Bogdán Ádámnál és Bukrán Eriknél is járt az Egri Kapusakadémia vezetője. Kattints a részletekre!

Hol kapusként, hol edzőként, hol megfigyelőként töltötte két héten át a pályán ideje nagy részét Illyés Dániel. Az Egri Kapusakadémia vezetője azért ment Angliába, mert úgy véli, egy jó edzőnek naprakésznek kell lennie.

– Még tart az átigazolási időszak, csak nem próbajátékra hívták a szigetre? 
– Abszolút másról volt szó – szögezte le nyomban Illyés Dániel. – Elsősorban az angliai barátságok ápolása és új kapcsolatok szerzése céljából töltöttem két hetet Angliába. Minden napomat a pályán töltöttem, hol kapusként, hol edzőként, hol megfigyelőként ténykedtem. Végeredményben az út szakmai oldala legalább annyit számított, mint a humán része.

 – Kinél, hol oktatott? 
– A Billy Stewart kapusedző barátom által bérelt farmon laktam, ahol főként ausztrál kapussrácokkal laktam együtt, de akadt hálóőr az USA-ból, Izlandról illetve a Tasmán szigetekről is, igaz ez szintén Ausztráliához tartozik. A korosztályt a 17–21 év közöttiek alkották, az ausztráloknak az év ebben az időszakában tart a nyári szünet, így ilyenkor ők adják a legnagyobb létszámot. A farm Billy magán kapusiskolájának, a Lancashire International Football Academy-nek az otthona. Billy egyébiránt az U19-es és U20-as angol utánpótlás válogatott kapusedzőjeként is dolgozik. Az akadémiára érkező fiatal kapusok, ha Billy elég tehetségesnek gondolja őket, nagyon hamar a Manchester City,  a Wigan, a Preston vagy  a Blackburn korosztályos csapatánál találhatják magukat próbajátékon. Ezek óriási lehetőségek, Bukrán Erik sikerének hála, nagyon hamar kialakult a bizalmi kapcsolat Billy és közöttem, mondhatni, én vagyok a magyarországi megfigyelője.

 – Csak munka zajlott, nem fért az időbe egy kis szabadidős program, mondjuk, utazás Boltonba?
 – De nagyon is, a Bolton Wanderersnél meglátogattam Bogdán Ádámot, a magyar válogatott kapusát, akivel jó kapcsolatban vagyok és rendszeresen küld kapusfelszereléseket, és segíti az Egri Kapusakadémia hálóőreit. Természetesen tanítványomnál, Bukrán Eriknél is többször jártam, akit Billy barátomon keresztül sikerült kiközvetíteni tavaly nyáron a Wanderershez.

 – Hogy van Erik, miként telt számára az eddig eltöltött idő? 
– Nagyon elégedettek a pétervásárai fiatallal, a hozzáállása példás, igaz, ez mindig is erényei közé tartozott. Folyamatosan fejlődik, ami nem csoda, ugyanis 17 éves létére rendszeresen az U21-es csapattal, illetve a felnőtt gárdával, Bogdán Ádámékkal is készül. Decemberben játszott a Manchester United és a Manchester City korosztályos gárdája ellen is, ahol – ezt az összefoglalók alapján mondom – csapata legjobbjának számított. Ahogy azt évekkel ezelőtt már állítottam, meggyőződésem szerint komoly karrier előtt áll, nagy kapus lesz belőle!

 – Más vonatkozásban milyen tapasztalatokat szerzett? 
– A két hetet gyakorlatilag végig edzettem a fiatal kapusokkal, előfordult, hogy edzéseket is tartottam. Mindig érdekes összehasonlítani egy más futballkultúrát és képzést a miénkkel. Itt elsősorban a kapusok tanítására gondolok. Az angol képzés és módszer főleg speciális, mint bármi más a világon, s az elvárások is különbözőek a hálóőrökkel szemben. Mondhatom ezt saját tapasztalatból, mivel nem keveset edzettem már amerikai, brazil, angol és persze magyar kapusedzőkkel. Sokat beszélgettünk erről Billy-vel, s mindketten tudunk mutatni új dolgokat, más szempontokat egymásnak. A legfontosabb a kölcsönös nyitottság. Ez a fejlődés útja.

– Mit tud a látottakból profitálni? 
– Borzasztó sokat. Angliában a gyerek kapusképzés gödörben van, és ezt nem csak én mondom. Nem véletlen az, hogy alig véd angol a Premier League-ben, illetve más európai elitbajnokságban. Mindazonáltal az sem véletlen, hogy azokat a fiatal külföldi tehetségeket, illetve „kész” kapusokat, akik oda kikerülnek, a csúcsra tudják járatni, kihozva belőlük a maximumot. Az elképzeléseik és módszereik nagyon jók a profik felkészítésére, ám problémáik akadnak a fiatalok oktatásával. Azt gondolom, hogy az itthoni fiatal trénereknek azért kell külföldre járni, minél több futballkultúrát megismerni, hogy ne csak másolják ész nélkül az ott vagy a youtube-on látottakat, hanem felismerjék a leghasznosabb elemeket, s be tudják építeni saját filozófiájukba. Egy jó edzőnek naprakésznek kell lennie, nem lehet manapság a 20–25 éves edzésgyakorlatokkal felkészíteni az új generációt. A futball nagyon sokat változott és változik. Ám nem kell mindent eldobni, ami itthon van, ehhez gondolkodó edzőkre van szükség. 

 – Az Egri Kapusakadémia tagjaival mi a helyzet? Hogy alakul a létszám, miként megy a munka?
 – Ősszel a külsős kapusokkal együtt 26 hálóőrrel dolgoztam, közülük 23–24 személlyel heti rendszerességgel. A legnagyobb problémát az egri labdarúgás helyzete okozza. Ha nincs erős, stabil, legalább NB II-es felnőtt csapat, nagyon nehéz „idekötni” a játékosokat, motiválni a 14–15 éveseket vagy idősebbeket. Tudom, hogy amit itt kapnak a kapusok, az magas szintű képzés. Azt a munkát, amit elvégzünk, nyugodt szívvel, akármilyen nemzetközi összehasonlításban oda lehet állítani, nem véletlenül járom a világot. Más kérdés, ebben a srácoknak is ott a felelőssége, hogy azt az edzést milyen intenzitással, összpontosítással végzik. Ebben el vagyunk maradva sajnos, s ehhez egy megoldás vezet, ha van jövőkép, mert akkor van konkurencia is. Amennyiben a legtehetségesebbeknek nem liheg három-négy rivális a nyakában, könnyen elkényelmesednek. Ez bosszantó. Azon is dolgozom, hogy a legjobbak megtalálhassák az útjukat akár Angliába (lásd: Erik esete), akár nagyobb hazai futball akadémiákhoz. A kapcsolatok megvannak és működnek.

– Saját pályafutását milyen irányba egyengeti? 
– Az Egri FC felnőtt csapatának helyzete sajnos nagyon bizonytalan. Úgy érzem, tudtam segíteni a fiatal csapatunkon ősszel, de ebben a helyzetben játékosként nem tudok tovább részt venni... Ezt a tulajdonosnak is elmondtam, akivel nem igazán értjük meg egymást. Sajnálom a klubot, a helyzet méltatlanná vált. Felsőtárkányba tartok, ahol ugye tavaly júniusban bajnokságot ünnepelhettem a csapattal.

Heol.hu