Egész héten azt próbáltam a játékosok fejébe sulykolni, hogy nagyon fontos mérkőzés előtt állunk és ennek tudatában megfelelően készüljenek a mérkőzésre. Ezek szerint falra hányt borsó volt az egész, mert amit az első félidőben művelt jó néhány játékos az tűrhetetlen futballmérkőzésen. Itt nem a rossz passzokra vagy a kihagyott helyzetekre gondolok elsődlegesen, mert az benne van a játékban, hanem a lélektelen, futás nélküli akaratgyenge játékra.

A félidőben felhívtam a figyelmet,hogy megüthetjük a bokánkat, ha nem változtatunk a "stílusunkon".  Erre a kezdés után nem sokkal abból kapunk gólt, amit kértem a szünetben, hogy lépjünk ki a labdásra, mert a hazaiak távolról is bátran elvállalják a lövéseket.

A kapott gól után váltottunk ritmust és próbáltunk fejvesztve támadni, amiben a veszély is benne volt, mert az ellenfél kontrái életveszélyesek voltak. Az a baj,hogy nekik ziccer nélkül sikerült vezetést szerezniük, míg nekünk hat ordító helyzet is kevés a gólszerzéshez.

Szomorú tény az is, hogy minden tekintetben jobban akarták a tarjániak a győzelmet és eltüntették a tabellán elfoglalt két csapat közti különbséget. Voltak a mérkőzésbe nem illő jelenetek, de azt az öltözőben tisztázni fogjuk, mert jobb ha tudja mindenki, nem kötelező a Felsőtárkány mezében futballozni, de aki ezt teszi annak kutya kötelessége a szívét lelkét kitenni az adott meccsen a csapat sikeréért. Ennyivel tartozunk a szurkolóinknak, vezetőinknek és a csapattársainknak, míg ha nem is megy (mehet) mindig jól a játék.A végelszámolásnál nagyon fog hiányozni ez az elhullajtott két pont.

Szűcs Ádám játékán látszott, hogy hazai környezetben mindent megtesz a sikerért. Mellette Baji és Kaszás nyújtottak az átlagosnál jobb teljesítményt.