|
A meditáció a tudat
átkapcsolásának több ezer éve kipróbált, és folyamatosan tökéletesített
technikája. A meditáló elhagyja a hétköznapi tudat síkját, és a személyiség
eddig fel nem tárt területeire jut el, ami azt
jelenti: a meditáció alatt a tudat kitágul, elmélyül
és emelkedettebb lesz. Ezért a meditáció nemcsak egy másfajta tudati
állapot, hanem egy mindent átfogó állapot is egyben.
A meditáció eléri személyiségünk minden szintjét, azokat is, amelyekről
eddig nem tudtunk, vagy nem akartunk tudni. A meditáció
sohasem hoz létre újdonságot, vagy utópiát. Nem is szellemi torna vagy
lazítási gyakorlat. A meditációban mindez benne van - és
még ettől sokkal több is.
Nem csoda, ha sokan
nehezen értik meg a meditáció igazi fogalmát. Az intellektus,
az ész és a racionális megfontolások nem
elegendőek a meditáció megértéséhez. Nem lehet
analizálni és teoretikusan leírni. Aki meg akarja tapasztalni a
meditációt, annak gyakorolnia kell. Azok a
területek, amelyekkel a meditációban találkozunk, túllépnek a
racionális világ határain. A meditáló kénytelen
elhagyni materiális világképe látszólag biztos
talaját, és felismerni, hogy vannak dolgok ég és föld között, amit
értelmünk nem képes felfogni. Minden magyarázat legjobb esetben is csak
megközelítheti a meditáció valódi tartalmát.
Carl Friedrich Weizsäker,
fizikus és filozófus így vélekedik: „Ilyenkor
elcsöndesül a tudatos zsongás, és valami olyan mutatkozik meg,
ami mindig is jelen van. A meditáció révén nem mások leszünk, hanem azok,
akik mindig is voltunk."
Hilarion Petzold, pszichológus és Gestalt-terapeuta:
„Ez az állandó, odaadó koncentráció, a teljes nyitottság állapota, ahol
megszabadulunk a múlt bilincseitől (...), ahol
tudatunkat újjáalakíthatjuk, és ugyanakkor túllépünk minden egyéni
megformáláson."
Pir Vilayat Khan, szufi vezető: „A cél az, hogy
Istent realitássá tegyük, nem pedig az, hogy
megszabaduljunk az egzisztenciális feltételektől."
Karlfried Graf Dürckheim, meditációs mester: „A
meditáció a túlnyomóan a világban élő, saját természetétől eltávolodott ember
átalakulása egy új emberré, aki már tudatában van saját lényének, amit
képes szabadon kifejezni megismerésében, alkotásaiban és szeretetében ebben a
világban."
A meditatív állapotokat mindannyian ismerjük, csak modern életünk elnyomja
ezeket. A teljesítési kényszer és a mindennapok zaklatottsága megakadályoz
abban, hogy megtaláljuk magunkat, a saját középpontunkat. Egyre jobban hiányzik
belőlünk az oda- adás. A meditatív jellegű szemlélődés helyébe a stressz lépett.
Ezért van szükségünk olyan technikákra, amelyekkel elérhetjük a teljes
nyugalmat, a passzivitást, a semmittevést, az odaadást, vagy azt az állapotot,
ahol „csak" vagyunk. |