eltér az alapértelmezettől, vagy titkosított hálózati kapcsolaton keresztül (SSL) kommunikálunk. Itt állíthatjuk be azt is, hogy a program mennyi ideig várakozzon a szerver válaszára, és hogy a szerverről letöltjük-e a helyi merevlemezre az üzeneteinket. 

Általános beállítások 
Az Outlook Express általános viselkedését az Eszközök menü Beállítások pontjában szabályozhatjuk. 
Általános - A program általános viselkedését szabályozhatjuk. Megadhatjuk, hogy a program meghatározott időközönként keressen-e új üzeneteket a levelezési kiszolgálón. Ugyanekkor az Outlook Express elküldi a Postázandóban lévő üzeneteket is. Ha üresen hagyjuk az "Új üzenet keresése" jelölőnégyzetet, akkor csak úgy kereshetünk új üzeneteket, ha az Eszközök menü Küldés és fogadás parancsára kattintunk. Megadhatjuk, hogy hang is jelezze új üzenetek érkezését. Ezen kívül szabályozhatjuk a Törölt elemek mappa, címjegyzék működését, illetve hogy alapértelmezett ügyfélprogramként az Outlook Express-t használjuk-e. 

A Küldés fülön adhatjuk meg, milyen formátumban küldjük el leveleinket. Alapértelmezett esetben elektronikus leveleinket HTML, News üzeneteinket egyszerű szöveg formátumban küldi el az Outlook Express. Az Olvasás fülön a hírcsoportokból letöltött cikkek számát szabályozhatjuk, valamint azt, hogy hány másodperc után jelölje a program olvasottnak a betekintőben megtekintett üzeneteket. Itt adhatjuk meg azt is, milyen betűtípusokat szeretnénk használni a beérkezett üzenetek megjelenítéséhez. A Helyesírás-ellenőrzés alpontban a küldött dokumentumok automatikus ellenőrzését hangolhatjuk be. Az Adatbiztonság fülre kattintva szabályozhatjuk a digitális aláírásunk csatolását, illetve az üzeneteink titkosítását, illetve ellenőrizhetjük azok valódiságát a kiadó hatóságnál (ez a leggyakrabban a Verisign Inc.). A Speciális fülön található további beállítási lehetőségeink: a hírolvasáskor helyi meghajtóra letöltött fájlok rendszeres törlése, ill. fájlok tömörítése, valamint a naplózás beállításai. Külön vezethetünk naplót a POP3, IMAP és News forgalomról.


18. Levelezés több felhasználóval, a címlista kezelése. A Web alapú levelezés bemutatása.

Több emberhez küldhetünk ú.n. körleveleket. A Wordben ez könnyen megszerkeszthető és a levelező programban elküldhető. A körleveleket akkor alkalmazzuk, hogyha azonos szövegű levelet akarunk elküldeni több embernek (pl:meghívó). A körlevél azonban tartalmazni szokott egyéni adatokat is (pl:név). Egy általunk elkészített listából lehetőségünk van a neveket beilleszteni anélkül, ,hogy feleslegesen másolnánk, beillesztenénk azokat. A címlista az ismerősök e-mail címeit tartalmazza. Ez alapján küldhetünk körlevelet. Kialakíthatunk a címlistákon belül csoportokat (pl:üzlettársak, barátok…), így sok esetben nem kell a körlevél küldése esetén a címeket egyesével felvennünk a küldési listára.
Levelezési listák 
A levelezési lista (mailing list) eredeti célja az volt, hogy egyetemi tanárok és kutatók megoszthassák egymással kutatásaikat, tanulmányaikat. Normális esetben ilyenkor elküldik a levelet több száz embernek – egyenként. Ez azonban nem tûnt megoldásnak, ezért kifejlesztettek egy programot, ami nyilvántartja ennek a több száz embernek a címet, és a hozzá (programhoz) érkezett egyetlen levelet automatikusan kiküldi ezeknek az embereknek. A program emellett megengedi bárkinek, hogy a címét feltegye erre a listára, vagy a saját címét leszedje róla. Alapvetõen ma is így néz ki egy levelezési lista. A kezelõprogram (ami a “listserv” nevet viseli) továbbfejlõdött, és már nemcsak tanárok és kutatók használják. Ma már rengeteg levelezési lista létezik, különbözõ témákkal. Egy listára az adott témában érdeklõdõk jelentkeznek. Ha valaki küld egy levelet a listára, azt az összes tag megkapja, és bárki válaszolhat neki. Témák tekintetében teljes a választék, a tengeralatti fényképészettõl, a Holdutazáson és a nyelveken át egészen az üzleti információkig mindent megtalálhat. A levelezési listák elõnye, a sima email-lel szemben egyértelmû, Önhöz hasonló érdeklõdésű emberekkel kerül kapcsolatba, szakértõket kérdezhet meg az adott témában, felfedezéseit, találmányait, írásait közzéteheti, és a témában érdeklõdõk fogják azt olvasni, bírálni stb.. A beszélgetések nem olyan “egyhangúak”, hiszen nemcsak két ember beszélget (bár két ember beszélgetése sem feltétlenül egyhangú), hanem bárki, bármikor beleszólhat. Persze lehetõség van a beszélgetést magán-email-ként folytatni. Ilyenkor a választ nem a listának küldi, hanem közvetlenül a címzettnek. Nézzük meg nagy vonalakban, hogyan is mûködik egy levelezési lista. Valaki jelentkezni akar. Jelentkezési szándékát elküldi a listát kezelõ programnak, ami a címet hozzáteszi a listára jelentkezettekhez. Ha egy levél érkezik a lista címére, azt a program automatikusan elküldi az összes címre, ami ezen a listán szerepel. A címzettek a leveleket egy “személyre szóló” email-ként kapják meg. Ha valaki nem akarja ezeket a leveleket kapni, akkor küld egy kijelentkezõ parancsot a programnak, ami erre kiveszi a címét a listából. 
Levelezési listák fajtái     
Nyitott egy lista, ha bármilyen levél, amit a lista címére küldenek, automatikusan továbbításra kerül mindenkinek. Egy széles körben elterjedt listafajta még a moderált lista. Ezt legjobban a cenzorált szóval lehet jellemezni. A lista címére érkezõ leveleket elõször a lista tulajdonosa nézi meg, és csak az õ beleegyezésével kerül továbbításra a lista tagjai felé. Ezzel elérhetõ, hogy csak értelmes leveleket kapnak a lista tagjai. A harmadik lehetõség, hogy a listára csak bizonyos emberek küldhetnek leveleket, a többség csak olvashatja. Ilyenek lehetnek például hírlevelek, különbözõ elektronikus kiadványok stb.
Lista és listserv címek közti különbség 
Mostanra már talán elég jól összekavarodott Önben, hogy mit hova küldjön. Próbáljunk meg egy kicsit rendet tenni. 2 különbözõ címrõl volt eddig: a listacímrõl és a listserv címrõl. Nézzük, mi a különbség a kettõ között. A LISTSERV egy program címe. Az ide küldött leveleket a program megpróbálja értelmezni, és a parancsok szerint cselekedni: felírni Önt egy listára, levenni egy listáról, file-okat küldeni, stb. Az ide küldött leveleket csak a program “olvassa el”, emberhez közvetlenül nem kerül. Az elõbb láthatta, hogy egy listserv több file-t is tárolhat, ezért mindig meg kell adnia, hogy melyik file-ról van szó. Ez így van a listákkal is. Egy listserv több listát is kezelhet, ezért jelentkezéskor, kijelentkezéskor stb. mindig meg kell adnia, hogy melyik listával kapcsolatban küldi a parancsot. 
A listacímre küldött levelek továbbításra kerülnek a lista összes tagjának. Ide küldje azokat a leveleket, amiket a többieknek szán. NE ide küldje a parancsokat. 
A LEVELEKET a listacímre, a PARANCSOKAT a listserv címre küldje! 
Jelentkezés levelezési listákra 
Listákra jelentkezésnek kétféle módja lehet, ez a listától függ. A legegyszerûbb, ha az egész automatikus. Ilyenkor a listserv címre elküldi a megfelelõ parancsot (SUBSCRIBE listanév), és már jelentkezett is. A bonyolultabb változat, amikor a lista “zártabb”, és a jelentkezést felügyelik. Ez azt jelenti, hogy egy embernek kell levelet írnia, megadni az adataidat, esetleg azt, hogy miért érdekli a lista, stb. Ha ez megvan, akkor õ vagy felrakja a listára, vagy megfelelõ indokkal visszautasítja (ez utóbbi nagyon ritka). Miután jelentkezett egy listára, kap egy üdvözlõ (welcome) levelet. Ezt érdemes megtartania, mert fontos információkat tartalmaz a listáról, a tagokról, és ami a legfontosabb, a listáról való kijelentkezésrõl. FONTOS: Van lista, amelyiknek a forgalma napi több száz levél. Ne jelentkezzen egyszerre sok listára, mert nem fogja bírni a “levéláradatot”. Érdemes egyesével megnézni, hogy melyik az, ami Önnek érdekes, és ami nem érdekli, arról kijelentkezni. 
Kijelentkezés egy listáról 
Ha egy lista nem tetszik, túl sok rajta a levél, vagy csak véletlenül jelentkezett rá, akkor nagyon egyszerûen ki lehet róla iratkozni. Listá(k)ról kijelentkezésnek több módja van: 
1. UNSUBSCRIBE listanév – egy adott levelezési listáról való kijelentkezéshez (a “listanév” helyére írja be a lista nevét, és ezt a parancsot a megfelelõ listserv-nek küldje el) 
2. UNSUBSCRIBE * – egy adott listserv-en lévõ összes listáról való kijelentkezéshez
Egyéb LISTSERV parancsok 
A listserv azonban más parancsokat is elfogad. 
a) Lehetõség van a leveleket ún. magazinformában megkapni. Ekkor nem kapja meg az egyes leveleket egyenként, hanem naponta vagy hetente kap egy nagyobb levelet, amiben az összes aznapi/heti levél megtalálható. Ez egy jó módja a nagy levélforgalom csökkentésének. 
A parancs, amit ehhez küldenie kell: 
SUBSCRIBE listanev-DIGEST
b) Ha nem tetszik a magazinforma, Kérheti ismét a levelek egyenkénti kiküldését: 
UNSUBSCRIBE listanev-DIGEST 
SUBSCRIBE listanev
c) Ha a listára elõfizetõk email címére kíváncsi: 
WHO listanev
d) Ha a fenti parancsok valamelyike nem mûködik, vagy további parancsokra is kíváncsi: 
HELP


19. Fájlok átvitele, letöltése

Az FTP (File Transfer Protocoll) fogalma: 
Számítógépes állományok gépek közötti gyors és megbízható másolására szolgáló, kliens/szerver elven működő szabványos eljárás az Interneten. Igeként is használják az ilyen átviteli művelet megnevezésére.
Az FTP (File Transfer Protocoll) által nyújtott szolgáltatások:
•    Bejelentkezés FTP szerverre, bejelentkezési módok
•    Állományok keresése, könyvtárak tartalmának listázása
•    Állományok letöltése, feltöltése
Az FTP protokoll működési elve, felépítése:
Az FTP protokoll a hálózatban lévõ gépeken megtalálható file-ok átvitelére használható. Állományokat tudunk másolni a távoli gép (remote host) és saját gépünk, egy helyi FTP-kliens (local host) között.  Használatához folyamatos hálózati kapcsolat szükséges. Sávszélességigénye jelentõs, adott idõn belül nagyobb mennyiségû adat átvitelét kell megoldani. Ideális esetben néhány kbit/s átviteli sebesség már elfogadható. 
    Az FTP protokoll 2 mûködési módja: binary és az ASCII. Az ASCII 7 bites átvitelt használ, így csak szöveges állományok átvitelére alkalmas, míg a binary bármilyen file-ra. A felhasználó csak akkor tud egy szerverre adatot "feltölteni", ha azon rendelkezik a megfelelõ jogosulságokkal. 
    A kapcsolat felépítéséhez egy kliens program szükséges, ami a UNIX rendszereken az ftp.
Lépései: 
1.     ftp távoli ftp szerver címe (hostname vagy IP cím) 
2.    a sikeres bejelentkezéshez username, password gyakoriak az un. anonymous ftp szerverek, melyek nyilvánosak, ingyen letölthetõ állományokat tartalmaznak. Ilyen esetben a username: anonymous, a password: saját e-mail címünk. 
3.    Sikeres belépés után használhatók az ftp parancsai: cd, lcd, ls, get, put, binary, ascii... stb. Az ftp szerver filerendszerében lehet megkeresni, majd letölteni, vagy feltölteni a kívánt állomány(oka)t. 
4.    Majd a quit paranccsal lehet az ftp kapcsolatot bontani a távoli szerverrel.
Részletesebben:                               -------------        
                                            |/---------\| 
                                            ||   User  ||    -------- 
                                            ||Interface|<--->| User | 
                                            |\----^----/|    -------- 
                  ----------                |     |     | 
                  |/------\|  FTP Commands  |/----V----\| 
                  ||Server|<---------------->|   User  || 
                  ||  PI  ||   FTP Replies  ||    PI   || 
                  |\--^---/|                |\----^----/| 
                  |   |    |                |     |     | 
      --------    |/--V---\|      Data      |/----V----\|    -------- 
      | File |<--->|Server|<---------------->|  User   |<--->| File | 
      |System|    || DTP  ||   Connection   ||   DTP   ||    |System| 
      --------    |\------/|                |\---------/|    -------- 
                  ----------                ------------- 
                  Server-FTP                   USER-FTP 
    Az adatátvitel közben két csatorna épül ki a kliens és a szerver között: egy vezérlõ- és egy adatcsatorna. A kliens program elõször az ftp szerver 21-ös portjával épít ki kapcsolatot, így jön létre a vezérlõcsatorna, itt zajlik az FTP parancsok átvitele és a szerver is itt küldi vissza ezekre a válaszait. Az FTP parancsok határozzák meg az adatcsatorna paramétereit (ftp adatport, átvitel módja, típusa és szerkezete), és a állományok átvitelét (tárolás, letöltés, hozzáfûzés, törlés, ...stb.). A kliensnek kell figyelni az adott porton, és a szerver fogja kezdeményezni az adatcsatorna felépülését a kapott paraméterek, és parancsok alapján. Megjegyzendõ, hogy nem kötelezõ, hogy ugyanaz a kliens figyelje az ftp adatportot, mint amelyik klienssel felépítette a szerver az ftp vezérlõcsatornát, de lennie kell egy kliensnek, amelyik figyeli az adott ftp adatportot. A protokoll megköveteli, hogy a vezérlõcsatorna nyitva legyen, míg az adatátvitel folyamatban van. A kliens programnak (felhasználónak) kell gondoskodni arról, hogy a trenzakció után a vezérlõcsatornát zárja, bár van szerver ami maga végzi ezt. A szerver megállíthatja az adatátvitelt, ha a vezérlõcsatorna parancs nélkül záródik. Az FTP törődik az olyan részletekkel, mint a fájlok mozgatása a hálózatban, valamint a különböző számítógéptípusok és eltérő operációs rendszerek kezelése.
FTP-szervereket elérése:
o    Karakteres FTP-kliens programmal
o    Web-böngésző programmal (URL-ként megadható, pl. ftp://ftp.bekesnet.hu)
o    Grafikus FTP-kliens programmal.(pl. WS FTP Pro, Totalcommanderből is lehet.)
Windows környezetben a TCP/IP protokoll telepítésekor a számítógépre kerül az FTP.EXE nevű program, amelyet DOS ablakban indíthatunk. A fájlműveletek végzése nagyon egyszerű, hasonló a DOS-os parancsokhoz. A program indításához nyissuk meg a DOS parancssort, majd írjuk be az FTP parancsot és az FTP-vel elérendő szerver nevét, pl. ftp ftp.symantec.com. 
A nyilvános könyvtárak listáját az ls paranccsal tekinthetjük meg. A további fontosabb parancsok listáját a HELP parancs beírásával kapjuk, illetve további információkat kaphatunk az egyes utasításokról a HELP parancs segítségével. Ha Anonymous-ként szeretnénk bejelentkezni, vagyis az FTP-t csak fájlletöltésre szeretnénk használni, nem szükséges a DOS ablakkal vesződnünk.A Web-böngészők mára magukba integrálták az FTP szolgáltatást, így elég a címsorba beírni a fenti FTP szerver nevét (ftp://ftp.symantec.com/), és a Web-böngésző letölti a nyilvános könyvtárak listáját. 
Az FTP kezelésére emellett több más segédprogram is kapható, például a Windows Commander fájlkezelő program 3.5 verziójától képes az FTP-re, grafikus felhasználói felületen. A Microsoft Office is támogatja az FTP helyekkel végzett munkát: a Fájl megnyitása (CTRL+O) párbeszédablakban FTP-helyekre is dolgozhatunk, miután megadtuk felhasználói nevünket és jelszavunkat.
Anonymus FTP szerverek: 
Ezek használata a legelterjedtebb, mivel a hálózaton gigabájtok ezreit archiválják és kínálják ingyenesen ezen a módon. A frekventált anyagok általában több helyen is megtalálhatók, ún. tükör (mirror) szervereken, így érdemes valamelyik közelebbi címet választani, vagy kihasználni az időzónák közötti eltéréseket. Letöltéskor tehát válasszunk földrajzilag közelebb eső helyeket (magyar tükrözésket, vagy ha ilyen nincs, leginább osztrák, német szervereket), hogy ne terheljük fölöslegesen a hálózatot, és legyünk tekintettel a - lokális - csúcsidőkre. Gyakori, hogy a szolgáltatást időben, vagy az egyszerre bejelentkezettek számát korlátozzák, erről a bejelentkezéskor küldött üdvözlő üzenetben tájékoztatnak.
FTP-szerverek tipikus mapparendszere:
o    Pub – public (=nyilvános) innen bárki bármit letölthet, olvashat, de írás joga nincs!
o    incoming (=bejövő állomány) ide lehet feltölteni fájlokat bárkinek, de törölheti is. (FIGYELEM: NAGY A VÍRUSVESZÉLY EZEKBEN A MAPPÁKBAN!)
Ftp parancsok:

Parancs    Tevékenység
ASCII    Váltás szöveges állomány-átviteli üzemmódba
BIN    Váltás bináris állomány-átviteli üzemmódba. (Exe-k letöltéséhez.)
CD    Alkönyvtárváltás a távoli gépen
DIR    Katalógus listázása a távoli gépen
GET    Állomány áttöltése a helyi gépre
MGET    Több állomány átvitele a távoli gépről (download)
MPUT    Több állomány átvitele a távoli gépre (upload)
PUT    Állomány áttöltése a helyi gépről a távoli gépre
QUIT
CLOSE    Kilépés a programból
USER    Felhasználó azonosítása
PWD    Hol vagyok?
LCD    A helyi (lokális) gépen váltok almappát.
DEL    Törlés.
DISCONNECT    Kapcsolatbontás.

Adatátvitel paraméteri parancsok: 
•    PORT - data port, meghatározza az adatátvitelkori HOST-PORT értékét 
•    PASV - passive mód, a server adat csatorna figyelésbe kezd egy porton, várva a kapcsolatot, ellentétesen a szokásossal, ahol a szerver kezdeményezi a kapcsolatot a kliens adatcsatonájával. 
•    TYPE, STRU, MODE. 
FTP (service) parancsok: 
•    RETR - retrieve, állomány letöltése a szerverrõl 
•    STOR - store, állomány feltöltése a szerverre 
•    ABOR - abort, az elõzõ FTP (service) parancs felfüggesztése 
•    HELP - help, a parancsok listája 
•    STOU, APPE, ALLO, REST, RNFR, RNTO, DELE, RMD, MKD, PWD, LIST, NLST, SITE, SYST, STAT, NOOP.


20. Könyvtárak

Könyvtárak története
Az első könyvtárak voltak a sumér könyvtárak. Ilyenek pl. a ninivei könyvtár, vagy az assurbanapli-i könyvtár. Csak a tanultak és a gazdagok kölcsönözhettek ezekből a könyvtárakból. A következő szintje a könyvtáraknak a tekercseket tartalmazó könyvtárak. Voltak ilyenek Kínában, Egyiptomban, görögöknél… Polcokon rendezték ezeket a tekercseket. Szorosan összekötődött az oktatás a könyvtárral. A római birodalomban, az oktatásban viasztáblákat használtak. Ennek az volt az oka, hogy drága volt a papirusz és a pergamen. Az ekkor létező könyvtárakból már kölcsönözhettek könyveket.
A középkori európai könyvtárak nagy része szerzetesrendekben voltak. A könyvnyomtatásig alig voltak könyvtárak. Iskolai könyvtárak már a 17.sz-ban is léteztek (pl.: Debrecenben).
A 19.sz-ban jelentek meg a közkönyvtárak, nemzeti könyvtárak (ezek gazdag, reneszánsz főurak könyvtárai voltak). A 20.sz-ban a számítógép is bekerült a könyvtárba
Magyarországi könyvtárak
Az első magyarországi könyvtártak már Szent István idejében megjelentek (pl.: a tihanyi apátságban). Mátyás királynak világhíres könyvtára volt. Sajnos azonban egy tűzvész miatt alig maradt fenn pár darab az egykor világhíres könyvtár kódexeiből. Magyarországon reneszánsz könyvtárak is léteztek. Janus Pannoniusnak és Vitéz Jánosnak is voltak ilyen könyvtárai. Az első közkönyvtárak itt is a 19.sz-ban jelentek meg. Ide már bárki bemehetett. Az első magyar nemzeti könyvtárat Széchenyi Ferenc alapította 1802-ben. Ő a saját könyvtárát ajánlotta fel ezért a célért. 1804-től alakult meg a köteles példányszolgáltatás rendszere. Ez azt jelenti, hogy a nyomdáknak új könyveikből 2-3 példányt kellett szolgáltatnia a könyvtárnak. A Magyar Nemzeti Közkönyvtárat átnevezték 1949-ben Országos Széchenyi Könyvtárrá.
Könyvtártípusok
1.    Gyűjtőkör szerint
a)    Általános könyvtár 
Minden területről rendelkeznek könyvvel ezek a könyvtárak, sokszínű az állományuk. Azonban egy adott témán belül ritkán rendelkeznek széles választékkal.
b)    Szakkönyvtár
    Pl.: Orvosi könyvtár. Ezek a könyvtárak egy adott témán belül rendelkeznek széles választékkal.
2.    Felhasználói kör szerint
a)    Nyilvános könyvtár
        Pl.: Városi könyvtár
b)    Zárt/tudományos könyvtár
Csak engedéllyel látogatható. A benne tárolt dolgok csak helyben tanulmányozhatóak. Pl.: egyházi könyvtárak
c)    Iskolai könyvtár
Ezek ú.n. korlátozottan nyilvános könyvtárak.
Dokumentum típusok a könyvtárban
a)    Nyomtatott, írásos dokumentumok
b)    Nem nyomtatott írásos dokumentumok
c)    Nyomtatott képi dokumentumok
d)    Nem nyomtatott képi dokumentumok
e)    Auditív dokumentumok
f)    Vizuális dokumentumok
g)    Audió-vizuális dokumentumok
h)    Elektronikusan tárolt dokumentumok
Könyvtárak szolgáltatásai
-    Könyvek (dokumentumok) kiszolgáltatása. Vagy el lehet vinni, vagy helyben lehet tanulmányozni
-    Információ szolgáltatása a dokumentumaikról
-    Rendezvények
-    Adminisztráció
-    Számítógép eléréséből adódóan katalógus elérés is lehetővé vált
Az elmúlt években a könyvtárak szolgáltatásai egyre jobban kibővültek. A felsorolásban is szereplő katalógus hozzáférés a könyvtárban megjelent számítógépek segítségével lehetséges, mivel ezek nagy állományok. Az Internet elterjedése után magához az Internethez való hozzáférés is lehetővé vált a könyvtárakban. Természetes dolog a nyomtatás és fénymásolás is mára a könyvtárakban.


21. A PC felépítése

1. Hardver és szoftver
A számítógép összetevőit két alapvető csoportba sorolhatjuk:
A hardvert a gép kézzel fogható egységei - mechanikus ill. elektronikus alkatrészei – alkotják. A szoftver: a programok összesége. Tágabb értelemben ide soroljuk a dokumentációkat (leírásokat) és az adatokat (pl. adatbázis, multimédiás anyagok…) is.
2. A számítógép általános felépítése (blokkvázlata)
A számítógépet a központi egység és a perifériák alkotják.

A központi egység elemei: központi feldolgozó egység (CPU), memória, ki-bemeneti vezérlő áramkörök. 
    a CPU  a programok utasításainak végrehajtásáról gondoskodik, fontosabb részei: vezérlő egység (CU), aritmetikai logikai egység (ALU), regiszterek
    a memória (operatív memória) a CPU munkaasztala: itt tárolja a számítógép az éppen futó programokat  és a hozzájuk tartozó adatokat – a CPU innen olvas és ide ír
    a ki-bemeneti vezérlő áramkörök a perifériák illesztésére, vezérlésére szolgálnak.
A perifériák három csoportba sorolhatók:
    beviteli egységek: csak adatbevitelre /pl. billentyűzet
    kiviteli egységek: csak adatmegjelenítésre /pl. monitor
    háttértárak: adatok, programok tárolására ill. mozgatására /pl. HDD
3. A személyi számítógép (PC)
A PC a mikroszámítógép kategóriájába sorolható.
A mai PC-k többsége IBM kompatibilis . A PC-k moduláris felépítésűek, azaz tovább fejleszthetők, bővíthetők, egységei másikkal cserélhetők. (Ezt a tulajdonságot nyitott architektúrának nevezzük.) Egy adott hardver-összeállítást konfigurációnak nevezünk.
Megkülönböztetünk asztali (desktop) és hordozható (laptop, notebook, palmtop) gépeket.
4. A PC felépítése  (hardver)
A számítógépházban a tápegység, alaplap, vezérlőkártyák és háttértárak találhatók, a többi egység általában azon kívül.
Az alaplapon helyezkednek el a központi egység részei, a CPU, a memória és a busz, továbbá: gyorsítótár, társprocesszor, órajelgenerátor, slotok. Részletesen:
CPU: Intel, AMD vagy egyéb processzor (általában egy). Pl. Intel Pentium IV 2,8 GHz. Cserélhető (foglalatban elhelyezett), hőleadásáról általában a hűtőborda mellett ventillátor gondoskodik.
Memória: az operatív memória szerepét a RAM tölti be, blokkjai cserélhetők, kapacitása változtatható. Pl. 512 Mb DDR RAM. A ROM az indításhoz is szükséges BIOS programot tartalmazza, tartalma állandó.
A busz az alaplapi egységek közti kommunikációra szolgál. Adatokat (adatbusz), címzést (címbusz) és vezérlőjeleket (vezérlőbusz) továbbít. 

A gyorsítótár (cache) a memória és CPU közötti adatátvitelt gyorsítja, a társprocesszor pedig a számításigényes feladatokat veszi át a processzortól. Ezeket az egységeket ma már (részben) a processzorba integrálják.
Órajelgenerátor: a működés ütemezéséhez szükséges órajelet biztosítja.
A slotok (bővítőhelyek) a vezérlő- ill. bővítőkártyák csatlakoztatására szolgálnak. Pl. PCI, AGP csatlakozófelülettel.
A vezérlőkártyák a slotokba illeszthetők. Ilyenek pl. monitorvezérlő- ill. videokártya, hangkártya, hálózati kártya, TV-tuner kártya… Többségük külső eszközök csatlakoztatását teszi lehetővé, a számítógép hátoldalán található csatlakozófelülettel. Fontos csatlakozók: soros, párhuzamos port, USB csatlakozó .
Bemeneti eszközök
billentyűzet (ez az elsődleges bem. eszköz), egér (rokonai: trackball, mousepen, touchpad, fényceruza, érintőképernyő), botkormány, digitalizáló tábla
mikrofon,
szkenner, vonalkódolvasó, digitális fényképezőgép, dig. kamera
(összefoglalva:  karaktereket, azaz szöveges információt, parancsokat, vizuális és hanginformációt vihetünk be)
Kimeneti eszközök
monitor (az elsődleges kimeneti eszköz), nyomtató, rajzgép (plotter), hangszóró, projektor
(összefoglalva: általában vizuális és hang információ kivitelére szolgálnak)
Háttértárak
mágneses háttértárak: FD, HDD, mágnesszalagos egység (streamer)
optikai háttértárak: CD, DVD
PenDrive (flash memória)
Kiegészítés:Ki- bemeneti eszközök
pl. modem, érintőképernyő
5. Szoftver
A PC-n használt szoftverek közük ki kell emelnünk a
1. BIOS-t (beépített szoftver, a ROM tartalmazza)
2. Az operációs rendszert: nélküle nem használható a gép (pl. Windows XP, Suse Linux)
3. Felhasználói programok (ezek közül külön csoportba sorolhatjuk a fejlesztői és a segédprogramokat)
Egy konkrét konfiguráció ismertetése
Pentuim IV 2,8MHz; 512 Mb DDR RAM;
120 Mb HDD; DVD-író;
TFT monitor 17”; 105 gombos billentyűzet; optikai egér;
hangszórók

Windows XP operációs rendszerrel


22. Jelátalakítás és kódolás

Bevezető
Az információt valamilyen jelrendszerben kódolva jelek sorozataként tároljuk, továbbítjuk.
A kommunikáció általános modelljében látható, hol van a kódolásnak jelentősége a kommunikáció folyamatában.

Információ (fogalma): 1. Az informatika másra vissza nem vezethető alapfogalma, nem is kell meghatározni.  2. Egy jelsorozat tartalmi jelentése, mely a vevő számára új ismeretet hordoz, és értelmezhető.

(Példa: Ha leírom magyarul: „1987-ben születtem.” – ez a szüleimnek nem információ, egy kínainak sem, ha nem tudja értelmezni. Az információt a leírt karaktersorozat hordozza, de nem a jelsorozat, hanem annak tartalma az információ.)

Kódolás
A kódolás az információ jelsorozattá (közleménnyé) alakítása.
Példa kódolásra: Az embereknél az alapvető kódolásnak tartjuk a beszédet és az írást, míg a meghallgatást és az olvasást alapvető dekódolásnak tekintjük.
Dekódolás: információ kinyerése egy jelsorozatból.
A természetes folyamatokban nem csak egylépéses kódolás és dekódolás zajlik (pl. telefonálunk: 1. kódolás: nyelvi jelekké 2. kódolás: villamos jelekké)
A kódolás nem csak a csatornán ténylegesen továbbítandó jeleket állítja elő, hanem hibaészlelést és javítást lehetővé tévő elemekkel is kiegészíti a jelsort (ezt a dekódoló felhasználja hibajavításra).

Számok ábrázolása
A számítógép minden műveletet számokkal végez, méghozzá bináris (kettes számrendszerbeli) számokkal dolgozik. Oka: 1. a bináris számjegyek egyszerű előállítása (folyik áram/nem folyik; van feszültség/nincs feszültség, mágnesezettség azonos vagy ellentétes irányú) 2. egyszerű műveletvégzési lehetőség.
Használatos még az oktális és hexadecimális számrendszer az adatok leírására. (A bináris számok könnyen átírhatók ezekbe, és rövidebb, áttekinthetőbb adatsort kapunk)

A számítógép eltérő módon tárolja a valós és az egész számokat.
Egész számok ábrázolása
Az előjeles egész számok ábrázolására a (Neumann által kidolgozott) kettes komplemens kódot alkalmazzák. (más néven nullára történő kiegészítés).
módszer: komplemens+1 (a pozitív szám 0-val kezdődik=előjelbit)
példa1: -96=1100 0001 (+96=0011 0000)
példa2.: 2 byte-os előjeles egész: 1 bit előjel+ 15 bit jegy (sxxxxxxxxxxxxxxx)
1, 2 és 4 byte a szokásos hosszúság
Lebegő pontos számábrázolás
A valós számokat ún. lebegőpontos számként ábrázolják. Ehhez a számot kettes normálalakra kell hozni. Hasonlóan a tizes számrendszerben használatos normálalakhoz /melynek formája: x*10y pl. 0,543*104/ a kettes számrendszerbeli normál alak formája: m*2k, ahol 0<m<1 közötti szám, k pedig egész kitevő /pl. 0,10110111*200110110/. m: mantissza, k: karakterisztika. A tárban m és k bitjeit egymás után írjuk.  

Szöveg
A szövegek kódolása a karakterekhez (betűk, számok írásjelek) rendelt kettes számrendszerbeli (ma 8 bites) kóddal valósul meg.
(Régeben az alfanumerikus jelek (karakterek) ábrázolására a 64 bites BCD kódot alkalmazták, amit kiterjesztett változata az EBCDIC váltott fel. ma a kiterjesztett ASCII kódot (8bites) alkamazzuk, melynek első 128 karaktere rögzített /0..127/, a további 128 /128..255/ nemzetfüggő.)
R: nyelvünk jelei a számítógépen: ASCII és UNICODE
ASCII (American Standard Code for Information Interchange), amerikai szabványos kód az információ átviteléhez
Az ACSII továbbfejlesztésével készültek az egyes nemzeti kódlapok. Magyarország  (és Közép-Európa) számára a
•    852-es (??Latin II, ANSI és ISO szabvánnyal megegyező),
•    Windows alatti 1250-es kódlap
Az első 128 karakter megegyező
például: „A” kódja a 8 bites bináris 65= 00100001
UNICODE
A többnyelvű szövegeknél nem elegendő a kódtáblák 256 karakteres kódkészlete. Ennek megoldására dolgozták ki a 16 bites (egyedi, univerzális és egységes: angolul mindegyik „uni”-val kezdődik) UNICODE (magyarul unikód) karakterkódolást.
Tartalmazza:
•    Szabványos alfabetikus karakterek (régi írások abc-i is) (8192)
•    Írásjelek, szimbólumok, piktogramok (4096)
•    Japán, koreai és kínai abc (csak a Han abc kb. 27000 karakteres)
•    Szabadon definiálható 5632
•    Konvertálást segíti 495
Hátrány: az új kódrendszer tárigénye nagyobb (becslések szerint átlagosan 20% állománynövekedést okoz).
Kép

Hang
 
Az ADC (analóg-digitális átalakító) bizonyos frekvenciával mintavételezi az analóg jelet, és a 

Jel, jelsorozat
A közlemény (kódolt információ) valamilyen jelkészlet (kódrendszer) elemeiből épül fel.
A jeleknek két nagy csoportra osztjuk: analóg és digitális
Az analóg jel jelkészlete végtelen, egy bizonyos tartományon belül folytonos; tetszőleges értéket felvehet. (analóg mennyiség pl. testsúly, tömeg, magasság, idő, hangmagasság, azaz hangfrekvencia).
A digitális jel jelkészlete véges, csak előre meghatározott diszkrét értékeket vehet fel. (digitális mennyiség pl. a gyerekek száma (nincs 1,41 db gyerek), cipőméret)
Az analóg jelek digitális jelrendszerbe ültetését digitalizálásnak nevezzük 
A digitális mennyiségeket a lehetséges értékek száma alapján csoportosíthatjuk. A bináris mennyiségek csak kétféle értéket vehetnek fel (Igen/Nem Férfi/Nő Ki/Be kapcsolva). Szokásos jelölése 1/0.
A decimális mennyiségeknél 10 lehetőség van pl.: tízes számrendszer 0,1,2..9
A hexadecimális mennyiség 16 lehetőséget takar. 0,1,2 ..9, A, B, C, D, E, F

Számítógépen az analóg mennyiségeket digitalizálva tároljuk. Analóg-digitális átalakítást végez pl. a hangkártya vagy a modem. 
Hangfelvételkor a mikrofon az analóg hangjelet analóg elektromos jellé alakítja: a hangkártya ezt digitális jellé változtatja (ugyanez történik lejátszáskor is fordított irányban). A modem a telefonvonalon érkező analóg (elektromos) jeleket alakítja digitális jelekké (bitsorozattá) ill. fordítva: bitsorozatot analóg jellé.



23. Grafika és Képtömörítés

Grafika:
    A számítógépek világában a képeket kettes számrendszerbeli kódok formájában tároljuk. A képmegjelenítő programok ezeket a kódokat át tudják alakítani (a monitoron megjelenő) képekké.
    A kódolás pedig több fajta lehet, amit a képfájl kiterjesztéséből, típusából is láthatunk. Néhány példa:

    BMP: bitmap ez a legáltalánosabb a windows által is használt formátum
    JPEG: ez is világszerte használt tömörített kódlási mód
    GIF: többnyire kis méretű képeknél 

Miért van több kiterjesztés?A válasz egyszerű. Ugyan azon kép több helyet foglal BMP-ben mint JPEG-ben. Ez a megkülönböztetés egyfajta kódolási mód. A kép annál több helyet foglal a meghajtónkon minnél bonyolultabb ábrákat színeket tartalmaz és minnél nagyobb a felbontása.
Ugyanis ezek a kiterjesztések PIXELGRAFIKUSAK, vagyis miden egyes pixelről megvan egy fajta kódnyelven a leírása.(helyzete színe) Tehát  minnél több pixel van annál nagyobb a fájl. De a méreteket lehet csökkenteni vagy növelni a kódolással.
Az analog általunk látott képet több fajta módon tudjuk átalakítani digitális jellé. A legközismertebb a digitáls fényképezés. Viszont a legolcsóbb és  jó minőségű ha valakinek van egy szkennerje és annak segítségével viszi a képeket számítógépre.

A kép digitalizálására több mód is van:
    PIXELGRAFIKUS
    VEKTORGRAFIKUS

PIXELGRAFIKUS:A képre egy képzeletbeli négyzetrácsot fektet és minden négyzetben egy egész számmal ábrázolja a kép színét. A monitorok és a tv készülékek is pixelekből állítják össze a képet. A 800*600 vagy 640*480 arra utal hogy egy sorban 800 vagy 640 db pixel helyezkedik el és egy oszlopban pedig 600 vagy 480 db van. 
    Ezen képek minősége nagyításkor romlik ugyanis a pixelek száma megmarad viszont a méretük megnő. Ez kép romláshoz vezet.
    Ha egy képe felbontását nagyítani akarjuk mondjuk kétszeresére akkor a mérete négyszeresére nő.
        Pl.: 100*50        200*100=2*100*2*50=4*100*50   22

    A kép fizikai méretét az adja meg hogy pixel esik egy adott hosszúságra mondjuk egy centiméterre vagy milliméterre.
    A számítógép a színeket három színből keveri ki. Piros=Red, Zöld=Green, Kék=Blue ez a szín hármas adja az RGB rövidítést. Vannak más színkeverési módszerek is:
    CMY
    HSV

Az RGB esetén 256*256*256=16 777 216 db szín jelent. A színek különböző arányából állítja elő a színeket. RGB(0,0,0)=Fekete RGB(256,256,256)=Fehér.

VEKTORGRAFIKUS:A voktorgrafikus képábrázolás nem pixeleket definiál hanem matematikai alakzatokat. Függvények, matematikai alakzatok segítségével írja le a megjelenítendő képet. A kép színezését pedig egy rövid algoritmus(program) írja le.
Mivel ez csak alakzatokat és rövid algoritmust tartalmaz így fizikai méreteiben sokkal kisebb helyet foglal a merev lemezen mint  a pixelgrafikus kép. Viszont pontosságában messze elmarad tőle aki ismeri vagy rajzolt már valaha Flash-ben az tudja hogy a program miután elengedtük a rajzolt alakzatot egy kicsit változtat rajta. A saját nyelvére fordítja azt. 
    A vektorgrafikus képekben az alakzatokat Címkékben(Label-ekben) tároljuk.
    Ezeknek a képeknek nagy előnyök hogy korlátlanul nagyíthatók és közben nem romlik a minősége.
    Nagy hátrányuk viszont az hogy szkenneléssel nem vihetők be a számítógépre továbbá nem képesek vissza adni a pontos valóságot. Többnyire tervezésekre használják a vektorgrafikus képeket. 
    A kiterjesztései:
    PDF
    PostScript

KÉP TÖMÖRÍTÉSEK:A multimédia terén olyan tömörítési módok szükségesek melyek veszteség nélkül vagy kis veszteséggel képesek tömöríteni. A Huffman-kódolás önmagában képes erre ám nem túl hatékony mert nem használja ki a tömörítendő fájl sajátosságait.

A képeket négy fázisban szokás tömöríteni 
1.    Az adatelőkészítést a médium digitalizálás állítja elő. Például a képet felbontjuk 8*8 képpontos álló részletekre, és megadjuk az egyes képpontokhoz rendelt bitek számát.

2.    Az adatfeldolgozás amikor valamely módszerrel a 8*8-as részletet transzformáljuk egy hatékonyabb munkát biztosító tartományba.

3.    kvantálás az egyes képelemek fontosságuk szerinti súlyozása következik.

4.    A kódolás:

a.    Időtartamkódolás
b.    Mintahelyettesítés
c.    Kételemű
d.    Statisztikus
e.    Huffman-kódolás
f.    Transzformációkódolás
g.    Perdikció vagy relatívkódolás.
Kicsomagolás ugyan ez csak visszafelé.
Tömörített kiterjesztések:
    JPEG
    GIF





| Az információ fogalma | A szamítástechnika története, generációk | Számrendszerek és számábrázolások | Karakterek bináris kódolása | A Neumann-elv, a számítógép részei | Memóriák és háttértárak | Monitorok és nyomtatók | Hálózatok és az internet | Az operációs rendszerek fő feladatai | Könyvtár-és állományműveletek | Fájlok tömörítése, kicsomagolása, tömörítések típusai | Vírusok | Karbantartó és hibakezelő szolgáltatások kezelése | Hozzáférési jogok és azonositás hálózati rendszerben, adatvédelem | Az Internet kommunikációs szolgáltatásai | Adatkeresés az interneten | Elektronikus levelezés | Levelezés több felhasználóval, a címlista kezelése | Fájlok átvitele, letöltése | Könyvtárak | A PC felépítése | Jelátalakítás és kódolás | Grafika és képtömörítés |
E L E J E
E L E J E
E L E J E
E L E J E
E L E J E
E L E J E
E L E J E
E L E J E
E L E J E
E L E J E
E L E J E
E L E J E
E L E J E
E L E J E
E L E J E
E L E J E
E L E J E
E L E J E
E L E J E
E L E J E
E L E J E
E L E J E
E L E J E
Pull Down Menus