1. A közlésfolyamat funkciói és tényezői
Közlésfolyamat
- bármely jelrendszer emberi érintkezésben való szándékos és kölcsönös felhasználása
- információ: egyoldalú tájékoztatás
- a közlésfolyamat mozgásba lendíti az információt két fél között
A közlésfolyamat funkciói
- nem elszigetelten, hanem keveredve jelennek meg
- az arány alapján lehet eldönteni, hogy melyik domináns
Alapfunkciók
- tájékoztató (referenciális): vélemény-, gondolatközlés a valóságról, ill. egyéb dolgokról
- kifejező (expresszív): belső tartalom, általában érzelem kifejezése
- jellegzetes forma: E/1 „én-líra”, vallomások
- felhívó (konatív): hallgató befolyásolását szolgáló törekvés
- általában E/2, magázás, jellemző a felszólító mód és a megszólítás
Kiegészítő funkciók
- kapcsolatfenntartó (fatikus): befogadás megkönnyítése, felek viszonyának tisztázása
- gyakori a közlésfolyamat elején és végén
- pl. köszönő formulák, szokásos kérdések, közhelyek
- értelmező (metanyelvi): nyelvi megformálásra feltett kérdések
- esztétikai (poétai, művészi): a nyelvi megformáltságra irányítja a figyelmet – pl. szépirodalom
- fontos szerephez jut az üzenet nyelve; közlés gazdagítása
A közlésfolyamat tényezői
- beszélő (adó) közölni akar valamit; gondolatait megformálja és kódolja
- hallgató (címzett) befogadja az üzenetet – észleli, felfogja, értelmezi a hallottakat
- a közlésfolyamat alkotó folyamat mindkét fél részéről
- alapkövetelmény: mindkét fél által ismert kódrendszer (nyelv), a valóság egy közös része
- csatorna: a kapcsolattartás közege, pl. hanghullámokat közvetítő levegő, telefon, fax, e-mail
- beszédhelyzet: kommunikáció során a beszélők között kialakuló aktuális viszonyok
- üzenet: a kommunikáció tárgya; a kódolt (elmondott), majd dekódolt (megértett) információ
A közlésfolyamat nem nyelvi kifejezőeszközei
Gesztusnyelv
- mondanivalót kísérő külső jelenségek: gesztikuláció, mimika, testtartás
- lehet ösztönös (pl. nevetés) vagy tanult (pl. fejrázás)
- meghatározzák a társadalmi szokások és a beszédhelyzet
- szerepe
- hallgató tájékoztatása a beszélő érzelmi állapotáról
- szavak, mondatok hatásának felerősítése vagy gyengítése
- megkérdőjelezheti a megnyilatkozás őszinteségét
- szavak helyettesítése, további üzenet küldése
2. A nyelvi jel és jelrendszer
A jel
A jel fogalma
- érzékszerveinkkel felfogható jelenség
- jeltesttel rendelkezik, többet jelent önmagánál
- általánosító szerep: egyszerűbb, mint a valóság, amire vonatkozik
- jelentését meghatározza, hogy a valóság mely részét képes felidézni
- mindig egy jelrendszer tagja, amelyet egy közösség minden tagja ismer és elfogad
- a jelek mindig emberi érintkezésben kapnak szerepet
- pl. öltözetnyelv, testbeszéd, tekintetnyelv, stb.
- jelekkel foglalkozó tudományág a szemiotika, megalapítója Pierce
A jelek egyszerű osztályozása
- természetes jelek (szimptómák)
- mesterséges jelek (szignálok): nyelvi jelek és nem nyelvi jelek
Motivált és motiválatlan jelek
- motivált
- hasonlóság, pl. emberalak a közlekedési lámpában
- valósággal való érintkezés is lehet, pl. nyíl a közlekedési lámpában
- motiválatlan: csak társadalmi megállapodás, pl. közlekedési lámpák színei
Jelölő és jelölt kapcsolatának modern szemlélete (Pierce)
- index: kapcsolatban, érintkezésben áll a jelölt jelenséggel
- pl. a tűz indexe a füst, a láb indexe a lábnyom
- ikon: képszerű viszony, tényleges hasonlóság alapján idézi fel a jelöltet
- pl. a közlekedési lámpában az emberalakok, egyes KRESZ-táblák (pl. kerékpárút)
- szimbólum: csak társadalmi megállapodás alapján értelmezhető
- pl. a közlekedési lámpák színei, a nyelvi jelrendszer
A nyelv
A nyelvi jelrendszer
- a legegyetemesebb jelrendszer
- változtatható, növelhető jelkészlet
- a jelek használatának módját meghatározó szabályok
- nyelv = jel + szabály + hagyomány
- a legalkalmasabb a valóság ábrázolására
- a társadalom alakítja, mindenki egyéni módon használja
- beszéd: nyelvi jelek alkalmazása a közlésfolyamat során
A jelrendszer felépítése
- hangok: jelentés-megkülönböztető szerepük van, általában nincs önálló jelentésük
- morfémák: elemi jelek, a rendszer legkisebb önálló jelentéssel rendelkező elemei
- szintagmák: szószerkezetek, amelyek a beszéd nagyobb egységeit alkotják
A jelentés rétegzettsége
- a nyelvi jelek alapjelentéséhez másodlagos jelentés is társul
- meghatározó a stílusárnyalat és nyelvrétegbeli hovatartozás
Gazdaságosság és pontosság
- a nyelv alapja az elvonatkoztató, absztrakt gondolkodás
- nyelvi jel nem egyedi dolgokra, hanem dolgok egy csoportjára vonatkozik
- az általános nyelvi jelek összekapcsolása által tudjuk az egyedi tartalmat kifejezni
- pontos ábrázolás viszonylag kevés jel segítségével
3. Helyesírásunk alapelvei. Az írásjelek
Helyesírásunk alapelvei
- helyesírási alapelvek: azok az eljárások, amelyek szerint szavainkat, szóalakjainkat leírjuk
Kiejtés szerinti (fonetikus) írásmód
- szótöveket, önálló szavakat és toldalékokat rendszerint a művelt köznyelvi kiejtés szerint írjuk
- nyelvjárási, régies, hibás formákat írásban nem rögzítjük
- gondot okozhatnak a tájnyelvi változatok
- a Dunántúlon a hosszú í, ú, ű hangot röviden ejtik
- a Tiszántúlon a rövid magánhangzókat megnyújtják
- nyelvtörténeti oka van bizonyos alakváltozatok meglétének
- ezek mindegyike használatos és elfogadott:
- fel – föl, hova – hová, gyerek – gyermek, lány – leány, vakarózik – vakaródzik
- a betűszók –a, –e végződése a toldalékok előtt –á, –é hangra változik a kiejtésben
- ezt az íráskép nem tükrözi: ELTE – ELTE-nek, USA – az USA-ban
Szóelemző (etimologikus) írásmód
- a nyelvújítás korában Révai Miklós teremtette meg az elméleti alapjait
- kiegészíti a kiejtés szerinti helyesírást
- nem vesszük figyelembe a beszéd alkalmi hangváltozásait
- az egyes szóelemeket úgy írjuk le, ahogy egyenként, külön-külön hangzanak
- ha az eredeti szóelemek már elhomályosultak, a kiejtés szerinti elv váltja fel
- kéz > kesztyű, lélek > lélegzik
Hagyományos (tradicionális) írásmód
- csak néhány, korábban kialakult nyelvi jelenségre vonatkozik
- régi családnevekben
- Széchenyi, Kiss (kis), Madách, Eötvös
- néhány köznyelvi szóban, ahol a hagyomány megőrizte az eredeti elemeket
- kapzsi, hágcsó, ósdi, rögtön, mindjárt
- a j hang különböző jelölése
- régen különbözött a kiejtésük, a ly l-esebb volt
Egyszerűsítő írásmód
- praktikus okokból lemondunk a szóelemek hiánytalan feltüntetéséről
- a többjegyű betűk kettőzésekor csak az első jegyet ismételjük meg
- meggy, briddzsel, boccsal, gallyal (nem érvényes összetett szavak határán)
- Három egymás mellé kerülő azonos mássalhangzót kettőre egyszerűsítünk
- orr + ra = orra, rossz + szal = rosszal
- nem érvényes családnevek, idegen tulajdonnevek, összetett szavak esetén
- Thomas Mann-nal, Kiss-sel, sakk-kör, itt-tartózkodás
- továbbá néhány képzőszerű utótag mellett (pl. dzsessz-szerű)
Az írásjelek
- kettős szerep: mondat tagolása, betűkkel ki nem fejezhető beszédsajátságok megjelenítése
Mondatot záró írásjelek
- egyszerű mondatok végén a közlés szándékának megfelelő
- mellérendelő összetett mondatok végére az utolsó tagmondatnak megfelelő
- alárendelő összetett mondatok végére a főmondatnak megfelelő írásjelet teszünk
- ponttal kijelentő, kérdőjellel kérdő, felkiáltójellel felszólító, felkiáltó, óhajtó mondatot zárunk
Tagmondatok közötti írásjelek
- összetett mondatok tagmondatait általában vesszővel választjuk el
- pontosvesszővel tagoljuk a többszörösen összetett mondatokat
- lényeges gondolat, fontos magyarázat vagy következtetés előtt kettőspontot alkalmazunk
Mondatrészek közötti írásjelek
- egymásnak mellérendelt azonos szerepű mondatrészek közé vesszőt teszünk (felsorolás)
- kivétel az és, s, meg, vagy kötőszóval bevezetett mondatrészek
- értelmezőt rendszerint vesszővel, esetleg gondolatjellel különítjük el
Szövegbe ékelődést jelző írásjelek
- közbevetés szándékával beékelt közlést vesszők, gondolatjelek vagy zárójelek közé tesszük
- szó szerinti idézetet idézőjelpár fogja közre
4. A mondat és a mondatfajták
A mondat
A mondat
- a beszéd legkisebb egysége
- rendszerint nem önmagában áll, hanem a szövegnek láncszemnyi részeként
- a közlésfolyamatban minden mondatban kifejeződik
- a beszélőnek a valósághoz való viszonya és
- szándéka, hogy beszédével a hallgatóra valamilyen hatást tegyen
A mondat jelentésének rétegzettsége
- első réteg
- mondatot alkotó nyelvi jelek összességét mindig árnyalja másodlagos jelentés
- e kettő együtt a mondat tartalma
- második réteg
- szándék, amelyet a beszélő a mondat megalkotásával meg akar valósítani
- tájékoztat, felhív, kér, feltételez
- harmadik réteg
- szándékolt hatás, amelyet a mondat a hallgatóra gyakorol
A mondat szerkesztettsége
- tagolt
- szerkezetileg teljes
- alanyi-állítmányi rész szervesen megjelenik
- pl. Minden nap ünnep a számára.
- szerkezetileg hiányos
- fő mondatrészek egyike, vagy mindkettő hiányzik
- logikailag kiegészíthető a beszédhelyzetből, szövegösszefüggésből
- pl. János kétszersülttel a zsebében.
- tagolatlan
- alanyi-állítmányi rész nincs kifejezve és nem egészíthető ki logikailag
- pl. Ez az! Ó, igen! Még!
Modalitás és mondatfajták
Modalitás
- a beszélőnek a valósághoz való viszonya és szándéka erősen hat a mondatok nyelvi megfor-málásánál módjára, az ezen alapuló eltérő kifejezésmód a mondat modalitása
- fajtái: kijelentő, kérdő, felkiáltó, felszólító, óhajtó
5. A mondat szintagmatikus szerkezete
Kapcsolatok a mondat szavai között
- a szavak kapcsolatban vannak egymással: ragok, jelek, szórendi kötöttség révén
A mondat szintjei
- alany–állítmány (predikatív szerkezet)
- a közvetlenül hozzá tartozó bővítmények
- alsóbb szintek: csak egy-egy mondatrészt bővítnek
A mondat szinteződése és a szórend
- az első és második szinten álló mondatrészek a jelző kivételével szabad szórendűek
- az alsóbb szinteken kötöttebb a szórend
- csak az általuk bővített mondatrésszel együtt mozdulhatnak el
A szintagmák fajtái
- szintagma: egymással nyelvtanilag meghatározott viszonyba lépő szavak kapcsolata
- háromféle viszony:
- hozzárendelő (alany–állítmány)
- mindegyik feltételezi a másikat, kettő együtt a mondat szerkezeti magja
- alárendelő (tárgyas, határozós, jelzős)
- van alaptag, ezt bővíti, árnyalja a meghatározó tag
- az alaptag egy szinttel feljebb van, a meghatározó tagról nevezzük el
- mellérendelő (halmozott mondatrészek)
- semleges viszony (közös alaptaghoz tartozó különböző bővítmények)
- álszintagma: névelős, névutós, igekötős, létigés kapcsolat
- alakilag közelebb áll a szintagmához
- nyelvtani szerepe szerint a toldalékos szavakhoz vannak közelebb: ház mellett – háznál
- állandósult szókapcsolatok:
- már szó értékű nyelvi elemek
- pl. részt vesz, perbe fog
Aktuális tagolás
- mondatok egyes részeinek a közlésfolyamatban betöltött szerepe szerinti bontása
- réma: egy új közléselemmel viszi előre a közlésfolyamatot
- téma: ismert elem, az összefüggés biztosításához szükséges
- pl. névmás, személyrag, stb.
Összetett mondatok
Alárendelő
- tagmondatok nem egyenrangúak, különböző szinten vannak
- főmondat valamelyik mondatrészét fejti ki az alárendelt
- főmondatban utalószó, a mellékmondatban kötőszó lehet
- kötőszó lehet: hogy, mert, ha, mint, illetve vonatkozó névmás
Mellérendelő
- tagmondatok egyenrangúak, egy szinten vannak, csak tartalmi kapcsolatban állnak
- kapcsolatos (–): a második tagmondat továbbfűzi, újabb tartalommal egészíti ki az elsőt
- választó (~): a tagmondatok különféle lehetőségeket tartalmaznak
- ellentétes (↔): két mondat szembeállítása vagy egymást kizáró tartalma
- lehet megszorító ellentétes viszony vagy megengedő viszony is
- következtető (→): következtetés, okozat, következmény megfogalmazása
- magyarázó (←): ok, indok, előzmény megvilágítása
6. Az ige és az igenevek szerepe a mondatban
Az ige
Ragrendszer, igekötők
- egy ige – 37-80 alak (igekötők nélkül)
- szám, személy, idő, mód
- ragozás lehet alanyi, tárgyas, vagy ikes
- igéhez kapcsolhatunk igekötőt
- megváltoztathatja a jelentését, alanyi igéből tárgyasat alkothat, gyakoríthat
- négyféle helyzet: ige előtt, után, előtt közbeékelt szóval, megismételt
- képezhetünk műveltető, visszaható, szenvedő, ható, gyakorító igét
- főnevet, melléknevet és igeneveket is
Az ige szerepe a mondatban
- állítmányként szerepel
- lehet igei vagy névszói-igei (ige + létige, marad vagy múlik)
- mondatrészi szereptől függően előfordulhatnak kötelező bővítmények
- leggyakrabban tárgy vagy állandó határozó (pl. vesz valamit, gondol valamire)
- lehet az igekötő által meghatározott (pl. iskolába jár, kijárja az iskolát)
- lehetséges bővítmények alkalmazásáról a beszélő dönt
Igenemek
- 6 alaptípus
- cselekvő tárgyatlan, pl. Mindenki táncol.
- cselekvő tárgyas, pl. Veri az ördög a feleségét.
- történést kifejező tárgyatlan, pl. Az ablak kiesett a keretből.
- visszaható, pl. A vádlott védekezik.
- műveltető, pl. Karosszérialakatossal hozatjuk helyre a hibát.
- szenvedő, pl. Riporter kerestetik.
- az állítmány igeneme meghatározza a kötelező bővítményeket
- gyakran a mondat szerkezetét is
Az igenevek
- minden fajtájuk képzett szó
- szótövük általában az ige E/3 jelen idejű, kijelentő módú, alanyi ragozású alakja
- kétarcú szófajta:
- igei természetükhöz egy másik szófaji sajátosság társul
- az igető révén őriznek magukban valamit az ige mozgalmasságából
- mondatbeli helyzetük is kettősen alakul
- attól függ a mondatrészi szerep, hogy melyik szófaji sajátosság érvényesül
- alapvetően a képző dönti el
- határozóval és tárggyal bővíthetőek (igei tulajdonság)
- nagy szerepük a kifejezés, stílus tömörségében, mozgalmasságában
Főnévi igenév
- az igetőből -ni képzővel alkotjuk
- a cselekvést, történést, létezést elvontabban nevezi meg
- személytől, időtől, módtól elvonatkoztat
- a mondatban alany, tárgy és határozó lehet (főnévi tulajdonság)
- alanyként csak néhány személytelen ige mellett állhat
- pl. kell, lehet, illik, muszáj, szabad
- személyraggal ellátható
- pl. tudnom kell, nem szabad szólnunk
Melléknévi igenév
- a mondatbeli fő igével háromféle időviszonyban lehet
- a cselekvést valaminek a tulajdonságaként nevezi meg
három típus
- folyamatos (képzője: -ó, -ő)
- általában cselekvő értelmű
- a jelzett szava voltaképpen a cselekvés alanya
- befejezett (képzője: -t, -tt)
- tárgyatlan igéből képzett alakok rendszerint cselekvők
- pl. a gyümölcs megérett – érett gyümölcs
- tárgyas igéből képzett alakok többnyire szenvedő természetűek
- bezárták az ajtót – bezárt ajtó
- beálló (képzője: -andó, -endő)
- tárgyatlan igéből általában cselekvő alak lesz
- tárgyas igéből általában szenvedő lesz
Határozói igenév
- úgy nevez meg egy cselekvést, mint a fő ige valamely körülményét
- képzője a -va, -ve, -ván, -vén (zárómorféma, nem követheti más toldalék)
- a mondatban leggyakrabban mód- vagy állapothatározó
7. A névmások szerepe a szövegszerkesztésben
Névmások osztályozása
- egyirányú névmások csak főnévre vonatkozhatnak
- elsősorban utalással helyettesítenek
- többirányú névmások főnévre, melléknévre, számnévre, határozószóra vonatkozhatnak
- utalás mellett sajátos szerepet is betöltenek a mondatban
- a csoportokat a helyettesítéshez társított sajátos jelentéstöbblet alapján tovább bonthatjuk
A névmások és szerepük
Névmások jelentése
- közvetlenebb kapcsolat a valósággal
- teljes jelentéstartalom csak adott beszédhelyzetben vagy élő szövegben
Szerepük a közlésfolyamatban
- más szavak helyettesítése („nevek másai”)
- a mondat, tagmondat korábbi vagy későbbi szava, szószerkezete
- egy mondat vagy bekezdés tartalmának összefoglalása
- utalhat a beszédhelyzetben jelenlevő tárgyakra, személyekre
- tömörítő szerep, szóismétlés elkerülése
- a szöveg egységének és érthetőségének eszközei
- kapcsolatteremtés a részek között, utalás, nyomosítás, összefoglalás
Mondatrészi szerepük
- névszókat, határozószókat mondatrészi szerepükben is helyettesíthetik
- mindenféle mondatrész szerepét betölthetik
- általában nem lehetnek szintagmák alaptagjai
- csak nagyon korlátozott mértékben lehet bővítményük (pl. értelmező)
Alaktani viselkedésük
- kaphatnak jeleket és ragokat
- képzőt csak kivételesen
Névmásítás és törlés
- az ismétlődő főnevet nem kell mindig névmásítani, gyakran ki is lehet hagyni
- az igei személyrag utal az alanyra és sokszor a tárgyra is
8. Alá- és mellérendelt viszonyok a nyelvben
Mondatok szintje
Alárendelő
- tagmondatok nem egyenrangúak, különböző szinten vannak
- főmondat valamelyik mondatrészét fejti ki az alárendelt
- főmondatban utalószó, a mellékmondatban kötőszó lehet
- kötőszó lehet: hogy, mert, ha, mint, illetve vonatkozó névmás
Mellérendelő
- tagmondatok egyenrangúak, egy szinten vannak, csak tartalmi kapcsolatban állnak
- kapcsolatos (–)
- a 2. tagmondat továbbfűzi, újabb tartalommal egészíti ki az elsőt
- kötőszó lehet és, s, meg, is, sem, se,
- páros kötőszavak: is… is, sem… sem, nemcsak… hanem… is, sőt… is
- választó (~)
- a tagmondatok különféle lehetőségeket tartalmaznak
- kötőszó: vagy, vagy… vagy, akár… akár
- ellentétes (↔)
- két mondat szembeállítása (azonban, ellenben, pedig)
- egymást kizáró tartalma (nem… hanem)
- megszorító ellentétes viszony (de)
- megengedő viszony (bár, bárha, noha, ámbár)
- következtető (→): következtetés, okozat, következmény megfogalmazása
- kötőszó: tehát, így, ezért
- magyarázó (←):
- ok, indok, előzmény megvilágítása
- kötőszó: hiszen, ugyanis, tudniillik
- gyakran csak az első mondat kifejtése, helyreigazítása
- kötőszó: azaz, vagyis
Szintagmák szintje
Alárendelő
- az alaptag jelentését bővíti, árnyalja a meghatározó tag
- a meghatározó tag az alaptag alatti mondatszinten helyezkedik el
- a meghatározó taghoz képest háromféle lehet
- tárgyas, pl. bort iszik, vizet prédikál
- határozós, pl. lassan jár, tovább él
- jelzős, pl. hazug ember, sánta kutya
Mellérendelő
- a mondatban azonos mondatrészi szerepben állnak
- a tagok szófaja gyakran megegyezik
- másképpen halmozott mondatrészeknek nevezik
- az összetett mondatokhoz hasonló típusok
- kapcsolatos: él és mozog
- választó: élve vagy halva
- ellentétes: pihenni, nem pedig dolgozni
- következtető: gyorsan, tehát loholva
- magyarázó: loholva, hiszen gyorsan
Összetett szavak szintje
Alárendelő
- gyakran az elő- és utótag viszonya megfelel az alárendelő szószerkezetek tagjainak
- utótag az alaptagnak, előtag a meghatározó tagnak
- tárgyas: helytáll, úttörő
- határozós: észrevesz, munkatárs
- birtokos jelzős: bolondokháza, marhahús
- alanyos: agyafúrt
- mennyiségjelzős: öttusa
- minőségjelzős: gyorsvonat
- néha bonyolultabb szerkezetet, teljes mondatot sűrít magába
- kalandvágy (jelzős és határozói)
- tengerjáró (tárgyas és határozói)
- vámvizsgálat, hófehér (teljes mondat)
Mellérendelő
- a tagok viszonya kapcsolatos vagy ellentétes, pl. már-már, búbánat, jön-megy
- háromféle módon jöhet létre
- szókettőzéssel, pl. egy-egy, már-már, nono
- két külön szó összekapcsolásával, pl. él-hal, perpatvar
- ikerítéssel, pl. mendemonda, izeg-mozog, ejnye-bejnye, csigabiga
9. A szóelemek
A szó kettős szerepe: szótári szó és szóalak
- mint a szókészlet egy tagja, szótári szó – ez a nyelv alapegysége
- mint a mondat egyik építőeleme, szóalak – ez a beszéd alapegysége
- közlésfolyamatban tartalmaz nyelvtani szerepére utaló jelentésmozzanato(ka)t
A morfémák csoportosítása alaki önállóságuk szerint
- morféma: nyelv legkisebb, önálló jelentéssel bíró egysége; szavak és toldalékok
- morfémakapcsolatok első helyén rendszerint a szótári szó áll; ebben a vonatkozásban ez a szótő
- szabad morfémák: általában önállóan előforduló szótövek
- félszabad morfémák (álszók):
- csak más szótövekkel együtt előforduló szótövek
- jelentésük járulékos, kiegészítő jellegű, pl. névutók, névelők
- kötött morfémák:
- toldalékok, ezek csak szótövekhez kapcsolva fordulnak elő
- szótövek egy része, amik csak bizonyos toldalékok előtt fordulnak elő
- pl. bokr, tav, hav
Morfémák áttekintése
A toldalékok csoportosítása
Képző
- a toldalékok első helyén áll, közvetlenül a szótő után
- gyakran a szó szótári alakjának része, pl. forgat
- megváltoztathatja az eredeti szó szófaját, mondatbeli szerepét és új szót hoz létre
- pl. fésül – fésülködik
- a képző után általában újabb képző is állhat
- előtte sem jel, sem rag nem állhat, utána viszont igen
- csoportosítás:
- névszóból névszót képez, pl. -ász, -ész, -s, -ság, -ség, -ú, -ű, -i
- névszóból igét képez, pl. -ez, -oz, -ít, -dít, -sít,
- igéből névszót képez, pl. -tyú, -tyű, -ttyú, -ttyű,
- igéből igét képez, pl. -at, -et, -tat, -tet, -ködik, -kodik, -kedik, -hat, -het
Jel
- a toldalékok második helyén áll
- nem hoz létre új szótári szót, csak újabb mozzanattal bővíti a szótő jelentését
- egynél több is járulhat a tőhöz
- utána csak rag állhat
- pl. többes szám jele (-k), birtokos személyjelek, igeidő jele (-t, -tt)
Rag
- a szóalak zárómorfémája, nem követi semmilyen más toldalék
- mindig csak egy szerepelhet egy szóalakban
- mondatbeli szerep egyértelmű meghatározására szolgál
- pl. -ban, -ben, -on, -en, -ön
Előhangzó
- szótövek és toldalékok kapcsolódásakor jelenhet meg
- toldalék részének tekintjük
- szerepe a kiejtés könnyítésében van
A szavak alakrendszere
- szófajokra jellemző, hogy milyen morfémakapcsolatban fordulhatnak elő
- lényege, hogy az egy szótőből létrehozható szóalakok rendszert alkotnak
- ez a szavak alakrendszere, más néven paradigmája
- az egy rendszerbe tartozó alakok tulajdonságai nyelvtanilag megegyeznek
Az ige alakrendszere
- a mondatban az ige nem önmagában áll, hanem öt kötelező jelentésmozzanatot hordoz
- cselekvés módja; ideje; cselekvők száma és személye; tárgy határozottságának jelölése
- egy-egy ige alakrendszerében legkevesebb 37 alak lehet, a tárgyas igéknél ez a szám 80
- ikes ragozás eredetileg alaki különbözőségével jelentésben is különbözött
A főnév
- az igékhez hasonlóan felvehetnek képzőt, jelet, ragot
- kötelező jelentésmozzanatai: számra (egyes vagy többes) és esetre utalás
- főneveink ragozási lehetősége igen sokrétű, egy-egy főnévnek akár több száz alakja lehet
Melléknevek, számnevek
- szegényes alakrendszerük van, mert legtöbbször szótári alakjukban szerepelnek
- leggyakoribb szerepkörük a jelző
- melléknév jellegzetes határozóragjai: -n (előhangzóval), -lag, -leg, -ul, -ül
- számnév ragjai: -en, -ször, -szer, -ször
- melléknév fokozása: -bb, leg…-bb képzőszerű toldalékokkal
- jellegzetes tulajdonság: alkalmi főnevesülés, pl. piros – pirosak
Igenévi-névmási ragozás
- névmások alakrendszere megegyezik a névszók toldalékolásával
- kivétel: személyes névmás szótöve általában a személyrag vagy névutó
- ekkor a személyre, számra az ún. igenévi-névmási személyrag utal
- pl. (én)től-em, (ő)miatt-uk, (mi)után-unk
- szerepe: adott szót egy másik szóval és/vagy a beszédhelyzettel egyeztesse
10. Azonos alakúság, többértelműség és rokonértelműség
A szavak szintje
Egyjelentésű szavak
- a szó beszédhelyzettől függetlenül képes egyértelműen felidézni egyetlen jelentését
- gyakori az összetett, hangutánzó, hangfestő szavaknál – a motivált szavaknál
Kapcsolat a szavak hangalakja és jelentése között
- motiválatlan: megszokáson alapuló viszony, pl. rövidítések, mozaikszavak
- motivált: közvetlenebb kapcsolat, növeli a stílusértéket, pl. hangutánzó szavak
Azonos alakú szavak (homonimák)
- az azonos hangalakhoz kapcsolódó jelentések között nincs kapcsolat
- a hangalakok azonossága véletlen egybeesés
- pl. terem, vár, ég, légy, fűz, hal, lép
- gyakran toldalékok hasonlóságából következik, pl. várunk, termet
Hasonló alakú szavak (paronimák)
- azonos vagy alig eltérő hangalakú, írásmódjukban is hasonló szavak
- gyakran egy tőből, különböző toldalékolással származnak
- pl. egyenlőre – egyelőre
- helyesírási szempontból problémát okozhatnak
- pl. helység – helyiség
Többjelentésű szavak
- az azonos hangalakhoz tartozó jelentések között kapcsolat van
- lehetnek máig is fennmaradt ősi névszó-igék
- pl. nyom, les, fagy
- gyakran az alkalmi jelentésbővülés megszilárdulása által jönnek létre
- pl. óra, gép (gyakran használjuk számítógép értelemben is)
Rokon értelmű szavak (szinonimák)
- egy jelentést több szóval is ki tudunk fejezni
- szűk értelemben csak a teljesen azonos valóságszeletre vonatkozó szavak
- pl. bokor – cserje, lift – felvonó
- tágabb értelemben azonos dologra vonatkozó, más-más többlettartalmat hordozó szavak
- másodlagos jelentésükben mindig különböznek
- pl. nevet, kacag, röhög
További szintek
- szintagmák, mondatok, szöveg szintjén is létezik azonos alakúság és többértelműség
- mondanivalónkat többféleképpen megformálhatjuk
- különféle stílusárnyalatok
- adott szövegnek többféle jelentése, olvasata lehet
- pl. Kölcsey Himnusza
11. A hangok találkozásának szabályszerűségei
Alkalmazkodás
- a hangokat nem elszigetelten, hanem egy összefüggő folyamat részeként mondjuk és halljuk
- a folyamatos beszédben a hangképző szervek folyamatosan mozgásban vannak
- az egymás után képzett hangok fiziológiai tulajdonságai módosulhatnak
- ez az alkalmazkodás
- az alkalmazkodás esetei:
- magánhangzók: hangrend, illeszkedés
- mássalhangzók: hasonulás, összeolvadás, rövidülés
Az alkalmazkodás típusai mássalhangzók esetében
Részleges hasonulás
- a közvetlenül egymás mellé kerülő mássalhangzók hasonulásának egyik formája
- egy képzési mozzanatban változtatja meg az egymás mellé kerülő mássalhangzók egyikét
- esetei:
- zöngésség szerinti: a második hang zöngésíti, vagy zöngétleníti az előtte állót
- pl. vasban (vazsban), labda (lapda), tűzhet (tűszhet)
- képzés helye szerinti: az n hangra vonatkozik, ha utána ajakhangú mássalhangzó következik
- pl. színpad (szimpad)
Teljes hasonulás
- két különböző mássalhangzó teljesen egyneművé válik
- az egyik hang egy vagy több képzésmozzanatában változik meg
- fajtái:
- hangtani (írásban nem jelölt): pl. sz+s; z+s > ss egészség, igazság
- grammatikai, írásban jelölt
- mássalhangzó végű névszó + -val, -vel, -vá, -vé, pl. vassal, jéggé
- az, ez + mássalhangzó kezdetű rag, pl. ahhoz
- s, sz, z, dz végű ige + j-vel kezdődő személyrag vagy felszólító módjel, pl. mossa
- grammatikai, írásban nem jelölt:
- ty, ny, gy végű névszó + a birtokos személyjel j-vel kezdődő alakjai, pl. anyja
- gy, ny, l végű ige + j-vel kezdődő személyrag vagy felszólító módjel, pl. hagyja, éljen
Összeolvadás (africata)
- két különböző mássalhangzónak egy harmadik, hosszú hanggá való átalakulása
- két mássalhangzó kölcsönös alkalmazkodása
- írásban nem jelöljük
- a folyamatban zár-rés hangok keletkeznek
- fajtái:
- hangtani: -d, -t, -gy + s, sz > cc, ccs, pl. tudsz, szabadság
- grammatikai:
- t, d, n végű névszó + a birtokos személyjel j-vel kezdődő alakjai, pl. botja
- t, d, n végű ige + j-vel kezdődő igei személyrag, pl. látja
- t, d, n végű ige + a felszólító módjel változatai, pl. tanítson, fonjon, tudjon
Rövidülés
- akkor következik be, ha egy hosszú és egy rövid mássalhangzó kerül egymás mellé
- ekkor a hosszú mássalhangzó megrövidül a kiejtésben, pl. mondd (mond), szálldos (száldos)
Hangrend és illeszkedés
Hangrend
- az egyszerű magyar szavakban a magánhangzók előfordulása szabályokhoz van kötve
- a szavak lehetnek:
- mély hangrendűek (csak mély magánhangzók fordulnak elő), pl. boldog, kapu, apu
- magas hangrendűek (csak magas magánhangzók fordulnak elő), pl. idő, üzen, billentyű
- vegyes hangrendűek (mély magánhangzók + i, í, e, é együtteséből alkotott szavak)
- pl. csillag, fazék
- összetett szavakban, és újonnan átvett jövevényszavakban nem érvényesek a fenti szabályok
- pl. ideális, futurizmus, kaleidoszkóp
Illeszkedés
- a hangrend állapotának fenntartását biztosító nyelvi működés
- olyan toldalékot kapcsolunk a szavakhoz, amellyel fenntartható az eredeti hangrendűség
Vegyes hangrendű szavak illeszkedése
- mély toldalékot fűzünk a vegyes hangrendű szavakhoz, ha az utolsó magánhangzó mély
- pl. virággal, sziromban
- általában mély a toldalék akkor is, ha a szóban mély magánhangzó + i, í, e, é fordul elő pl. kávéja
- magas a toldalék, ha az utolsó szótagban ö, ü van, pl. söfőrnek, kosztümben
- ingadozik a nyelvhasználat a mély magánhangzó + e hangot tartalmazó szavakban
- pl. Ágnesnak – Ágnesnek, fotelban – fotelben
- az összetett szavak toldalékát az utótag szabja meg, pl. várkertből, sörnyitóval
Toldalékok hangrendi változatossága
- illeszkedés törvényének alapja a toldalékok megjelenésének változatossága
- a toldalékok egy része azonban egyalakú, ezek az i, í, é magánhangzókat tartalmazó toldalékok
- pl. ajtók, hegyek, hazai, erdei, alakít, épít
- újabban kialakult toldalékok között is van egyalakú, pl. -ként, -féle
- a toldalékok nagy része azonban két- vagy többalakú
- pl. -ra, -re, -ba, -be, -ban, -ben, -tól, -től, -nál, -nél
- háromalakú toldalékaink esetében két magas hangrendű toldalék van
- az egyik ajakréses, a másik ajakkerekítéses, pl. -szor, -szer, -ször
- a szóvégi magánhangzó dönti el, hogy a két magas toldalék közül melyiket használjuk
Hangképzési és nyelvtani jelenségek kapcsolata
- az egymás mellé kerülő hangok különböző módon befolyásolják egymást
- a hangváltozások alapja a hangképző szervek akadálytalan működésének biztosítása
- a hangtani jelenségek egy része nyelvtani szerephez is jutott
- kijelentő mód tárgyas ragozású alakjainak és felszólító módú alakjainak megkülönböztetése
- pl. halasztja – halasszuk, tanítja – tanítsa
12. A stílus fogalma és hírértéke
A stílus
A stílus fogalma
- a nyelv használatának jellegzetes módja
- a stílus szót először a görögök használták, latin jelentése a mai radírnak felelt meg
- mai jelentése a középkorban alakult ki
- a szöveg nyelvi elemei és a kifejezendő tartalom kapcsolata
- választás és elrendezés eredménye
- többlettartalommal gazdagítja a szöveget, hatást gyakorol a hallgatóra
- lehet gondolati, érzelmi vagy hangulati többlet
A stílushasználat célja
- szándékolt hatás gyakorlása a hallgatóra
- fontos a fogalmazás világossága, az érdeklődés fenntartása, a megfelelő hangnem
A stílust befolyásolja, hírértékét meghatározza
- beszélő egyénisége
- alkalmi szándék
- beszédhelyzet
- pillanatnyi lelkiállapot
Kapcsolódó fogalmak
Stíluselem
- a stílus hatásának forrása
- a közlést többlettartalommal ellátó nyelvi elem
Stílusérték
- egy nyelvi elem adott szövegben érvényesülő sajátos jelentéstöbblete
- állandósult: a szó jelentésének része, mindig érvényesül
- alkalmi: egyéni és alkalmi felhasználásból nyert jelentéstöbblet
Expresszivitás
- kifejező érték
- függ a másodlagos jelentés intenzitásától
Az expresszivitás növelése
- nagyítás, túlzás
- gúnyos vagy kedveskedő kicsinyítés
- ismétlések
- egyszerű ismétlés, szerkezetismétlés
- felsorolás, halmozás, fokozás
- zenei eszközök
- kifejező hangváltozások
- hosszabb szünet
- tempó megválasztása
- rokon értelmű kifejezések közül az erősebb érzelmi tartalmú szavak választása
- archaizmus, neologizmus, idegen szavak
- argó kifejezések, szleng, népiesség
- szakszavak, szakkifejezések
- szóképek, szólások
- rokon és ellentétes értelmű szavak
13. A stílusárnyalatok
A stílusárnyalat
A stílusárnyalat fogalma
- a beszélő lelkiállapotának, a hallgatóhoz és a témához való viszonyának megnyilatkozása
- nyelvi megjelenése a hangnem – köznyelv semleges közlésmódjától való eltérés
Többféle megnevezés
- lelkiállapot szerint (pl. kedélyes, tréfás)
- beszédhelyzetre utalva (pl. ünnepélyes, utcai)
- beszélő és a hallgató viszonyára utalva (pl. bizalmas, távolságtartó)
Stílusárnyalatok rendszerezése
- pozitív viszony: választékos, emelkedett, ünnepélyes, fennkölt, patetikus
- negatív viszony: vulgáris, durva
- esztétikai minőségek keveredése: tréfás, komikus, humoros, ironikus, szatirikus, gúnyos
Különféle stílusárnyalatok
Eufemizmus
- a hallgatót tapintatból vagy más okból kímélő, a mondanivalót enyhítő eljárás
Semleges stílus
- a hétköznapokban használt stílus
- követi a kialakult szokásokat
- kis expresszivitású nyelvi elemek alkalmazása
Patetikus
- pátosz: szenvedély, lelkesedés – a romantika korában volt általánosan elterjedt
- ünnepélyes, fennkölt hangulatú szavak, kifejezések
- hétköznapiság kerülése
- szónoki stílusra jellemző stíluselemek
Gúny, irónia
- gúny: túlzás, nagyítás; néha sértő, durva szavak
- irónia a gúny burkoltabb, enyhébb formája
- jellemző az elítélendő jelenségek ellenkezőjének leírása
Humor
- kedéllyel, részvéttel kezeli a nevetés tárgyát
- gazdag nyelvi eszköztár; szorosan összefügg a komikummal
- mai irodalmi nyelv jellegzetes stílusárnyalata a tragikomikum
A szótárak stílusminősítései
- használati kör: nyelvváltozat, stílusréteg megjelölése (pl. tudományos, argó, stb.)
- érzelmi árnyalat: a stílusárnyalatnál szűkebb meghatározás, pl. durva, választékos
Jelentésre vonatkozó minősítések
- elsődleges jelentés (denotatív): a szó fogalmi, szótári jelentése
- másodlagos jelentés (konnotatív): az adott helyzetben kialakuló többletjelentés
Kapcsolat a hangalak és a jelentés között
- motiválatlan: megszokáson alapuló viszony, pl. rövidítések, mozaikszavak
- motivált: közvetlenebb kapcsolat, növeli a stílusértéket, pl. hangutánzó szavak
14. A tudományos és publicisztikai stílus
A tudományos és szakmai stílus
Stílusszintek
- felső, általában írásbeli
- művelt szóbeli
- igénytelenebb alsó szint
Műfajok
- tudományos értekezés
- esszé: egy témáról szépirodalmi igényességgel megírt cikk
- ismeretterjesztő cikk – publicisztikai stílusnak is része, a tudomány egy részét vizsgálja
- tanulmány: mélyenszántó elemzés, összegzés a tudományról
- iskolai felelet, dolgozat
- szakmai vita, hozzászólás, beszélgetés tudományos vagy szakmai témáról
Szókincs
- irodalmi nyelv és a szakmai nyelvváltozatok sajátos szókincs: szakszavak, szakkifejezések
Nyelvezet
- meghatározó szerepe van a valóságnak – tartalomközpontúság, tárgyszerűség
- fontos az árnyaltság, a pontosság – terhelt mondatok, gyakran többszörös alárendelés
- gyakran következtető, magyarázó és feltételes mondatok
- nem nyelvi kifejezőeszközök háttérbe szorulnak
- gondos szövegszerkesztés, hangsúlyozott szövegtagolás, vizualitás szerepe
A publicisztikai stílusréteg
A sajtó feladata
- politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális élet eseményeinek, problémáinak bemutatása
- közvélemény alakítása (publicare = közhírré tesz)
- publicista közérdekű dolgokról személyes meggyőződéssel szól
Az újságírás műfajai
- tájékozató műfajcsoport
- információ, hír, közlemény, riport, interjú, portré, nyilatkozat
- publicisztikai műfajcsoport
- cikk, vezércikk, nyílt levél, kommentár, jegyzet, ismertetés, glossza, esszé, kritika
- vezércikk: kiemelt helyen, aktuális témáról szóló fejtegetés
- glossza: rövid, csattanós, ironikus szöveg; Mikszáth teremtette meg
- megjelenési gyakoriság: napi-, hetilap, folyóirat, évkönyv, almanach
A sajtó nyelve
- stílusrétegek keveredése
- szépirodalmi, tudományos, közéleti nyelvhasználat
- gyakran társalgási stílus elemei is helyet kapnak
- időszerűség, pontosság, valóság szerepe
- neologizmusok, újabb keletkezésű szavak
- előfordulnak hibák
- idegen szavak túlzott vagy felesleges használata
- sablonos, terpeszkedő kifejezések
- argó elemek, társalgási stílus elemeinek túl gyakori használata
15. A képszerűség elemi stíluseszközei
A szépirodalom mint kommunikáció
- a szépirodalom sajátos kommunikáció; tartalma mélyebb, mint a köznapi közlésfolyamaté
- alapja a mindennapokban használt nyelv
- kevés szóval sokat mond – megkopott vagy automatikussá vált kifejezésmódnak új színt ad
- stílushatás a nyelvi elemek sztereotip használatától való eltérésben rejlik
- alapvető törekvések: képszerűség, feszültségkeltés és –oldás
Elemi stíluseszközök
Metafora
- névátvitel tartalmi hasonlóság vagy hangulati egyezés alapján
- kifejezendő elem a nyelvben szokásos fogalmi megnevezéssel szerepel
- kifejező elem képi természetű
- összekapcsolás alapja: a két szó jelentésének kapcsolata, képzettársítás
- a fogalmi és a képi sík kölcsönhatására épülő kép
- érzelmi-hangulati sűrítés
- stilisztikai értéke változatos
- meghatározza a két sík jelentésbeli távolsága, valamint
- a két szó jelentésosztálya
- kétféle formai megvalósítás
- teljes (kibontott) metafora: mindkét elem szerepel
- egytagú metafora: a kifejező elem csak utal a kifejezendőre
- szövegbe épülés szempontjából lehet
- egyes, különálló kép
- párhuzamos képek sorozata
- alapmetaforából szétágazó komplex kép
Megszemélyesítés
- az igei metafora egy formája
- a kifejezendő nem élőlény, a kifejező képi mozzanat élőlény tulajdonságára utal
Hasonlat
- a metaforával rokon kép, de három tagból áll
- hasonlított (fogalmi sík)
- hasonló (képi sík)
- közös jegy
- szerkezetileg mindig teljes
- a tagok megőrzik önállóságukat – nem azonosítás, csak hasonlítás
- nyelvi megvalósítás kétféle lehet
- összetett mondat (pl. Vág az eszed, mint a beretva.) – epikus hasonlat
- egyszerű mondat (pl. Villámként hasított belé a felismerés.)
Metonímia
- fogalmi és képi sík összekapcsolódása fogalmak érintkezésén alapul
- térbeli érintkezés, pl. összeült a parlament, csendes a ház
- oksági kapcsolat, pl. jó tollú (író), az gyimilcsből halálut evék
- időbeli kapcsolat, pl. a huszadik század sok változást hozott, fényes kor lesz
- szinekdoché (rész-egész vagy faj-nem felcserélés), pl. röhög az egész osztály
- jellegzetes szerkezeti megoldás az egytagúság
Szinesztézia
- együtt érzékelés (gör); hangulati hasonlóságon, ritkábban érintkezésen alapuló kép
- különböző érzékterületek fogalmainak összekapcsolása, pl. fehér csönd
16. A nyelvi elrendezés a művészi nyelvhasználatban
Alakzatok
- nyelvi elemek, egységek jellegzetes összekapcsolási módja
- a megszokottól eltérő használat
- hatás: feszültségkeltés- és oldás
- érzelmi-hangulati-indulati többlet közvetítése
Ismétlés
- azonos nyelvi elemek egymásra következése
- szóismétlés: erőteljes lírai hatás, pl negatív festés: Nincs szép, nincs kenyér, nincs múlt.
- halmozás, felsorolás: azonos fogalomkörbe eső dolgok, pl. Pártoljon kocka, kugli, kártya
- fokozás: rokon értelmű szavak egymásutánja, pl. Áldott legyen az év, a hó, a nap…
- variáció, pl. Dermedt álom minden tettünk, / S minden álmunk dermedt tett. (Ady)
- graddíció: láncszerű ismétlés, sor szava a következő sor elején is megjelenik
- anafora: sor vagy ütemek elején arányosan és szimmetrikusan ismétlődő szó(csoport)
- pl. A tihanyi ekhóhoz-ban Verd ki zengő bérceden
- gondolatritmus: teljes gondolatok, mondatok vagy mondatrészek szabályos visszatérése
- pl. Babits Esti megérkezés című műve
- önállósult fajtája a refrén – nyomatékosító szerep, megváltozhat (pl. A vén cigány)
- keret: felütés és kóda azonos, pl. reformkori ódák (A látó)
hangalakzatok, hangszimbolika
- alliteráció, pl. Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem
- tőismétlés (figura etymologica), pl. Szeretném magam megmutatni, hogy látva lássanak.
- rím
- áthajlás (enjambement): sorszerkezet nem követi a mondatszerkezetet
- pl. Hazádnak rendületlenül / Légy híve, ó, magyar!
Párhuzam
- azonos vagy hasonló módon megformált gondolatok egymás mellé állítása
- pl. Felszántom a császár udvarát, / Belévetem hazám búbaját.
- indirekt formája az ellentét, pl. Bölcsőd az, s majdan sírod is
- paradoxon: látszólagos képtelenség
- oxymoron: kizáró fogalmak összekapcsolódása
Kihagyás, csökkentés
- mindig feszültséget kelt
- stílusértékké általában szöveghiány (elliptikus szerkesztés) válik
- változatos módszerek
- egy szó kihagyása, pl. egytagú metafora
- mondatrész kihagyása, hiányos mondat
- balladisztikus felépítés – nagyobb egységek kihagyása; jellemző novelláknál, krimiknél is
Felcserélésre, helyettesítésre épülő alakzatok
- inverzió: szokatlan szórend, kiemelésre szolgál, pl. Bölcs az, mindent ki megvet.
- tükörképes, keresztező elhelyezés (chiasmus), pl. Van már kenyerem, borom is van
- közbevetett mondatok, szintagmák, megszakított szerkesztés
- költői, szónoki kérdés
17. Az összetett költői kép
Összetett költői képek
- költői kép
- tágabb értelemben: metafora, metonímia, szinesztézia, hasonlat
- szűkebben: több képszerű stíluselem kapcsolata
- fellelhetők benne az alakzatokra jellemző eljárások
- variáció, párhuzam, ellentét, felsorolás, stb.
- összetett költői kép
- részben az elemi képek és alakzatok kombinációja
- leggyakrabban egy-egy metaforára épül
- a tartalmi és képi lehetőségek kifejtése közben újabb metaforába hajolhat át
Képsor és a valóság viszonya
- költői képsor nem a külső valóság lenyomata
- a mű saját törvényei szerint alakuló folyamat
- követi a költő gondolatainak, érzéseinek, indulatainak mozgását
Összetett kép hatása
- hatás erejét befolyásolja
- a kép feszültsége, a síkváltás sűrűsége, a valóságsíkok közötti távolság
- egymást követő képek között is lehet síkváltás
- nagyobb komplexitás a XX. századi líra jellemző vonása
Allegorikus és szimbolikus kifejezésmód
Allegória
- elvont erkölcsi fogalmak emberként való megjelenítése
- gyakran nagybetűs írásmód: Hűség, Remény, Jóság, Béke
- egy gondolatsoron vagy teljes művön végigvitt képsor
- folyamatosan, több mozzanatában kifejtett metafora
Szimbólum
- gondolati tartalom érzéki jele
- görög szó, magyarul jelkép: pl. lánc, kard, vörös, fekete
- származhat metaforából, de alapulhat metonímián is
- a XIX. század utolsó harmadától önálló stílusirányzattá vált
- szimbolizmus: szimbólumokra épülő kifejezésmód
Összetett költői képek felépítése
- allegória
- képsor minden eleme közvetlenül utal a fogalmi oldal valamely elemére
- gondolati tartalom részleteihez igazodnak a képsor részletei
- elsősorban az értelemhez szól, részleteiben is értelmezhető
- mondanivaló általában nagyszabású gondolat, erkölcsi eszme
- körülhatárolt, kevésbe egyéni kép
- pl. Vajda János: A virrasztók: halotti tor és a levert nemzet sorsának összekapcsolása
- szimbólum
- több a szokatlan, meglepő mozzanat
- elsősorban látomásra épülő, távoli képzettársítások
- képi és fogalmi oldal nem elemeiben, csak egészében feleltethető meg
- a megjelenítésre használt kép önálló életre kel
- közvetlen megfelelés nélküli képi elemek
- hangulati, érzelmi, gondolati többlet
- tudat alatti lelki folyamatok, fel nem tárt társadalmi jelenségek ábrázolása
- pl. Ady Endre: Az eltévedt lovas, A magyar Ugar
18. A szöveg egységének összetevői
A szöveg
Szövegtan
- több tudomány határterülete – viszonylag új, helyenként kiforratlan
- grammatika, stilisztika, irodalom- és kommunikációelmélet, szemiotika, retorika, stb.
- a szöveg szerkezeti és jelentésbeli összetevőit vizsgálja
A szöveg fogalma
- a nyelv és a beszéd legnagyobb egysége
- a kommunikációs folyamatban az üzenet hordozója
- elemi részeit szövegkohézió tartja össze
- egységeit megszerkesztettség és beszerkesztettség jellemzi
- megszerkesztettség: a nyelvtan szabályainak megfelelő megalkotás
- beszerkesztettség: logikai kapcsolatok szerinti elhelyezés a szövegben
A szöveg szerepe Bühler szerint
- tájékoztató, érzelemkifejező, felhívó + kapcsolattartó, értelmező, esztétikai
Követelmények
- tartalmi egység és zártság
- tartalmi előrehaladás: minden mondatban a téma mellett réma
- kerekséget és lezártságot érzékeltető forma, tagolás
- fejezetek, bekezdések, mondatok logikus rendje
- előismeret (preszuppozíció) a szöveg megértéséhez, gyakran befogadásához is szükséges
A szövegkohézió elemei
- a grammatikai és globális kohézió együtt hat, de arányuk és jelentőségük nem azonos
- a kisebb egységeket grammatikai, a nagyobbakat lineáris kohézió tartja össze
- a cím nem a szöveg része, hanem rámutat a szöveg egészére
- lehet megnevező vagy mondatszerű
Grammatikai elemek (lineáris kohézió)
- névmások, kötőszók, utalószók
- ragrendszer, birtokos személyjel, igealakok
- utalások (anafora: előreutalás, katafora: visszautalás, deixis: kiutalás a szövegből)
Jelentésbeli, tartalmi elemek (globális kohézió)
- alapja a téma
- témahálózat: kulcsszavak rendszere, amelyek belső összefüggésrendszert alkotnak
- a szöveg tételmondatok alapján épül fel
- ismétlődés és változatai: párhuzam, ellentét, utalások
- rokonértelműség, szinonimák
- izotópia: azonos vagy rokon értelmű szavak láncolata
Szövegtípusok
Kommunikációs tényezők szerint
- monologikus
- dialogikus – ide tartozik a nyilvános szöveg is
Megalkotottság szerint
- rögtönzött (általában szóbeli)
- szövegmű
19. A magyar nyelv eredete és rokonsága
A nyelvi diakrónia fogalma
- diakrónia: a nyelv időbeli változásának vizsgálata, kialakulás a XIX. században
Nyelvtörténeti korszakok
Előmagyar kor (ie. 4. évezred – ie. 500)
- a magyar nyelv még nem különül el
Ősmagyar kor (ie. 500 – 896)
- nyelvünk önálló fejlődésének nyelvemléktelen korszaka
Ómagyar kor (896 – 1526)
- megjelennek írott szórványemlékek, pl. a tihanyi apátság alapítólevele, valamint Bíborbanszületett Konstantin A birodalom kormányzásáról c. művében néhány magyar szó
- néhány szövegemlék, leghíresebb a Halotti Beszéd és Könyörgés
Középmagyar kor (1526 – 1772)
- 1527-ben első magyar nyomtatvány: Sylvester János latin nyelvtanában levő értelmezések
- megjelenik az első teljes bibliafordítás – Károli Gáspár, Vizsoly, 1590
- magyar költészet gyökerei (Tinódi, Balassi)
- a kor Sajnovics János nyelvtörténeti munkájával zárul
Újmagyar kor (1772 – napjainkig)
- megjelenik a magyar nyelvtudomány, a nyelv tudatos ápolása
- Kazinczy vezetésével megindul a nyelvújítás mozgalma (ortológusok és neológusok)
- megjelenik az első helyesírási szabályzat és magyar—német szótár (Vörösmarty)
Előmagyar kor
Nyelvrokonság
- uráli alapnyelv (ie. IV.e.) finnugor alapnyelv (ie. III. e. végéig) + köz-szamojéd alapnyelv
- finnugor alapnyelv ugor alapnyelv + finn—permi alapnyelv (ie. II. e. közepéig)
- ugor alapnyelv ősmagyar ( magyar) + ős-obiugor ( vogul, osztják)
- finn—permi alapnyelv permi alapnyelv ( zürjén, votják) + finn—volgai alapnyelv
- finn—volgai alapnyelv köz-finn (finn, vót, észt, lív) + volgai (mordvin, cseremisz) + lapp
A finnugor rokonságkutatás története
- Sajnovics János (1770) – magyar és lapp nyelv összehasonlítása
- Gyarmathy Sámuel (XIX. sz. eleje) – több finnugor nyelv elemzése
- Reguly Antal – külföldi tanulmányút, anyaggyűjtés
- Budenz József – az 1870 körüli „ugor-török háború” ugor pártjának élharcosa
A nyelvrokonság bizonyítékai
Rendszertani bizonyítékok
- agglutináló nyelvtípus
- igeragozás
- nyelvtani nemek hiánya
- hangrend és illeszkedés
- birtokos személyjel
- jelzőt nem egyeztetjük
- sajátos nyelvszemlélet
- páros testrészek
Szókincsbeli bizonyítékok
- jellegzetes szócsoportok
- létigék, alapcselekvések, életmód
- testrészek, rokonságok, természet
- alaptulajdonságok, számnevek, névmások
- szabályos hangmegfelelés
- *p>f puu >fa; *k>h kala>hal, kota>ház
- γtγ>z pata>fazék; γntγ>z lunte>lúd
- fonetikai hasonlóságok
20. Szókincsünk bővülése
Okai
- árnyaltabb kifejezésmód
- gondolatok differenciálódása
- társadalmi viszonyrendszer változásai
- új közléstartalmak létrejötte (találmányok, világ változásai)
- idegen hatások, szavak átvétele
Nyelvünk belső fejlődésének eredménye
szóteremtés
- ősi forma, nem tendenciaszerű, ma már ritka
- eddig nem létező hangsorból szó keletkezik
- különösen jellemző hangutánzó, hangfestő és indulatszavaknál
- pl. puff! > puffan
szóalkotás
- meglévő elemek összekapcsolása
- a felhasznált elemektől függően sokféle módon megvalósulhat
- természetes út: beszéd > nyelv > beszéd
- mesterséges út: nyelvújítás (csak az adott korszakban jellemző)
A szóalkotás módjai
szóképzés
- alapszó + képző > képzett származékszó
- új jelentés, gyakran új szófaj is
- képzőnek jelentésváltoztató szerepe van, megváltoztatja a mondatstruktúrát is
- pl. mák + s > mákos
szóösszetétel
- önálló szavak > új jelentésegység
- pl. három + szög > háromszög
- speciális formája a szókettőzés, pl. alig-alig
mozaikszók
- többszavas kifejezések lerövidítése
- nem motivált szavak, gyakran elhomályosul a jelentésük
- betűszó (kezdőbetűk felhasználása) pl. ENSZ, szja
- szóösszevonás (több betű felhasználása) pl. Fidesz, gyes
ritkább szóalkotási módok
- ragszilárdítás (szó és toldalék összenő) pl. dicsértessék, éljen
- szórövidülés, pl. tulaj, fagyi
- szóelvonás, pl. csárdák > csárda, képviselő > képvisel, vakondok > vakond
- szóvegyülés, pl. csokor + bokréta > csokréta, ordít + kiabál > ordibál
- szóhasadás, pl. gázló ~ gázoló, köröm ~ karom
- népetimológia, pl. fufajka > pufajka
Szókincsbővülés külső módon
Jövevényszavak
- sok átadó nyelv
- több hullám: török, német, szláv
- középkorban sok átvétel a latin nyelvből
- az egyes nyelvekből jellegzetes műveltségterületek szavai származnak
- török (első hullám): növénytermesztés, állattenyésztés, társadalmi viszonyok
- török (második hullám): kényelmi cikkek, pl. kávé, kelme
- német: polgárosodással, katonasággal összefüggő szavak, pl. mester, lajstrom
- szláv: életmóddal összefüggő szavak, pl. a hét napjai
- szerda < szreda (közép), csütörtök < csetüre (4), péntek < penteki (5)
- latin: egyház, orvostudomány, állatok, növények, hónapok
- jövevényszavak beépülnek a nyelvbe, idomulnak a nyelvhez (pl. ragozás)
Idegen szavak
- eredeti alakjukban szerepelnek a nyelvben
- jellemző a szakzsargonban
- széleskörű használat esetén idővel beolvadnak
Tükörfordítás
- pl. Eisenbahn > vasút, matéria > anyag, universitas > egyetem
Nemzetközi műveltségszavak
- pl. izmusok, televízió, komputer
- régebben vándorszavak: ruházat, étel, foglalkozásnevek, fegyverek
- modern nemzetközi szavak a felvilágosodás korától kezdve áramlanak be
- görög eredet, pl. technika, atom, baktérium, telefon, lexikon
- francia eredet, pl. hotel, kabaré
- angol eredet, pl. meccs, futball, tenisz
Néhány érdekes példa a szókincsbővüléshez
szóösszetételek elhomályosulása
- jóember > jámbor
- néember > némber
- üdnap > ünnep
- kéz + tevő > kesztyű
eredeti jelentés megváltozása
- állat eleinte minden élőlényt jelentett (pl. asszonyállat)
tulajdonnevek köznevesülése
- Maecenas > mecénás
- Háry János > háryjánoskodik
- Don Juan > dunhuan (pl. nem egy ~)
- Boycott (kemény földesúr) > bojkott
- Hooligan (angol bandavezér > huligán
- Chimborasso (dél-amerikai vulkán) > csimborasszó
- Damaszkusz > damaszt
- Moszul > muszlin (anyag)
- Bikini (sziget) > bikini
- Pepita (táncosnő) > pepita (kockás)
- Cardigan (gróf) > kardigán
21. A jelentésváltozás
Okai, eredménye
Nyelven kívüli okok
- társadalmi–gazdasági fejlődés és változások
- emberi gondolkodás változása
- műveltség terjedése – igény új tartalmakra
- művelődéstörténeti okok, pl. tabuállatok (szarvas)
- közízlés szempontjából érzékeny területek szavai, pl. másállapot, szexualitás, tébécé
- a valóság módosulása, pl. húr eredetileg állati bél, ma már csak hangszer része
Belső nyelvi okok
- azonos és hasonló alakú szavak (homonimák, paronímák) gyakran zavarják az érthetőséget
- nyelvi elemek mozgása
Eredménye
- szó jelentése általában bővül, néha szűkül
- pl. állat régebben minden élőlényt jelölt
- előfordul hangulati változás, esetleg pejoráció (durvulás) is
- pl. agyafúrt régebben őrültet jelentett, tetű ma már nem csak az állatot jelenti
Fajtái
Tulajdonnevesülés
- mai utónevek a IX. században kezdtek létrejönni, pl. szultán > Zoltán
- idegen eredetűek később áramoltak be
- családnevek a XIII-XIV. században
- alapjuk legtöbbször foglalkozás vagy jellemző tulajdonság, pl. Kovács, Nagy
- köznevek tulajdonnévvé alakulása, pl. Nemzeti Múzeum
Köznevesülés
- mértékegységek, tudományos fogalmak, pl. volt, amper, coulomb, röntgen
- személynevek átalakulása, pl. pepita, szendvics, szadista
- földrajzi nevek, pl. bikini, csimborasszó
Metonimikus jelentésváltozás
- érintkezésen alapuló jelentésváltozás
- ok-okozati, pl. fagylalt, pörkölt
- rész-egész, pl. gőzös
- épület-intézmény, pl. posta
Metaforikus jelentésváltozás
- pl. hegyláb
Jelentéstapadás
- szintagmában gyakran együtt szereplő szavak jelentését átveszi az egyik szó
- pl. Tokaji Aszú > tokaji, szarvas állat > szarvas
Szóhasadás
- pl. gázló ~ gázoló, köröm ~ karom
- lehet hangrendi változás, pl. család ~ cseléd
22. Nyelvtani rendszerünk kialakulásának néhány kérdése
Előmagyar kor
Agglutináló nyelv elemeinek létrejötte
- ige megjelenése – nyomokban mód, idő, ragozás is (igető és személyes névmás összeforr)
- magmondatok, azaz névszó-igék megjelenése, pl. fagy, les
- ma a homonimák – azonos alakú szavak – őrzik ezt az ősi formát
- jelöletlen viszonyok a birtokos és a jelzős szerkezetekben
Ősmagyar kor
A magyar nyelv önállósodásának korszaka
- vándorlások során kapcsolat a perzsákkal, törökökkel – szókincsbeli gyarapodás
- új hangok megjelenése: gy, ny, cs
- birtokos személyrag (mai személyjel) kialakulása, pl. ház+mj > házam
- igeragozás további fejlődése – idők elkülönülése
Ómagyar kor
Nyelvemlékes kor, ezért jól kutatható
- legfontosabb forrás: Halotti beszéd és könyörgés (1192-95)
- a Pray-kódexben (Pray György) jelenik meg, ma Benkő Loránd olvasata az elfogadott
A magánhangzók változásai
- eltűnik a veláris i hang – ma csak a ragozásban jelenik meg, pl. híd – hidat, nyíl – nyilat
- a 4 a hangból a köznyelv kettőt kiküszöböl, az ā a mai palóc nyelvjárásban marad fenn
- a 4 e hangból is eltűnik kettő – az ë jelentés-megkülönböztető szereppel bírt
- ők mëntek (ige)
- ők mentek (mentesek)
- ti mëntëk
- én mentëk
- jellemző tendenciák
- nyíltabbá válás, pl. paradicsumut > paradicsomot, hodu > had
- hosszú magánhangzók létrejötte
- diftongizálódás: mássalhangzó kettőshangzóvá válik (diftongusok: kettőshangzók)
- pl. santag > santau > santou > santo (szántó)
A mássalhangzók változásai
A nyelvi rendszer változásai
- igeidők
- a mai nyelvben csak a jelen és a befejezett múlt maradt meg
- folyamatos és régmúlt nem agglutináló jellegű, tautologikus (szószaporító)
- igék felszólító módja – módjel módosulásai
- pl. vimágygyomuk, legyenek, bulcsássa, szobodochcha
- igekötők megjelenése
- pl. migé szokosztja > megszakasztja
- névelő kialakulása a mutató névmásból (eleinte csak az)
- kötőszó megjelenése
- pl. hugy turkukat migé szokosztja volá
- összetett szavak kialakulásának kezdete
- pl. münyi uruszág beli
Középmagyar kor
A nyelvi rendszer változásai
- fejlődés lelassul
- felesleges igeidők lassan elsorvadnak
- névelők, igekötők tovább fejlődnek
Kulturális – nyelvi fejlődés
- könyvnyomtatás – 1541, Hess András
- anyanyelviség fejlődése – 1517 Luther; magyar erazmisták
- Komjáthy Benedek (Szent Pál levelei, 1533)
- Pesti Gábor (1536, Újszövetség)
- Sylvester János (Bibliafordítás, 1541)
- Károli Gáspár (vizsolyi Biblia, 1590)
- nyelvi egységesülés, irodalmi nyelv kialakulása (Debrecen környéki nyelvjárásból)
- nyelvtankönyvek, szótárak, helyesírási útmutatók (Szenci Molnár Albert)
- irodalomtörténet (Bod Péter, 1766)
- diakrón szemlélet megjelenése (Sajnovics János, 1770)
Újmagyar kor
- kezdet 1772-ben, Bessenyei Ágis tragédiája című művével
A nyelvi rendszer változásai
- folyamatok lezárulnak (igeidők, új szavak)
- szenvedő igeragozás megjelenése
- feltételes mód kialakulása
Kulturális – nyelvi változások
- államnyelvvé válik a magyar
- nyelvújítás: stílusjavító mozgalom 1811-től
- nyelvművelő társaság német mintára
- Aranka György: Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság
- Révai Miklós hosszú harc után rögzíti a helyesírást (Stilisztika, 1805)
23. A nyelvújítás
Előzményei
- XVI-XVII. századbeli nyelvkönyvek (Szenczi Molnár Albert, Bod Péter, Sajnovics János)
- humanizmus – Bibliafordítások
- barokk – Pázmány Péter, Aranka György
- felvilágosodás
- Bessenyei György: A magyarság (1778), Jámbor szándék (1781)
- Kármán József Uránia című lapja, 1794-től „eredetiségprogram”
A nyelvújítás mozgalma (1811- 1822)
- 1811 – Kazinczy: Tövisek és virágok (epigrammák, aforizmák)
- kultúra központja K-en Széphalom: Kazinczy, neológusok
- É-Dunántúlon ortológusok
- jottisták és ipszilonisták háborúja (Révai és Verseghy)
- 1813 – Mondolat (ortológusok gúnyirata)
- 1815 – Felelet a Mondolatra (Kölcsey és Szemere közös műve)
- 1819 – Kazinczy tanulmánya, nyelvújítók győznek az ortológus-neológus csatában
- 1822 – Auróra almanach (Kisfaludy)
Eredménye
- 10000 szó keletkezett, lelőhelyük a Nyúsz (nyelvújítási szótár)
Módjai
- régi szavak feltámasztása
- népnyelvi szavak köznyelvivé válása
- szóösszerántás
- pl. csőr < cső + orr, lég < levegő + ég, anyag < matéria < mater < anya, higany < híg anyag
- Bugát Pál: rovar < rovátkolt barom
- szóelvonás
- pl. cikkely > cikk, gyárt > gyár
- szóképzés
- szóösszetétel
- halva született szavak
- pl. ugrány (kenguru), zsiráf (foltos nyakorján)
- jellegzetes példa: nyakkendő (kravátli helyett nyaktekerészeti mellfekvenc)
24. Nyelvművelés
Definíció
- nyelvi norma kialakítása, fejlődésének követése
- fontos, hogy a nyelvi norma alakulása megfeleljen a nyelv alapvető követelményeinek
Fejlődéstörténete
- reneszánsz, Bibliafordítások
- barokk
- felvilágosodás
- nyelvújítás
- 1811 – Kazinczy: Tövisek és virágok (epigrammák, aforizmák)
- kultúra központja K-en Széphalom: Kazinczy, neológusok
- É-Dunántúlon ortológusok
- jottisták és ipszilonisták háborúja (Révai és Verseghy)
- 1813 – Mondolat (ortológusok gúnyirata)
- 1815 – Felelet a Mondolatra (Kölcsey és Szemere közös műve)
- 1819 – Kazinczy tanulmánya, nyelvújítók győznek az ortológus-neológus csatában
- 1822 – Auróra almanach (Kisfaludy)
Nyelvművelők
- hivatalos tudományos kutatók, pl.: Grétsy László, Balázs Géza, Fábián Pál
- laikusok – fontos szerep a fiatalságnak, a szakszókincs alakítóinak
- aktuális probléma: számítástechnika és elektronika szakszavainak magyarítása
A nyelvművelés fórumai
- 1872 – Magyar Nyelvőr lapindulása, amely folyóiratok megjelenésének hullámát indítja el
- folyóiratok: Édes Anyanyelvünk, Magyar Nyelv, Élet ÉS Irodalom (Páratlan oldal)
- média
- rádió: Édes anyanyelvünk, Értsünk szót, Tetten ért szavak
- televízió: Szószóló, Hej, hej, helyesírás…
Jellegzetes nyelvhelyességi hibák, kerülendő jelenségek
- tulajdonnév előtti névelőhasználat (pl. A Pista)
- hasonló hangzású szavak felcserélése (pl. helység – helyiség)
- idegen szavak túlzott használata
- körülményes megfogalmazás (pl. tárgyalásra kerül, üzletkötés történt)
- divatszavak, ifjúság nyelvének egyes jelenségei (pl. tökjó)
