Manók, tündérek, sellők. Ők a
mesék, mítoszok, mondák gyakori résztvevői, hol pozitív, hol negatív
szerepkörrel. De hogy kerülnek a szellemtudomány "asztalára"? Nem csak az
ember játékos képzeletének antropomorfizált végtermékei? Hiszen ki látott már
közülük egyet is? - kérdezhetné az egyszerű ember. Persze a válasz ennél
sokkal bonyolultabb.
Az elementális lények - merthogy róluk van szó - nagyon is léteznek, és
körülöttünk élnek. Szokták őket természetszellemeknek is nevezni. Fajtáik és
feladataik számosak és szerteágazóak: minden természeti folyamatban részt
vesznek, tulajdonképpen ők alkotják a minket körülvevő érzéki világot. Ha egy
mondattal szeretnénk kifejezni a feladatukat, azt mondhatnánk, hogy az
elementálok az Isten által létrehozott teremtési terv végrehajtói itt a
Földön. Ők a kapocs a felsőbb világok és a fizikai sík között. Létezési síkjuk
ennek megfelelően a legközelebb van az emberhez. Így a szellemi érzékelés első
élményei is hozzájuk kötődnek - éteri látással már láthatóvá válnak az ember
számára is.
Fontos tudnunk, hogy csak két síkon léteznek; éteri és asztrális testük van,
fizikai testtel és ÉN-tudattal viszont nem rendelkeznek. Fejlődés tekintetében
ily módon valahol az ember és az állat között vannak. Az állatnak fizikai,
éteri és asztrális teste van, az embernek pedig Én-tudata is. Emiatt az
elementálokkal való kommunikáció is más, mint amit az ember megszokott. Ők az
ÉN hiányában képtelenek felfogni a racionális érvelést és a gondolatokat. Csak
az asztrális test természetének megfelelően, érzelmekkel átitatott imaginációs
képeket értenek meg. Hiba lenne azonban azt képzelnünk, hogy az elementálok
"butábbak" lennének nálunk. Sok képviselőjük (például a pánok) az embert
messze meghaladó intelligenciával, tudással és munkabírással rendelkezve végzi
a reábízott feladatot.
Az elementálok csoportokba
rendezésénél az egyik fő szempont az, hogy melyik halmazállapotú elemmel van
dolguk. Eszerint megkülönböztetünk föld-, levegő-, víz- és tűzelementálokat.
Vannak ezen osztályzásba nem tartozó természetszellemek is, de őket később
tárgyaljuk.
Érdekes megjegyezni róluk,
hogy az ember által érzékelt formájuk mindig változik. Az esetek többségében
valóban manó-, sellő-, faun- vagy tündérformát öltenek, hogy ezzel is
megkönnyítsék az ember dolgát. Ténylegesen azonban éteri és asztrális
energiaformákból, spirálokból állnak, ami a közönséges ember számára
teljességgel megfoghatatlan. Így az elementálok a kedvünkért
antropomorfizálódnak, és emberhez közeli, humanoid formákat vesznek föl. Mivel
hosszú idő óta élnek velünk, mondhatjuk, hogy "ránk alakultak", ezzel is
segítve azt, hogy felismerjük őket és kommunikáljunk velük.
Hogyan születnek az elementálok? Életciklusuk kezdete mindig a magasabb
hiererchiákhoz kötődik. Fajtájuk szerint a különböző angyali rendekből válnak
ki, onnan fűződnek le. Munkájuk végeztével - ideális esetben - oda is térnek
vissza. Az újszülött természetszellemeket a rudimek névvel illetik.
Születésükkor még nehéz felismerni, hogy melyik elemhez fognak tartozni, végső
formájukat csak később veszik föl. Halálról esetükben nem beszélhetünk. Vagy
visszatérnek az őket teremtő rendhez, vagy - rosszabb esetben, ha képtelenek
feltöltődni - itt ragadnak lebénulva az anyagi síkon. Sajnos ilyenkor gyakran
az ellenerők kaparintják meg őket.
Földelementálok
Őket szokás más néven
gnómoknak, törpének, manóknak, koboldoknak nevezni. Feladatuk a Földön
fellelhető szilárd halmazállapotú tárgyakhoz köti őket. Nekik köszönhetjük az
anyagi megvalósulást. Születésükkor archékról (korszellemek) fűződnek le.
Éteri testük életéterből áll, asztrális testük pedig a Föld asztrális testével
esik egybe. Az elementálok közül ők a legintelligensebbek. Tudatosak,
figyelmesek, képesek egy pontra fókuszálni.
Szerepük szerint ők juttatják el a növényekbe a tápanyagot, és szabják meg
azok növekedési irányát is. Érdekes módon a holdfázisok nagyban befolyásolják
érzelmeiket. Teliholdkor rossz hangulatban leledzenek, újholdkor viszont
jókedvük van. Fontos tudni, hogy a kétéltű állatok éteri és asztrális rezgése
blokkolja a földelementálok energetikai rendszerét, ezért félnek a
kétéltűektől. Az ellenerők kedvelt trükkje, hogy a földelementálok
gyújtópontját egy kétéltűhöz kötik, ekképpen bénítva le, és szakítva el őket a
feladatuktól.
Vízelementálok
A mondák sellői, nimfái és
udinéi ők. Minden folyékony és víznemű szubsztanciában megtalálhatóak. Az
arkangyali rendről válnak le. Éteri testük hangéter, vagy más néven kémiai
éter. Tudatuk álomszerű állapotban van, kevésbé éberek és tudatosak, mint a
földszellemek. Megjegyzendő, hogy szellemi szempontból ők vesznek részt
mindenfajta kémiai folyamatban, reakcióban. Feladataik közé tartozik a
folyadékok áramlásának fenntartása a növényekben. Segítségükkel játszódnak le
a levelekben a kémiai asszimilációs folyamatok, és ők tartják fenn a
folyadékháztartást is. Érdekes ellentmondás, hogy a vízelementálok és a halak
kapcsolata hasonlít a földelementálok és a kétéltűek kapcsolatához: éppen a
víz szellemei nem kedvelik a halakat!
Levegőelementálok
Más néven tündérek vagy
szilfek. A légnemű és gázjellegű dolgokban vannak jelen. Az angyali rendről
fűződnek le. Étertestük fényéterből áll. Általában nem egyedül vannak jelen,
mindig kapcsolódik hozzájuk egy más jellegű szellemiség (például a köd=víz+levegő).
Hozzájuk tartozik a növények ősképének beleszövése az egyedi növénybe. Ennek
köszönhetjük, hogy az egyéni vonásokon túl az egy fajba tartozó növények
hasonlítanak egymásra. Ha ők nem lennének, akkor a növényeket nem lehetne
fajok szerint csoportosítani, mert egyik sem hasonlítana a másikra.
A levegő szellemei rokonszenvvel viseltetnek a madarak iránt. Ha sikerül
gyújtópontjukat egy madárhoz kötni, az emeli tudatszintjüket és fejleszti
őket. Amikor a madár repül, szárnyainak érintkezése a levegővel egyfajta
zenének hangzik számukra.
Ha valaki repülőn utazik, érdemes esetleg egy pillantást vetnie éteri látással
a szárnyakra, csakhogy kiderüljön a levegőelementálok fontos szerepe az ember
életében...
Tűzelementálok
A mítoszokban mint
szalamander ismerhetünk rájuk. Ők nem közvetlenül a felsőbb hierarchiákból
válnak ki; az állatok csoportlelke az, amelyből lefűződtek. Az állatok
csoportlelkei viszont az erőkből (mozgásszellemek) származnak. Éteri testük
hőéterből áll. Szerepük az, hogy a hőt eljuttassák a növényekbe, és
biztosítsák a Föld belső hőjét. A tűz szellemei a rovarokhoz vonzódnak, és
gyakran kötődnek a különböző virágporokhoz, egyfajta hajóként használva őket.
Hozzájuk tartozik az átváltozás minősége. Ennek megfelelően a komposztban
tanulmányozható legjobban a működésük.
A tűzelementálok születésével kapcsolatban megfigyelhető, hogy a háziasított
állatok csoportlelkéből könnyebben válnak ki, mivel ezek közelebb állnak az
emberhez.
|
Gnómok |
Undinék |
Szilfek |
Szalamanderek |
Eleme |
Föld |
Víz |
Levegő |
Tűz |
Ásvány |
Kálcium sók |
Kálium sók |
Nátrium sók |
Magnézium sók |
Növény |
Gyökér |
Levél |
Virág |
Mag |
Állat |
Antipátia a kétéltűek
iránt |
Antipátia a halak iránt |
Szimpátia a madarak iránt |
Szimpátia a rovarok iránt |
Ember |
Fizikai test |
Éteri test |
Asztrális test |
ÉN |
Érzék |
Szaglás |
Ízlelés |
Látás |
Tapintás |
Vitamin |
D-vitamin |
C-Vitamin |
B-vitamin |
A-vitamin |
Éteri közeg |
Élet-éter |
Hang-éter |
Fény-éter |
Hő-éter |
Időjárás |
Hó, jég |
Pára, eső |
Szelek |
Kánikula |
Ember teremtette elementálok
Legfontosabb és legnagyobb
csoportjuk az elementárok. Jelentőségük legalább akkora, mint a
természetszellemeké. Fő jellemzőjük az, hogy az emberi tudat hozza létre őket.
Kezdetben csak gondolatformák és érzelemfelhők, amik az állandó
ismételgetéssel, és az esetleges tudatos összpontosítással energiát kapnak, és
később önálló életre kelnek. Ilyenek az átkok, kívánságok, imák, erős
gondolatok és érzelmek. Mindig a levegő kilélekzésekor jönnek létre, és kilenc
másodperc múlva kelnek életre. Itt be lehet vetni egy ügyes trükköt is. Ha
rajtakapjuk magunkat, hogy helytelen gondolatokat teremtettünk, akkor kilenc
másodpercen belül lehetőség van ezek semlegesítésére, egy ellentétes
gondolattal. Fontos, hogy próbáljunk mindig tudatában lenni annak, hogy miket
teremtettünk, mert a felismerés hiánya nem mentesít a következményektől. Az
erkölcsös gondolatok hatására segítő, harag és gyűlölet hatására pedig negatív
elementálok keletkeznek. Az átoklényekről megjegyzendő, hogy mivel poláris
lények, egyik felük mindig a teremtő személy aurájába kapcsolódik. A másik fél
pedig a célszemély energetikai védelmétől függően képes rákapcsolódni az
aurára. Ha ez nem sikerül, akkor bumerángszerűen visszavágódik a feladóhoz,
visszaadva az összes beléültetett információt: magát az átkot.
Különleges elementálcsoportok és
feladataik
Ide tartoznak a születésnél
és a halálnál tevékenykedő elementálok, a kultikus és vallási eseményeken
létrejött és működő természetszellemek. Külön csoport az ember érzékelését
segítő elemi lények. A szaglásnál a föld, az ízlelésnél a víz, a tapintásnál a
tűz, a látásnál a levegő, a hallásnál pedig a víz és a levegő elementáljai
együttesen segédkeznek az embernek. Nélkülük nem lennénk képesek az érzéki
világ észlelésére.
Faun
Ők a "fák szellemei", a fák növekedését segítő földelementálok. Egészséges
fánál a faun spirálszerűen áthatja a fát, a lombtól egészen a gyökérig. A faun
meghatározott irányba tereli a gyökerek és az ágak növekedését. Amikor egy fa
kiálló ágait lenyesik, és az ember által kitalált képre alakítják, a faun
szenved. Amikor a faun elhagyja a fát, a fa elpusztul.
Déva
Ők fejlett levegőelementálok. A növény ősképének impulzusait juttatják el a
földelementálokhoz, hogy az egy fajba tartozó növényeket hasonlóképpen építsék
föl. A dévák gondoskodnak arról is, hogy a hely egyedi minőségét beleszőjék az
ősképbe. Ezért hívják őket a ,,tér tündéreinek" is.
Múzsa
Magasra fejlődött tűzelementálok. A "szférák zenéjét" hozzák le a Földre.
Hangversenyeken ott táncolnak a zenészek feje fölött. Szívesen ihletik meg az
arra érzékeny embereket új zenei művek alkotására.
Sellők
A sellők (vízelementálok) felelnek a kisebb vizek élővilágának és
összhangjának a fenntartásáért.
Elfek
Az elfekhez tartoznak a
rétek, a mezők.
Koboldok
A koboldok (földelementálok) azok, akik gondoskodnak egy adott tér, szoba,
lakás szellemi védelméről. A koboldhívó ima a Manifesztum második számában
található.
Az ember szerepe az elemi lények életében
Mivel a mai emberiség
teljesen elvesztette kapcsolatát az éteri világgal és annak lakóival, hajlamos
úgy élni és viselkedni, mintha azok nem is léteznének. Ez azonban nagy hiba!
Az elementálok körülöttünk élnek, részt vesznek a minket érintő folyamatokban,
és elsősorban értünk dolgoznak. Hálával és szeretettel kell rájuk gondolnunk,
még ha nem is érzékeljük őket.
Saját akaratukból kötik le magukat az anyagi síkra, azonban feladatuk
végeztével elhagyni csak emberi segítséggel tudják azt. Az ilyenkor történő
emberi segítség egyfajta megváltás számukra, és ekkor képesek csak visszatérni
az őket kiválasztó felsőbb hierarchia valamelyikébe. Mit tehet az ember?
Fontos, hogy úgy tekintsünk a minket körülvevő világra, hogy mindenben ott
vannak a természetszellemek. Még ha nem is látjuk őket, képzeljük csak el! Át
kell hatnunk a világot szellemiséggel, hogy az elementálok
felszabadulhassanak. Ezt úgy tehetjük meg, hogy az adott tárgy gondolatához
valamilyen szellemi, szellemtudományi ismeretet kötünk. Ez könnyíti meg az
elszabadulást számukra. Mi történik, ha nem váltjuk meg őket? Egyik esetben az
ellenerők hatása alá kerülnek. Ilyenkor eredeti feladatukat nem tudják
végrehajtani, hanem a gonosz munkájában segítkeznek. Az embert tekintve az
ahrimanizált elemi lények a különböző lénytagjainkra (éter, asztrál, stb.)
vannak pusztító hatással.
Az ahrimanizált földelementálok belülről a logikus gondolkodást rombolják le,
kívülről pedig vírusok, paraziták és bacilusok képében hatnak az emberre. Az
ahrimanizált tűzelementálok belülről megpróbálják az ember éntudatát kioltani,
és ezzel visszasüllyeszteni az állatok szintjére. Kívülről a növényi mérgek
jelzik munkájukat. Az ahrimanizált vízelementálok a nemes gondolatokat
támadják meg, az ahrimanizált levegőszellemek pedig a jóakaratot próbálják
kiirtani, gyakran nagy sikerrel... Ha viszont külső környezetben nyilvánulnak
meg, akkor a természeti folyamatok eltúlzásával okoznak katasztrófákat. Az
ahrimanizált földelementálok földrengéseket, az ahrimanizált vízelementálok
árvizeket és áradásokat, az ahrimanizált levegő elementálok viharos szelet,
orkánt, az ahrimanizált tűzelementálok pedig tűzvészeket okoznak.
Más nézőpontból megvizsgálva, az ember a környezettel való kapcsolata folyamán
számtalan elemi lényt köt a saját aurájához. Ezek az elementálok - ha
nincsenek felszabadítva - a halálutón is ott maradnak, így a következő testet
öltéskor súlyos terheket róhatnak a testre és a lélekre (például a földelem
fölhalmozódása a figyelem és az összpontosító képesség hiányához vezet,
ezenkívül felerősödhetnek a természetes dolgokkal szembeni allergiás
reakciók).
A természetszellemekkel való foglalkozásnak érdekes területe a Föld
gyógyítása. Mindenki tisztában van azzal, hogy az emberiség milyen mértékben
szennyezte el, rombolta le maga körül a környezetét. Az ipari tevékenység, a
kommunális szennyezés, a bányászat csak egy kis szegmense a valóságnak. Maga a
gyógyító tevékenység nem is ezekre a fizikailag okozott károkra, hanem a
bolygó energetikájának egyensúlyba hozatalára, és az elementálok munkájának
újraindítására és serkentésére vonatkozik. Sok esettanulmány mutatja azt, hogy
a szellemi érzékeléssel nem bíró emberek nem is tudják, hogy mitől nincsen jó
termés az adott területen. Mitől merül ki idő előtt a talaj? Miért apad el egy
öreg, tiszta vizet adó forrás?
Az ember tudatos vagy tudattalan tájkép-átalakító munkája évezredes harmóniát
képes napok alatt lerombolni. Persze helyrehozni sajnos már képtelen. A
természetszellemek munkáját megzavarva a legnagyobb károkat okozzuk saját
magunknak. Sajnos az elemi lények - logikus gondolkodás hiányában - nem tudnak
alkalmazkodni a hirtelen váltásokhoz, így a környék energetikai rendszere
összeomlik. Ennek orvoslására lett kifejlesztve a litopunktúra nevű módszer. A
Föld meghatározott pontjaira köveket helyezve gyógyíthatóak e sebek. Olyan,
mint az emberi akupunktúra, csak nagyban.
Érdemes kijárni sokat a természetbe, és megpróbálni ráérezni valamilyen
módszerrel a természetszellemek létére. Nem baj, ha nem vagyunk jártasak
energetikai módszerekben, és az sem, ha nincs éteri látásunk. Egy kis
szeretettel és jószándékkal sokat segíthetünk nekik nehéz munkájukban. Hiszen
értünk dolgoznak ők, a Teremtés napszámosai.
|